Ron Werber megszólalt: Az emberek szerencsére nem hülyék

– A közösségi média, a Facebook tényleg olyan hatékony kampányeszköz, mint sokan gondolják?

– Igen, a közösségi média a politikai hadviselés pusztító erejű fegyvere lett. A legutóbbi amerikai elnökválasztási kampányban példátlan módon vissza is éltek vele mint a hamis hírek létrehozásának legfőbb terepével és elosztójával. Hatalmas forgalmat generált az álhírportálok számára, amelyek rágalmakkal és hazugságokkal teli hamis híreket termeltek. Túl sokan hittek is nekik. Valójában persze az álhírek egyidősek az újságírással, az információk hamisítása és a csalás pedig a politizálással. A közösségi média azonban a politikai kampányolás tömegpusztító fegyvereivé tette ezeket. Ez új kihívás a demokratikus társadalmak és politikai berendezkedésük számára, a liberális és progresszív politikai erők számára, mert ők maguk nem élnek ezekkel az eszközökkel, míg mások gátlástalanul használják őket. Az interneten terjedő hamis hírek hatásának semlegesítése tehát alighanem a legizgalmasabb szakmai kihívások egyike, amellyel a profi kampánycsapatoknak manapság szembe kell nézniük. Én azért imádkozom, hogy a Facebook szakemberei még a mostaninál is keményebben dolgozzanak azon, hogy megmentsék azt, ami szép projektként indult.

– A Facebook Amerikában az álhírek terepe lett, míg a Twittert az új elnök tette politikai tényezővé.

– A választási kampány idején, illetve Trump elnökségének első két hónapjában a Twitter a politikai korrektség guillotine-ja lett. Trump személyesen és közvetlenül fordult az emberekhez és a sajtóhoz – amely szűrés nélkül továbbítja is üzeneteit. Ezzel az elnök kikerüli a médiát, minden kontroll nélkül félemlít meg embereket és szervezeteket. És láss csodát: mindez működik. Paradoxnak tűnhet, de mindebből valami jó is kisülhet, ha Trump a jövőben hazugságok nélkül használja a Twittert. Ez a végét jelentheti a politikai korrektség jelenleg ismert formáinak, amelyek gyakran a csalás civilizált formáinak bizonyultak.

Fotó: WATER FILM

– Egy jó kampánycsapat milyen információkat szerezhet meg az internetről?

– A web óriási online könyvtár, amely nyitva áll mindenki előtt. Olyan hatalmas és olyan sokat kínál, hogy hatékony használatához igazi profikra van szükség. Ellenkező esetben az ember elveszhet az információtengerben. Ám aki okosan használja, az interneten megtalálhat minden olyan szakmai és politikai információt, amelyre szüksége van saját ügyének alátámasztására és persze azért, hogy legitim módon meggyengítse politikai ellenfelét. Mindez azonban semmit sem ér, ha valaki nem képes arra, hogy a megfelelő információt világos és koncentrált üzenetekké alakítsa és hatékonyan közvetítse a nyilvánosság számára. Az internet ma már a legkönnyebben elérhető, leggyorsabb és legnépszerűbb hírforrás. A jó kampányban ezért jó internetfigyelő képességekre, megbízható és gyors értékelő rendszerre, azonnali reakciókészségre is szükség van.

– Ez nyilvánvalónak és egyszerűnek tűnik.

– Igen, látszólag az, de túl sok példát láttam működésképtelen rendszerekre. Ismertem olyan politikai vezetőket, akik beragadtak az irodájukba, hisztérikusan bújták az online hírforrásokat és a tévéhíradókat, ahelyett hogy a kampányútvonalakat járták volna be. Eközben a szomszéd szobában egy egész „gyorsreagálású szakasz” azzal foglalatoskodott, hogy fontos hírek kapcsán olyan tízoldalas jelentéseket termeljen, amelyeket soha senki nem olvasott végig. Így valójában nem reagáltak semmire.

– Van-e világos határ az adatbányászat legális és illegális módja között?

