Schiffer árvái – Az LMP új arca
Dühös kis csoport ágál a parlamenti folyosón. Politikai vita dúl. Villogó tekintetek, fojtott hangok, görcsös gesztusok. Az összecsapást kamerák veszik, de nem fékezi magát senki. „Kollaboránsok!” „Ávós elődeitek méltó utódai.” Hónapok óta először jelent meg Schiffer András, és máris áll a bál. Sorsszerű, hogy DK-sokkal akadt össze. Pedig a megjelenés indokolt. A bíróválasztás (és a hozzá tartozó háttéralku) még Schiffer hagyatéka volt.
– Elképesztően élvezte a sztorit, mint mindig, amikor ténylegesen alakíthatta az eseményeket – mondják egykori társai.
Hónapokig dolgozott rajta, a jelöltek egy részét személyesen is kifaggatta, abortuszpárti nézeteiket, a Szent Korona-tannal összevágó elméleteiket szondázta. Aztán az ügy elaludt – a bukott kvótás népszavazásig. A Fidesz úgy kalkulált: a minibotránynál semmi sem demonstrálja jobban az ellenzék megosztottságát. A gyanút, hogy nemcsak az ország vezetésére, de egy jogásztestület személyi állományának feltöltésére is alkalmatlanok.
Fotó: Bazánth Ivola
Az LMP – sokak szerint – besétált a csapdába. Ez ugyanis több mint szakkérdés. Harci játék.
– Ha arról kell dönteni, hogy szükség van-e Alkotmánybíróságra, mi azt mondjuk, igen. Még így is, ebben a torzított, féloldalas formában – magyarázza Sallai R. Benedek, s emlékeztet, az első kör jelöltjei „rettenetes alakok voltak”.
– Az Orbán család jogászától Mészáros Lőrinc jegyzőjéig sorakoztak. De egyeztetett a Fidesz a Jobbikkal is. Ők Morvai Krisztinát jelölték volna.
Hogy miért ment lépre az LMP, miért lehetett biztos a kormánypárt abban, bekapják a csalit? A válasz a párt múltjában, identitásában gyökerezik.
– Az LMP-nek 2010-ben úgy kellett viselkednie, mint 1990-ben az egykori Fidesznek – állítja egy korábbi LMP-prominens, aki hajdani társai iránti tapintatból nevének elhallgatását kéri. Szorgosan szavaztak, minden iratot elolvastak, szakszerűek és törvénytisztelők voltak. 2010-ben még nyitva állt az út: az LMP-ből igazi nagy párt, az ellenzék és a baloldal vezető ereje lehetett volna. Schiffer ezt tudta. Az ő döntése volt, hogy nem ezt az utat választotta. Az indíttatás ismert: az új évezred pártjai mások. Túllépnek a mechanikus bal-jobb felosztáson, egyszerre hordozói zöld, liberális, balos és konzervatív értékeknek.
Schmuck Erzsébet ezt így fogalmazta meg: nem nézünk sem balra, sem jobbra. Előre vezet az LMP útja. A formula tetszetős, de nehezen veszi be a nyugdíjas kőbányai szavazó gyomra. A rokon- és ellenszenvrendszerek egyre kaotikusabbak. A pártnak nem oké a Fidesz, a Jobbikkal sem tárgyal, az MSZP-től, Gyurcsánytól kifejezetten viszolyog, a Párbeszéd és az Együtt áruló. Aztán becsapódik a bomba: egyezkedni kezdenek a Fidesszel. Ez így annyira bonyolult, hogy maga a tagság sem érti pontosan. A baloldali szavazó meg pláne nem.
Fotó: Bazánth Ivola
A schifferi örökség nehéz. Sallait kérjük, definiálja a mai LMP politikai karakterét.
– Az LMP nem primer módon zöldpárt. Globalizációkritikus, rendszerbíráló, elitellenes szervezetről van szó.
Olyasmit is hallani, hogy az LMP szellemi rokona a Podemos és a Sziriza. A rendszerváltás meghatározása meg erre épül: „Az utóbbi huszonhat év lopások sorozata. A Fidesz többet (rendszerszerűbben) lopott összes elődjénél. A Gyurcsány-kabinet többet lopott a Medgyessyénél. Az első Orbán-kormány Hornékat pipálta le.”
Schiffer távozása után a közelgő januári tisztújítás az LMP harmadik nagy átalakulása lesz. Az állandó változás logikus, hiszen nem csak a tagság, a választóközönség összetétele is változik.
2010-ben az LMP-szavazók zömét, 63 százalékát volt SZDSZ-, MDF-hívek tették ki. 2014-re ez átalakult, a Fidesztől mintegy négyszázezren távoztak. Hova? Sokan mentek a Jobbikhoz, de az LMP-nek is jutott a plusztámogatókból. A kvótanépszavazás körüli káosz a bázisdemokrácia nehézségeit mutatja. Ennek szellemében a társelnökök mindig a tagság álláspontját közvetítik, s mivel a tagság a referendum ügyében képtelen volt dönteni, az országos politikai tanács próbálta az ellentéteket elsimítani. Hosszas halogatás után kijelentették: kinek kedve van, szavazzon, s mivel a feltett kérdésre az igen válasz értelmezhetetlen, ha már ott vannak, szavazhatnak nemmel. Ebből következett, hogy Szél Bernadett társelnök még az elején kijelentette, elmegy és nemmel fog szavazni. A végén üdvözölte az eredményt. A semmit. Ember legyen a talpán, aki ebből megérti, mivel ment neki az LMP az év kérdésének, az elvi jelentőségű kvótaügynek.
