Rózsa asszony évnyitója

A nap forrón sütött, Pannika szépen szavalta a verset, a szónokok a vendégek sorában elsőnek köszöntötték „excellenciás püspök urunkat Győrből”. Kiderült, hogy Lipót lakói becsületes, dolgos, vidéki emberek, akik a munkában hisznek, a faluban nincs munkanélküliség, van viszont gyógyvíz, wellness, sikeres látványpékség. A kis elsősök fegyelmezetten állnak, a fiúk sötét nadrágban, a lányok fehér blúzban, copfjukban rózsaszín szalag. Ideális miliő az új, hoffmanni kezdetekhez. Nem csoda, ha az államtitkár asszony meghatódik és képzavarban van: „Kősziklákra épült iskolákkal kell a jövőt megalapozni.”

Lesz mit megalapozni, mert Hoffmann Rózsa szerint „az oktatásban nincs rend, katasztrofálisak az erkölcsi viszonyok”, tombol a normaszegés, egyetemes az értékvesztés, a tanárokat eszköztelenné tették. Az ELTE-n végzett francia–orosz szakos tanárnő viszonylag későn, érettebb korában ismerkedhetett meg ezzel a morális fertővel. Beosztott oktatóként ugyanis – vetélytársával, Pokorni Zoltánnal ellentétben – sosem dolgozott, iskolaigazgatói magasságban kezdte, míg most a csúcsra ért.

De ez sem ment könnyen. A létező szocializmus viszontagságos éveiben „álláshiány miatt” nem jutott katedrához, ezért jobb híján nyomorúságos minisztériumi státusért kellett kilincselnie. Sanyarú esztendőket húzott le a Művelődésügyi Minisztérium Nemzetközi Kapcsolatok Főosztályán, majd az Egyetemi Főosztályon főelőadóként Ilku Pál, Nagy Miklós, Polinszky Károly, Orbán László, Pozsgay Imre és Köpeczi Béla miniszterek alatt. A nyolcvanas években a közoktatásba (és a pártba) menekült, előbb a Kaffka Margit Gimnázium igazgatóhelyetteseként, ’85-től a Németh László Gimnázium igazgatónőjeként.

Pártos kálvária

„Meg kellett kötnöm ezt a kompromisszumot” – magyarázza letörten a párttagsággal kapcsolatos döntést. Nem hisszük, hogy mentegetőznie kellene. A mai KDNP harminc-negyven fős törzskarában ez nem kelthet visszatetszést. A többség ugyanígy megjárta ezt a kálváriát.

„Rózsi néni”, ahogy volt beosztottai nevezik, nagy munkabírású, puritán, szigorú asszonyként uralkodott a tanáriban és a folyosón. Pártolta az iskolaköpeny-viselést, a kulturált megjelenést, a rendezett hajviseletet, az illedelmes köszönést, tiltotta az erkölcsi szabadosságot, a trágár beszédet, a cigizést, a testfestést, a késést és a pecsétes munkafüzetet. Minden feltétel adott volt ahhoz, hogy a Fidesz–KDNP ígéretes oktatáspolitikusa legyen. Előbb azért még doktorált, PhD-diplomát szerzett, 1995-től a Pázmány Péter Tudományegyetem docense. Sikeres évei a Németh László Gimnáziumhoz kötődnek. Hoffmannék dolgozták ki a nyolcosztályos gimnáziumi képzés modelljét.

Rosszakarói mondják: 2006-ban, amikor a Fideszbe is belépett, tudatosan célozta meg pártjának „püspöklila szárnyát”. Semjénék számára áhított gyümölcs volt a katolizált iskolai nevelés, Orbán „be is ígérte”. Csak innen volt esély. 2006 óta az igazgatónő nézetei fokozatosan távolodtak is az „álszent világnézeti semlegesség” gondolatkörétől. „Világnézeti semlegesség nincsen”, helyesen tennék a tanárok, ha megvallanák hitüket, és keresztény szellemiség honosodna meg az iskolában. Tartunk tőle, a későbbi államtitkár számára a keresztény szellemiség nem is annyira hitbéli ügy, mint rend, szigor, fegyelem és kötelességteljesítés, ami 2010-ben a nevelői közhangulattal is találkozott. Magyar Bálint reformlendülete, Hiller passzivitása korántsem volt népszerű a tanerők körében.

