ROVÁS

Érdekes könyv került a kezembe az antikváriumban: Az élő rovás. Alcíme: Nemzeti írásunk a szabványosítás útján. A cím és alcím egyaránt olvasható volt rovásírással is – már akinek. Az elegáns kötet 1600 Ft-ba került (antikvár áron), persze nem vettem meg. Elgondolkoztam viszont: mire jó mindez? A rovásírással én is foglalkoztam egy időben, gyerekeknek szervezett túraversenyen titkosírásként alkalmaztam, amelyet egy kézbe adott ábécé segítségével kellett megfejteni. E könyv előszavából viszont dőlt a hazaffyas hablaty, miszerint ez nemzeti érték, amely folyamatosan élt az évszázadok alatt, s amelyet egyre kiterjedtebben alkalmaznak, különösen a Székelyföldön. A neten valóban találtam e témával foglalkozó műveket, összesen nyolcat. Ám ez az írásrendszer mindössze néhány felirat formájában maradt fenn, s csak a turulos-árpádsávos szélsőjobb kezdte népszerűsíteni. A világ az egységesülés felé halad – ha ez nem tetszik is mindenkinek. A nyelvek, a mértékrendszerek mind közelednek egymáshoz, mivel ez segíti egymás megértését. A rovásírás alkalmazása egyértelműen a nemzeti elzárkózás irányában jelentene elmozdulást, ami aligha tekinthető előnynek. Ám ha a jobbikosok egymás között ezen betűkkel akarnak kommunikálni, azt csak támogatni tudom – legalább más nem érti meg uszító szövegeiket. (Név és cím a szerkesztőségben)