– A legutóbbi amerikai választási kampány idején ismeretlenek behatoltak a Demokrata Párt kampányrendszerébe, onnan bizalmas adatokat szereztek meg, és nyilvánosságra hozták őket.

– Tényleg ismeretlenek voltak? Az amerikai hírszerzői közösség azt állítja, ismeri ezeket az oroszul beszélő ismeretleneket.

– Nos, ha ilyen jól ismerik őket, akkor talán tehettek volna legalább egy nyomorult kis lépést ellenük! De bárki volt is: ami történt, az nem adatbányászat, hanem lopás és brutális jogsértés. Az adatbányászat azt a készséget jelenti, hogy valaki képes az interneten megszerezhető információ összességének felkutatása után a kapott adatokat értékelni, összefüggések alapján azokat rendezni és hatékonyan felhasználni. Ön is meglepődik, ha egyszer rájön, hogy szaftos információknak mekkora tömege érhető el az interneten legálisan. E tudás nagy része észrevétlenül, elfelejtve hever unalmasként vagy érdektelenként számon tartott weboldalakon vagy hírportálok archívumaiban.

Ron Werber

izraeli politikai és kampánystratéga.

A nyolcvanas évek végén az Izraeli Munkapárt infor­­mációs, hirdetési és PR- osztályát vezette. Munkájának csúcspontja volt, amikor Jichák Rabin miniszterelnök 1992-ben megnyerte a választásokat. Az azóta eltelt 25 évben nemzetközi tanácsadóként dolgozik.

Az MSZP győztes kampánystábját vezette a 2002-es parlamenti és önkormányzati választások idején. 2014-ben ismét együttműködött a szocialistákkal.

– A magyar pártok képesek az internet hatékony használatára?

– Nem. Legalábbis a legutóbbi parlamenti választási kampány idején, amikor Magyarországon dolgoztam, nem voltak rá képesek. A politikai pártok egyike sem használta ki még a 20 százalékát sem az internetes kampánypotenciálnak, bár találkoztam kiválóan képzett helyi szakemberekkel, akik ismerik és mélyen értik a technológiát. A hatékonyság hiá­­nya általában a politikusokon múlik. Őket sokkal jobban érdekli, hogy miért kapnak kevesebb lájkot a Facebookon, mint ellenfeleik, mint az, hogyan használhatnák az internetet kampányolásra.

– Milyenek vagyunk, milyen üzenetekre vágynak a magyarok?

– Van két olyan pont, amire a legutóbbi amerikai elnökválasztás kapcsán szeretném felhívni a figyelmet. A lényeg nem az, hogy Trump jelöltként felrúgta a hagyományos viselkedés összes szabályát és eltörölte a politikai korrektséget. A fontos, hogy mindez neki kedvezett. Elsősorban persze azért, mert az ellenfele rosszul kampányolt. Viszont ennek a választásnak az igazi sztárja az amerikai választópolgár, aki jelöltjétől azt várja, hogy a jövőben az ő érdekében szegi majd meg a szabályokat. Miért– Mert torkig van a kiismert, hagyományos politikusokkal mindkét oldalon. Az olyanokkal, mint Hillary Clinton. A választó most mindenre elszánta magát, mert évről évre meghallgatta a Clintonhoz hasonló hagyományos politikusok hagyományos retorikáját, miközben látja, hogy a hatalom mindig csak egy szűk kisebbséget jutalmaz – és neki semmi sem jut. Erre jött valaki, aki kifejezte az ő frusztrációját. A választó annyira elkeseredett volt, hogy az sem számított: a jelöltet, aki kikelt a bankok és a nagyvállalatok ellen, kiskorában arany kiskanállal etették, ma is aranytányérokból eszik, aranyasztalnál, aranydekoráció előtt. Elég volt az ígérete, miszerint eztán másképp lesz. Ezért úgy vélem, az amerikai választó a magát szociáldemokratának valló Sandersre szavazott volna, ha ő lett volna a demokrata párt elnökjelöltje.

