S. Lajos cégétől veszik a plakáthelyeket

– Mennyi felajánlásra számított?

– Elképzelni sem tudtam, hogy ennyi pénz összejön, ráadásul úgy, hogy a felajánlók még nem tudják, mi szerepel majd pontosan a plakátokon, de ezek szerint az emberek bíznak bennünk. Ritkán gyűlik össze ennyi pénz egy nap alatt. Én lepődtem meg ezen a legjobban. Azt terveztük, hogy hárommillióból lesz ötvenöt plakát, és az már látszik az országban.

– A hárommillió feletti részt mire szánják?

– Mindet óriásplakátra szeretnénk költeni, mert arra kértük. Hatvanmillió forintból lehet ugyanakkora plakátkampányt csinálni, mint a kormány. Értesüléseim szerint ezer darabot raktak ki, ha így folytatódik, úgy tűnik, elérhető lesz ez a szám nekünk is. Mivel a kormány plakátjait sokan le is tépik, ezért lehet, hogy végül nekünk lesz kint több.

– Ki dönti el, hogy mi lesz a plakátokon?

– A Magyar Kétfarkú Kutya Párt, illetve a Vastagbőr blog. Nem merem neten megszavaztatni, hogy mi kerüljön rá.

– Jönne a Ganxsta Zolee híd effektus, mint annak idején, amikor a Megyeri híd nevéről lehetett szavazni.

– Igen. Lehet, hogy az nyerne, amelyik legjobban szidja Orbánt. Az üzenet olyasmi lesz, mint a már posztolt példaplakátokon: a Btk. uszítására vonatkozó paragrafusa, meg elnézést kérünk a miniszterelnökünk miatt, mert nekünk kellemetlen már, amit csinál. Emellett a társadalmi szolidaritásról is szólna, ami értelmes üzenet.

– Ha már Kétfarkú, akkor Garancsi vagy Simicska?

– A G betűs emberre mindenki azt mondta, annyira kormányközeli, hogy ott biztosan nem adnak plakáthelyet, náluk fut a fideszes kampány. Mi S. Lajos cégétől tudunk venni.

– S. úrral személyesen beszélt már?

– Nem, próbálom távol tartani magam ilyen dolgoktól. Árajánlatot kértünk, a plakáthely mindenkinek ugyanannyiba kerül, az alapján írtuk, hogy a hárommillió forintból ötvenöt plakát lenne.

– A támogatását elfogadná?

– Nincs szükségünk a segítségére, nem kell, hogy ingyen adja.

– Az Orbán–Simicska-háború közepén nem tévedtek túl veszélyes terepre?

– Megpróbálok ezzel nem foglalkozni, amíg nem muszáj. Teljesen normális dolog, hogy ha a jogszabályokat betartod, akkor bérelhess plakátokat egy jogállamban. Utóbbi arculcsapása lenne, ha senki sem biztosítana nekünk helyeket. Beszéltünk sok jogásszal, mert fontos, hogy a kormány ne tudja eltávolítani ezeket. Tudjuk, hogy a plakátok nem lehetnek megtévesztőek, továbbá a kormány nevében sem beszélhetnek. A kampány nem a Fidesz szidásáról fog szólni, hanem a társadalmi szolidaritásról. A kormánynak is az lenne a dolga, hogy elősegítse ezt, miközben évek óta különböző csoportok megutáltatásán munkálkodik: a drogosokén, a melegekén, a hajléktalanokén, jelenleg a bevándorlókén. Pozitív üzeneteket akarunk tolmácsolni, gyűlöletkampányra nem jó gyűlölettel válaszolni, mert akkor sosincs vége.

– Terveznek esetleg demonstrációt nem is kifejezetten a kormány ellen, hanem a felsorolt csoportok mellett?

– Egyelőre itt ez a plakátkampány, úgy látom, a tüntetések mostanában eléggé lecsengtek. Nem az a megfelelő mód, hogy a kormányra hassunk, legalábbis amíg nem viszünk százezer embert az utcára.

– Az biztos: a plakát mint felület eddig nem volt kiaknázva.

– Régóta gondolkoztunk újságon, plakáton, de most ért be az ötlet. Hetek óta arról szólnak a híradások, netes fórumok, mennyien rosszul vannak ezektől a plakátoktól, úgy tűnik, jó alkalmat választottunk.

– Egy évvel ezelőtt nem biztos, hogy sikerült volna.

– Jól látszott a választásokkor, mely pártnak voltak kinn csak a plakátjai: ezek a realitások. Akkor biztos nem lehetett volna kormánykritikus óriásplakát-kampányt indítani.

– Miért pont ez az ügy verte ki kormányoldalon a biztosítékot?

– Teljesen egyértelmű, hogy H. Árpádék figyelemelterelésből dobták be ezt a témát. Az egész nem a menekültekről szól, nem is magyarul szólnak az üzenetek. A kormány kihasználja a meglévő rossz társadalmi reflexeket, mert itthon sokan kisebbség- és másságellenesek. A Fidesznek nem az lenne a dolga, hogy ezt erősítse, hanem az ellenkezője. Mi próbáljuk ezt megvalósítani.

– És a pártban mikor szakadt el a cérna?

– Nálam évek óta ment a kérdés, kit találhat még meg a Fidesz a bankok, az EU után. Szisztematikusan, az adófizetők pénzéből nagy kárt okoz a kormány, hatalmas erővel próbál minél nagyobb árkokat ásni a csoportok között, ezért jutottam én is el idáig. Mi nem tettünk még soha ennyire direkt politikai lépést.

– Negatív visszhangok voltak?

– Kevés, de akadtak, akik az értelmes pénzköltést javasolták. Megható, hogy minden harmadik ember megköszöni a felajánlók közül a közlemény rovatban azt, amit teszünk. Nagyon jó érzés, hogy sok ember ilyen jól gondolkozik.

– Meddig tart az akció?

– Kéthetesre tervezzük, július elsejétől vennénk ki a plakáthelyeket. Gyűjtjük az ötleteket, vasárnap választjuk ki, melyek kerüljenek a közterekre, utána még lesz egy második hullám.

– A fővároson kívül hol lesznek még plakátok?

– Arányosan osztjuk szét, harmadát Budapestre, és minden megyébe igyekszünk eljuttatni. Szeretnénk Londonban és Berlinben plakátot kihelyezni, mivel arányait tekintve e két városban elég sok magyar él.

– Sokszor éri az a vád a Kétfarkút, hogy ironikusan nyúlnak a politikához. A közeljövőben lesz hasonlóan komoly hangvételű kampányuk?

– Amennyiben ez sikerül és működik, továbbá lehet találni olyan célokat, melyek jók, és az emberek adnának is rá pénzt. Ha ez lemegy, és nem csuk le bennünket a Fidesz, akkor elképzelhető. Ilyen lenne a parkok rendbetétele.

– Persze a CÖF közleménye is megtalálta önöket: lakájpénz, álcivil, álszolidáris, a szokott jelzők.

– Nem olvastam el. Belekezdtem, de az első mondatok alapján nyilvánvaló volt, ez egy sablonszöveg. Ha a CÖF meg tudja fogalmazni maximum két mondatban, mi a baj velünk, akkor nagyon szívesen elolvasom.

Karisztl Szabolcs