Schmitt mindent aláírt, amit elé raktak

Egyszer sem élt alkotmányos jogával Schmitt Pál, hogy az országgyűlés által elfogadott törvényeket elküldje az alkotmánybíróságnak előzetes normakontrollra, vagy megfontolásra visszaküldje a parlamentnek. Mint megválasztása előtt elmondta: nem lenne a kormány törvényalkotási lendületének gátja, sőt motorja lenne annak. Török Gábor szerint ez az elnöki szerep két ponton kifejezetten ártalmas: nem használ az intézménynek, és nem tesz jót személyesen Schmitt Pálnak sem.

Szájkosár a sajtóra

Schmitt Pál szignálta a médiatörvényt, amelyet ma kézbesítettek a közlönykiadóhoz. Az Origo értesülését az Index kérdésére a Magyar Közlöny szerkesztőségében megerősítették: a törvény több ezer oldalnyi egyéb jogszabállyal, zsákokban érkezett a szerkesztőségbe, az egyik munkatárs szerint az várhatóan pénteken megjelenik a hivatalos lapban.

A törvényt december 21-én hajnali fél négykor fogadta el a parlament. Kövér László házelnök 23-án írta alá, és a parlament sajtóosztálya szerint aznap továbbították a köztársasági elnöknek aláírásra. Mivel a parlament sürgős kihirdetést kért az elnöktől, ezért Schmittnek öt naptári napja volt, hogy döntsön a törvény sorsáról. Eszerint a határidő 28-án, kedden járt le. A törvénytervezethez a képviselők összesen 231 módosító javaslatot nyújtottak be, és még közvetlenül a végszavazás előtt is 22-ről döntöttek. Az elfogadott jogszabály egységesített szövege azóta sem jelent meg sehol, így arra sem az érintett államigazgatási szervezetek, sem a médiaszolgáltatók nem tudnak felkészülni.

A törvénytervezet kritizálta a bal- és jobboldali sajtó, szakmai szervezetek, politikusok – itthon és külföldön egyaránt. Kormánypárti tisztviselők rendre azt nyilatkozták: végigolvasva a törvényt nem találtak olyan elemet, amely ne szerepelne valamelyik EU-tagország szabályozásában. Mások azonban igen: a legújabban Bayer Judit médiajogász, aki

pontokba szedteazokat az elemeket, amelyekre nincs precedens Európa más országaiban. Emlékezetes: Orbán Viktor szóvivője, Szijjártó Péter azt is tagadni próbálta, hogy a német kormánynak fenntartásai lennének a magyar médiatörvénnyel. Másnap a német külügyi államtitkár nyomatékosította: a törvény nem vet jó fényt a magyar EU-elnökségre, és semmiképpen sincs összhangban az EU szellemiségével. A német külügyminiszter ezután telefonon adott tanácsokat Martonyi Jánosnak, hogyan kellene módosítani a törvényt.

Kirúgás indoklás nélkül

A december 23-án elfogadott, csütörtökön kihirdetett büdzsé szerint a jövő évi költségvetés hiánya a GDP 2,94 százaléka, 687 milliárd forint lesz. A törvény rögzíti azt is: a költségvetés bevétele 13.151 milliárd forint, kiadása 13.838 milliárd forint, hiánya pedig 687 milliárd forint, ami eredményszemléletben a GDP 2,94 százalékának felel meg.

A közlöny 200. számában a költségvetési törvény mellett több másik jogszabályt is közzétettek. Ezek között van a nők negyvenévnyi munkaviszony utáni nyugdíjba vonulását lehetővé tevő törvény; az egyes szociális és foglalkoztatási tárgyú törvények módosítása - amely egyebek mellett visszaállítja három évre a gyest -, valamint a közlekedési tárgyú törvények módosítása. A Magyar Közlöny 201. számában jelent meg a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény módosítása, amelynek értelmében nemcsak az államigazgatásban, hanem a közigazgatásban is lehetőség lesz jövő évtől arra, hogy a munkáltató indoklás nélkül bocsássa el a munkavállalót.

Közzétették a sztrájktörvény módosítását is: hatályba lépésével csak az elégséges szolgáltatás mértékéről kötött megállapodás, ennek hiányában az arról döntő munkaügyi bírósági határozat megszületése után sztrájkolhatnak a lakosságot alapvetően érintő tevékenységet végző cégek munkavállalói.

A magánnyugdíjpénzek államosítása

A Magyar Közlöny december 21-i számában közzétett törvény értelmében a magán-nyugdíjpénztári tagoknak január 31-ig dönteniük kell, hogy maradnak vagy belépnek az állami rendszerbe. Az Országgyűlés 250 igen, 58 nem szavazattal, 43 tartózkodás mellett fogadta el a szabályozást, a Fidesz és a KDNP mondott igent, nemmel voksoltak a szocialisták és az LMP-sek, a jobbikos képviselők pedig tartózkodtak. A Ház a törvény sürgős kihirdetését kérte a köztársasági elnöktől.