– Pedig Trump valójában pont az ellenkező szélsőség.

– Lehet, de sokan egyáltalán nem azért szavaztak Trumpra, mert tényleg az ő elképzeléseit támogatják! Az emberek eljutottak odáig, hogy nem is érdeklik őket az elképzelések, már senkiben sem bíznak. Gazdaságilag annyira a padlón vannak, hogy azt gondolják, rosszabb már úgysem lehet, csesszék meg az egészet, semmi sem számít. Ha a hagyományos politika Clintont kínálja, jöjjön bárki, aki szétveri a kereteket.

– Térjünk vissza Magyarországra. Mi is egy Trumpra várunk? Vagy Orbán Viktor a mi házi Trumpunk?

– Nem. Orbán Viktor demokratikusan megválasztott vezető, aki éppen harmadik hivatali ciklusát tölti. És ha ez nem tetszik az ellenzéknek, akkor szedjék össze magukat és végre tegyenek ellene. Legyenek egységesek és kemények, ahelyett hogy megosztott csoportjaik azon mesterkednek, miképp verjék át egymást. A magyarok szerintem egysze­­rűen csak várnak, hogy kiderüljön, van-e a jelenlegi hatalomnál jobb választás. A legnagyobb kérdés tehát nem az, hogy az emberek milyen üzenetet szeretnének hallani, mert már a magyarok is torkig vannak azzal, hogy üzengessenek nekik. A kérdések kérdése az, hogy lesz-e olyan politikai szereplő, akit elég sok választó elég erősnek tart ahhoz, hogy rá szavazzon. Lesz-e olyan politikus, aki képes reményt ébreszteni az emberek szívében, akinek a hívására elmennek szavazni, hogy leváltsák a jelenlegi kormányt– Az ígérgetés már senkit sem érdekel. A programok és a világos szakpolitikai álláspontok persze a kampány szerves részei, ám semmit sem érnek, ha középszerű politikus szájából hangzanak el. Olyan emberre van szükség, aki hiteles, akinek van gyakorlati tapasztalata, vezetői kvalitásai és az a különleges képessége, hogy reményt keltsen, az emberek igazi bizalmat érezzenek iránta.

– Lát ilyet az ellenzéki színtéren?

– Az elmúlt évtizedekben nem volt még Magyarországon olyan miniszterelnök vagy miniszterelnök-jelölt, akinek a gyakorlatban megszerzett vezetői tapasztalata felérne azzal, amit Botka László hoz. Ez nagyon sokat ér. Miközben a budapesti politikusok beszédeket mondtak és rohantak egyik műsorból a másikba, Botka az elmúlt 15 évben az emberek mindennapi gondjainak megoldásán dolgozott Magyarország harmadik legnagyobb városában. Tudja, mi teszi az emberek életét jobbá, ismeri nehézségeiket, problémáikat. Nap mint nap gyakorlati döntéseket hoz és közvetlenül ellenőrzi, végrehajtják-e azokat. Minden más irodában ülő politikusnál, szakértőnél vagy üzletembernél jobban tudja, milyen a csatornaszag, hogyan néznek ki az osztálytermek, milyen gondokkal küszködnek a tanárok, hogyan működnek a vidéki kórházak. Ezért gondolom úgy, ha jó kampánymunkát végez, akkor esélye van arra, hogy az emberek többségének miniszterelnök-jelöltje legyen.

– Jól értem? A sikerhez elég, ha Botka jól dolgozik?

– Persze hogy nem elég. Most az a nagy kérdés, hogy az összes liberális és progresszív ellenzéki csoport vezetői, beleértve Botka saját pártját is, képesek lesznek-e arra, hogy félretegyék személyes ambícióikat és hülye hatalmi játékaikat – amelyek annyira tipikusak és pusztítóak voltak a 2014-es összefogás rövid napjaiban. Megint a megosztottságot választják és személyes presztízsszempontjaik miatt feláldozzák sokak kívánságát, reményét az igazi változásra– Vagy hajlandók lesznek őszintén együttműködni– Csak így, egységesen tudják megteremteni a győzelem esélyét.

