Schiffer: Orbán a hazaáruló energiapolitika folytatója

Hosszú interjút adott Schiffer András, az LMP alapítója és egykori társelnöke a Mandinernek, amelyben az orosz-ukrán háborúról, az energiaválság okairól, a kormány politikájáról és az ellenzék állapotáról, valamint arról is szó esett, hogy visszatér-e a politikába.

2022. október 17., 12:04

Szerző:

Az Egyesült Államok biztosan nyer, az Európai Unió biztosan veszít az orosz-ukrán háborún – így látja Schiffer András volt politikus, aki szerint az, hogy Oroszországnak és Ukrajnának mi lesz a sorsa, egyelőre megfejthetetlen, ahogy nyilván a háború kimenetele is. „Az elhúzódó kríziseknek sokszor nincs is egyértelmű végeredményük” – tette hozzá.

Schiffer szerint, amikor az országot olyan közös veszély fenyegeti, mint amilyen most a fegyveres konfliktus és azzal párban az energiakrízis, akkor nem biztos, hogy a külpolitika a politikai szereplők legjobb terepe arra, hogy az egymással való szembenállásukat bizonyítsák. Ugyanakkor – mint hozzáteszi – ez nem azt jelenti, hogy az ellenzéknek a kormány mellé kellene állnia.

Az energiaválság és az infláció oka a rendszerváltás óta töretlen rövidlátó politika

„Orbán Viktor és kabinetje tizenkét év kormányzás után nagymértékben felelős az Oroszországnak való kitettségünkért az energiahordozók területén, itt most a paksi fejlesztésre is gondolok. Tizenkét év alatt nem történtek érdemi lépések a megelőző húsz év elhibázott, hazaáruló paradigmájával szemben, amely brutálisan lerombolta a termelőkapacitásokat, kiszolgáltatottá téve bennünket a globális ellátói láncoknak. Ez az egyik összetevője most az infláció elszabadulásának”

– mondja nem túl meglepő módon Schiffer, akinek pártja a társelnöksége és frakcióvezetősége alatt keményen támadta a Paksi bővítést éppúgy, mint az ország fosszilis energiahordozóknak és Oroszországnak való kitettségét. „Alapvetően ökológiai szempontból állok szemben a kormánnyal, amiért a fosszilis és a nukleáris energiára épít, s nem az energiahatékonyságot és a megújuló források használatát erősíti. Végre ezen a téren is a saját lábára kellene állnia az országnak, az jelentené a valódi függetlenséget, kiegészülve a helyi gazdaság fejlesztésével, ami nem egyenlő Mészáros Lőrinc és néhány másik oligarcha felfuttatásával” – fejti ki később részletesen, mit tenne másképpen, mint akár az Orbán-kormány, akár a 2010 előtti kormányok.

Uniós források, jogállamisági eljárás

Schiffer Kövér László házelnöknek azon felvetésére, hogy uniós pénzek visszatartása kapcsán uszítás zajlik a jobboldali kormányok ellen, úgy reagál, hogy csak részben tud azzal egyetérteni. Szerinte nem a jobboldali, hanem – amint fogalmaz – szuverenista kormányok ellen zajlik uszítás. Mint emlékeztet, a közelmúltban Görögország határozottan baloldali kormánya is hasonlóan járt, amikor szembefordult Brüsszellel és a multinacionális gazdasági szereplők érdekeivel: „Az európai bürokrácia és a pénzügyi elit, illetve a zsoldjukban álló sajtó ugyanazt művelte 2015-ben Alexisz Ciprasz és Janisz Varufakisz görög kormányával, mint most a magyar vagy a lengyel kabinettel” – mondja, leszögezve, hogy az uniós források járnak Magyarországnak. „Egyetértek a jobboldalisággal bajosan vádolható volt görög pénzügyminiszterrel (Janisz Varufakisszal, a szerk.), aki a Mandinernek úgy nyilatkozott, hogy a jogállamisági elveket az európai bürokrácia az éppen aktuális érdekei mentén használja fel vagy nem. Ettől még Magyarországon sem lehet eldorbézolni az uniós pénzeket, és súlyos jogállamisági problémák is vannak” – fejti ki az LMP korábbi társelnöke.

Csak a Gyurcsány házaspárnak és Donáth Annának van jövője az ellenzéki oldalon 

Az április 3-ai választás óta a kormány számára két valódi erőpróba jelentkezett: a botrányos tűzifarendelet elleni és a tanári béremeléseket követelő mostani tiltakozáshullám. Előbbi a WWF-nek és az LMP-nek, utóbbi a szakszervezeteknek köszönhetően – értékeli az elmúlt időszakot Schiffer.

„Jakab Péter vagy Fekete-Győr András csak elvesznek a tömegben, a kormánypárti operatőrökön kívül senkit nem érdekelnek. Ennyi elbukott választás után az ellenzéki oldalon érdemes lenne belátni: a politika nem pusztán hatalomtechnikáról, pozíciók osztogatásáról és orbánozásról szól. Egy ponton túl ez hidegen hagyja, sőt kifejezetten irritálja az embereket”

– mondja Schiffer, aki szavai szerint bár „bohózatnak” tartja az árnyékkormányt, szerinte érthető lépés Gyurcsány Ferenc szempontjából, mivel azt kívánja demonstrálni, hogy egyedül a Demokratikus Koalíció készült fel a kormányzásra az ellenzéki térfélen: „Az előválasztás második fordulójában a Márki-Zay Pétert hájpolók számára a Szemlőhegy utcai házaspár szinte nagyobb kihívást jelentett, mint Orbán Viktor. Ezt Gyurcsány nem felejtette el. A DK-nak van egyedül szervezeti ereje, ebben ma már fényévekkel a többiek előtt van, és a kormányzati kompetencia nyomai is leginkább nála fedezhetők fel.” Igaz, mint Schiffer hozzáteszi: „Egyes árnyékkormánytagokra nézve ráadásul az embernek nem a kormányzati kompetencia jut eszébe, hanem inkább borogatásért kiált. Nem értem: pont a kompetenciában levő komparatív előnyét nem tudta kimutatni a DK. Ez így egyben inkább azt a képzetet erősíti, hogy van egy összjáték a Szemlőhegy utca és a Karmelita között.”

Schiffer szerint Gyurcsányék mellett csak a Momentumnak lehet jövője, méghozzá Donáth Annával: „Azt nem hiszem, hogy van olyan bolond a mikroadományozók között, aki Fekete-Győr Andrásra vagy Gelencsér Ferencre egyetlen centet is áldozna. A többiek politikai értelemben nem léteznek. Bohóckodások.”

Visszatér-e Schiffer a politika élvonalába?

A Mandiner nem mulasztotta el feltenni a kérdést, hogy ha ilyen határozott véleménye van, miért nem mutatja meg, hogyan kéne az ellenzéknek politizálni. Schiffer erre a felvetésre így felelt:

„Ez nem ilyen játék. Pontosan tudom, hogy önmagában az ismertség nem elégséges feltétele a politikai alternatíva kialakításának.”

(Kiemelt képünk: Schiffer András ügyvéd, politikus, az LMP alapítója interjút ad Budapesten, 2021. október 19-én. Fotó: Karancsi Rudolf)

Magyar Péter, a Tisza Párt alelnöke és EP-listavezetője közzétette annak a szavazásnak a végeredményét, amelyen eldőlt, hogy kik és milyen sorrendben szerepelnek majd a párt listáján.