A jogszabály szerint az állami rendszerbe visszalépők a befizetett, a hozamgarantált tőke feletti összeget és a pénztártagság ideje alatt befizetett tagdíj-kiegészítés összegét felvehetik vagy önkéntes pénztárba helyezhetik át, de jóváírathatják az állami pillérben egyéni számlán is. Aki magán-nyugdíjpénztári tag akar maradni, annak erről személyesen, a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervnél kell nyilatkoznia január 31-ig. Aki nem nyilatkozik, annak a tagviszonya automatikusan megszűnik március elsején.

Emlékezetes: a kormány változatos eszközökkel próbálta lejáratni a magánpénztárakat, spekulánsok tőzsdézésének minősítve a tevékenységüket. Nem csak független szakértők, de még a gazdasági minisztériumban készült elemzések is cáfolták a vádak nagy részét.

Bokros Lajos az

atv.hu-nak úgy fogalmazott: a magánnyugdíjpénztárak államosításával a hárommillió pénztári tagtól most elvett pénz csak ideig-óráig elegendő az államháztartási lyuk befoltozásához. "Pillanatok alatt elfogyhat, különösen ha figyelembe vesszük, hogy a már a jövő évi költségvetés is zavaros, ugyanezt a pénzt többször is elkölti más és más sorokon. A kormány azzal dicsekszik, hogy az első pillérnek, a társadalombiztosítási nyugdíjrendszernek nem lesz hiánya: De csak azért nem, mert a második pillér elrablásával és felhasználásával sikerül életben tartania ezt a modellt – ideig-óráig" – mondta a közgazdász.

Nulla, nulla

"Alkotmányossági vétók száma: nulla. Politikai vétók száma: nulla. Schmitt Pál államfő a hivatalba lépése óta elfogadott közel száz darab törvény egyike esetében sem érezte fontosnak, hogy éljen bármelyik alkotmányos lehetőségével: elküldje az alkotmánybíróságnak előzetes normakontrollra, vagy észrevételeinek feltüntetése mellett megfontolásra visszaküldje a parlamentnek (a médiatörvényről még nem hozta nyilvánosságra döntését). A köztársasági elnök – aki már az ezekre a műfajokra utaló menüpontokat is leszedette hivatala honlapjáról - egyelőre mindent aláírt, amit elé tettek, s ebben a tekintetben valóban új államfői mintát teremtett" – írja

blogjábanTörök Gábor.

Az elemző azt írja: Schmitt Pál első féléves teljesítményét figyelve egyelőre az eddigiektől jelentősen eltérő elnöki szerepfelfogással ismerkedünk. Egy olyan elnökkel, aki tudatosan nem ad a pártatlanság látszatára, aki semmiben sem akar eltérni, másnak lenni, mást gondolni, mint a kormánytöbbség: "Igaz, a politikus nem árult zsákbamacskát. A „motoros” hasonlata előre jelezte, hogy miben gondolkozik; számomra mégis meglepetés, hogy az államfői székbe kerülve egy pillanatra sem hitte el, hogy lehetne önálló, egy percre sem ragadta magával annak lehetősége, hogy valamivel saját jogon kerüljön be a magyar politikatörténetbe".

"Nem vitatom, szép dolog is lehet a feltétlen lojalitás, arról nem is beszélve, hogy bizonyos korokban kifejezetten kifizetődő. Mégis úgy érzem, hogy ez az elnöki szerep két ponton kifejezetten ártalmas: nem használ az intézménynek, és nem tesz jót személyesen Schmitt Pálnak sem. Amióta a kormányt mindenben támogató-kiszolgáló mentalitás költözött a hivatalba, az elnöki intézmény súlytalan, érdektelen lett. Az, hogy Schmitt Pál szava nem számít – hiszen mindenben ugyanazt mondja, mint ajánlója -, tulajdonképpen megkerülhetővé és feleslegessé tette az intézményt. Lényegtelenné vált a törvények elnöki felülvizsgálata, tét nélkülivé minden elnöki megszólalás, cselekedet. S hogy miért nem tesz jót Schmitt Pálnak? Kicsit messzebbről kezdem a választ. Amikor 2004 augusztusában Medgyessy Péter a lemondás határára került, Tölgyessy Péterrel együtt váratlanul meghívást kaptam egy személyes beszélgetésre a kormányfőtől. Miniszterelnökké történő megválasztása óta akkor találkoztam először a politikussal (akinek tehát – minden ellenkező híresztelés ellenére - nem voltam a tanácsadója), és talán az egyik legerősebb, legtanulságosabb, legtöbbször eszembe jutó benyomást akkor, abban az egy órában szereztem a magyar politikáról. A négyszemközti beszélgetés minden részletét nem lenne illendő nyilvánosságra hoznom, legyen elég annyi, hogy a kormányfő a konstruktív bizalmatlansági indítvány működéséről kérdezett, a „gyors és biztonságos” távozást lehetővé tevő megoldás politikai következményei érdekelték. Akkor azt mondtam Medgyessynek, amit most Schmitt Pálnak is mondanék: ami ma jó ötletnek, komoly segítségnek tűnik, holnapra tankönyvekbe kerül, és nevetséges, szánalmas példa lesz – még azok is lesajnálóan beszélnek majd róla, akiknek egykor hasznára volt" – írja Török Gábor.