Hoffmann első, szimbolikus lépései – az alsó tagozatosok buktatási, osztályozási tilalmának eltörlése, a szöveges értékelés megszüntetése, a szülőkkel való „buktatási konzultáció” felszámolása – slágertémák voltak. Hoffmann a rendiesült pedagógiai ethosz híve: „Sem a szülő, sem a gyermek nem rendelkezik olyan tudással, hogy pedagógiai szintű döntéseket hozzon.” Ez nagy siker volt. Ezután következett volna a forradalom második (döntő) szakasza: a tanárok anyagi presztízsének helyreállítása. Nem kérdés, hogy a pedagógustársadalom zöme a Fideszre szavazott. A „nemzet lámpásai” viszonzást vártak. Hoffmann itt elbizonytalanodott. Béremelés... természetesen lesz... „ha van rá mód”.

A titkos pártfogó

Mára kiderült: nincs rá mód egyhamar. Folytatódnak az iskolabezárások, riasztó hírek köröznek a pedagógus-munkanélküliségről, a kötelező óraszám emelését a szakma burkolt fizetéscsökkentésként éli meg. A nagy ellenfél, a látszólag szenvtelen Pokorni tudja: épeszű politikus ilyenkor háttérbe vonul. Kiigazít, kivár és moderál.

Hoffmann államtitkárt nem ilyen fából faragták. A sajtó már két hónappal a kormányra kerülés után kiszúrta „Rózsa igazgatónőt”, a kormányzati pofozógépet, a decens budai úrinőt, a harcos katolikusba oltott Krupszkaja asszonyt (szintén oktatás), a morálfilozófust, aki üzeneteit nem bonyolítja túl: erkölcsi dilemmák pedig nincsenek, jóakaratú emberek vannak, plusz romlott, defetista liberálisok.

A Pokornival bonyolódó házi szappanopera a hírínséges időkben vezető sajtótéma lett. Tény, hogy az Országgyűlés oktatási bizottságának elnöke megengedhet magának egyet s mást a pártban. Először akkor szólt közbe, amikor az államtitkár szét akarta szedni a bolognai rendszert. Ez egyúttal ki is jelölte Hoffmann Rózsa helyét, szerepét. Az, ami kínos, az egyetemritkítástól az oktatási korhatár leszállításáig, Rózsa asszony nevéhez kötődik. Cserébe alpártja, a KDNP, az „egyház harcos lándzsájának hegye” kap néhány lepukkant önkormányzati iskolát. Ez lesz a mustármag, amelyből kisarjad a katolikus tömegoktatás.

De fideszes súgóink szerint Hoffmann-nak – minden megaláztatás, csuklóztatás ellenére – van egy titkos, nagy pártfogója.

– Maga a miniszterelnök – mondják mosolyogva. – Akinek szent meggyőződése, hogy ehhez tényleg ért is. Az oktatás totális visszaállamosításának terve ki mástól származott?
A gondolatmenet szerint a tékozló önkormányzatok legföljebb a közvilágítás ellenőrzésére, a villanykörték becsavarására, az „Alkotmány Asztalának” őrzésére kapnának jogosítványt. Az iskolákat az állam irányítaná. Egységes, központosított oktatás, állami tankönyv, nyolc elemi, négy gimnázium, a naplopó érettségizők számának visszaszorítása, a „jó és rossz”, „gazdag és szegény” iskolák közötti különbség kiegyensúlyozása a központi költségvetés mérlegén.

Az önkormányzati oktatás totális fölszámolásának terve Hoffmannt is váratlanul érte. De Orbán továbbmenne: az igazgatókat is az állam jelölné ki, nyilván megbízhatósági alapon. Az államot – Hoffmann magánízlése szerint – püspök úrnak mondanák, Orbán szerint miniszterelnök úrnak. De ezek már az érett, kései Orbán meszesedő gondolatai, így ötven felé, amikor az ember olyanokat kezd mondani, hogy „ma már hálás vagyok apámnak azért a pofonért”.

– Végül Hoffmant is ki fogja rúgni – állítják a Fideszben. – Az oktatási törvényt még megszavazzuk, s aztán csak a kellő pillanatra vár.

Nagymama kalapja

Rózsa asszony nem népszerű a frakcióban. Bántóan feltűnőnek tartják, mint nagymama báli díszkalapját. Patetikus PR-akciói megdöbbenést keltenek. Az államtitkár fejenként száz forintot kér a tanulóktól, hogy fussa „szép székely viseletre” a csíksomlyói Böjte-árváknak is. „Csaba testvér imáit talán nem hallgatja meg a Jóisten? Dehogynem! Csak most titeket szólított meg: tegyetek jót, gyerekek...”

Csaba testvér imáit a Jóisten általában meghallgatja. Az elmúlt húsz év legígéretesebb pedagógiai kísérletein, az alternatív iskolákon az isten sem segít. Lőttek a Rogersnek, a Waldorfnak, a Montessorinak és a többinek. Hoffmann keze alatt rendszeridegenek.

Kezdhetünk mindent elölről.