– Eszmék nélkül nincs politika – mondja Szentpéteri Nagy Richard alkotmányjogász, aki valaha nagy jövőt jósolt az LMP-nek. Őket tartotta a baloldal leendő vezető erejének. De a pártszakadással az LMP ezt a sanszot eljátszotta. – A számítás hibás volt. Nem igaz, hogy a 21. század pártjai meghaladják az ideológiákat. Nem igaz, hogy nincsenek társadalmi osztályok. Amíg van kapitalizmus, amíg van egyenlőtlenség, létezik baloldal is. Amíg van szabadság, egyenlőség, testvériség, van a politikában szenvedély is. Ezek nélkül a legzöldebb párt is elbukik, zavaros lesz és szétesik.
Sallai szerint az uniformizált politikai ideológiák alkalmatlanok az országépítésre. Állítja: Borsodban, ahol nagy a szegénység, több állami beavatkozás, szociális szövetkezetek, ha úgy tetszik, baloldaliság kell. Győrben vagy Budapesten nincs szükség állami beavatkozásra. Legyen erős a piacgazdaság, virágozzék száz virág.
Az LMP-t Sallai R. Benedek és Hadházy Ákos tartja felszínen Fotó: MTI
Ám ha megvizsgáljuk az LMP döntéseit, azon túl, hogy szinte már kényszeresen gyurcsányozott (mint nemrég kiderült, választói legnagyobb megelégedésére), a kérdések zömére, legyen szó földről, korrupcióról, iskoláról, baloldali válaszokat adott. A személyes kapcsolatok sem mindig rosszak, ügyek mentén van együttműködés. Sallai említi, mennyire meglepődött, amikor kiderült, földkérdésben legjobb embere „az MSZP-s Gőgös Zoli”. Sosem képzelte volna.
Volt LMP-tagok csúfondárosan mondják: „baloldali párt, jobboldali beütéssel”. Ráadásul regionálisan is megosztott. A nyugati régió enyhén jobbos, Veszprém szintén, a baranyai kontingens Fidesz-gyanús. Budapest, az LMP fellegvára viszont határozottan Fidesz-ellenes.
Egy valamit azonban alig kér számon az LMP-n a közvélemény: a zöld identitást. Pedig már az első ciklusban szembesültek a kolontári vörösiszap-katasztrófával. Számítani lehetett arra, hogy az LMP a tragédiára politikát épít. Ám hangjuk beleveszett a hőzöngő, populista káoszba. Ha az LMP sikeres volt, nem „zöldségével”, másságával lett azzá. Ezt a mást a mai LMP a korrupciós tematikában találta meg. A Schiffer utáni LMP-t Hadházy Ákos „korrupciós sorozata” és Sallai R. Benedek földharca tartja a felszínen.
A 2018-as LMP-forgatókönyv ehhez képest merész. Két év múlva jönne a mágikus tíz százalék. Hogy mi hiányzik a mai LMP-ből? Talán a ragadozóösztön, a „hatalom akarása”. A közönség ezt látja és a jövendő győzteseket preferálja. Szövetségesek már nincsenek. Módszeresen marták el őket. Mondják: az LMP tragédiája, hogy idő előtt született.
Most ott lebeg a semmiben.
A friss csillag
Majdhogynem gyerekfejjel került az LMP-be, pár év alatt az élvonalba jutott. Ungár Pétert minden arra predesztinálja, hogy a zöldek befolyásos vezetője legyen. Politikusként erősen kísérti a múlt. Ellenzékben nem válik előnyére, hogy édesanyja a Terror Háza Múzeum főigazgatója, a NER egyik főideológusa, Schmidt Mária. Ebben a kontextusban mindenki igazolva látja „a pártban erősödő fideszes befolyást”.LMP-s ismerői szerint Ungár valóban jobbosabb, mint a tagság széles átlaga. Az elnökség tagjaként külpolitikai szóvivő, az egyik legképzettebb fiatal politikus. Pártválasztása azért is logikus, mert az Edinburgh-i Egyetemen környezetvédelmi szakon végzett. Az Európai Zöldek elnökségi tagjaként külügyi kapcsolatokkal, nemzetközi kitekintéssel is rendelkezik. Az LMP januári tisztújításán eséllyel pályázhat arra, hogy az elnökség tagja legyen.
Felmenői révén Ungár gazdag ember. Rossz érzéseket kelthet, hogy egy globalizációkritikus, antikapitalista párt élvonalában foglaljon helyet a többszörös milliárdos. Az LMP finanszírozásába a közhittel ellentétben nem szállt be, de létrehozott egy alapítványt, amely a Reflektor című LMP-s honlapot üzemelteti.