– Vannak új fejlemények abban, ahogyan a Fidesz és annak propagandagépezete gyűjti és használja az információt a politikai ellenfelekről. Volner János Jobbik-alelnököt és barátnőjét lesifotós követte a bozótosba, a párt elnökéről, Vona Gáborról egy ismert transzvesztita előadó állította, hogy meleg, és erre később a parlamentben Orbán Viktor is egyértelmű célzást tett. Ez hatékony taktika?

– Ez a taktika nem új, viszont még sohasem működött. Hasonló provokációkat gyakran láttunk a múltban, de az emberek szerencsére nem hülyék. Ami az ön kérdésében a legérdekesebb, hogy az utóbbi információra a miniszterelnök is célzott a parlamentben. Ez annyit jelent, hogy már komolyan tart az ellenfeleitől. Egy erős és magabiztos politikai vezető nem utal ilyen pletykákra nyilvánosan. Ha egy kormánypárt bárhol is így provokál, az a gyengeség jele.

– A hazai elemzők többsége mégis úgy gondolja, 2018 nem hozhat meglepetést: a Fidesz előnye túl nagy ahhoz, hogy bárki is behozza, jobb máris 2022-re készülni. Mit gondol?

– Az elemzők és közvélemény-kutatók arra reflektálnak, amit az adott pillanatban látnak. Hadd emlékeztessek arra, hogy 2016 szeptemberében az Egyesült Államokban nagyon kevés profi elemző volt, aki megjósolta volna Trump győzelmét – vagy legyünk precízebbek, azt, hogy Clinton elveszítheti a választást. Ami két hónap múlva mégis bekövetkezett. Minden tiszteletem az elemzőké, de a jóslatokat szerintem hagyjuk a bibliai prófétákra. A politikai életben 12 hónap olyan hosszú idő, mint egy ember életében tíz év. Magyarországon sok minden megeshet még a választások napjáig. A valódi kérdés egyébként sem az, hogy az elemzők mit mondanak 2018-ról. Az igazi sztori, hogy az elbukott 2018-ról szóló képzetet olyan ellenzéki politikusok terjesztik, akiknek személyes érdekük fűződik ahhoz, hogy semmi se változzon. Őket csak saját ambícióik érdeklik, sokkal kevésbé az, hogy megpróbálják győzelemre segíteni a pártjukat és szövetségeseiket, hogy dolgozzanak a kormányváltásért. Ám ebben sincs semmi új, bármilyen szomorú is újra látni.

– Mi lehet a győztes stratégia?

– Erről az jut eszembe: milyen abszurd dolog, amikor pártpolitikusok és szakértőik nyíltan beszélnek stratégiájukról a médiában. A kampánystratégiát Magyarországon gyakran a politikai PR részeként kezeik. Pedig a stratégiáról nem szabad nyilvánosan beszélni, azt csak alkalmazni szabad. Azt azonban elmondhatom, hogy szerintem melyek a szükséges hozzávalók, amelyek nélkül lehetetlen sikeres kampányt csinálni. Ilyen a partnerség és az együttműködés iránti igazi elkötelezettség, a csoport és küldetése iránti lojalitás, a felelősségi viszonyok világos elosztása, a személyes elszámoltathatóság, a világos stratégia és egy részletes akcióterv szigorú, előre eltervezett menetrenddel. Ezek közül minden hozzávalónak ott kell lennie a fazékban, kivétel nélkül. Aki bármelyiket kihagyja – veszít. Bármelyik nélkül a kampány improvizált események kao­­tikus sorozatává, manipulációvá, belső hatalmi harccá lesz, ami megöli a siker esélyét.

– Szívesen dolgozna-e újra Magyarországon?

– Ez az ország a családom szellemi-érzelmi örökségének fontos része. Sok barátom él ott, de többé nem fogok Magyarországon dolgozni. Boldogan megelégszem azzal, ami iránt másutt már elköteleztem magam.