Rendőriskola a határon

– Szeptember 15-e óta egyre több megyében hirdették ki a válsághelyzetet. Keleti és nyugati irányban épül tovább az Orbán-korszak szimbóluma, a kerítés. Az, hogy a határt a rendőrség védi, a törvény alapján elfogadható. De mit keres ott a hadsereg?

– Magyarországon a múlt században kétszer szerveztek határvadász századokat. 1938-ban, a háborús készülődés küszöbén, de működtek ilyenek 1992-ben, a délszláv háborúk idején is.

– A háború mindkét esetben úgy-ahogy indokolta létüket. De mi igazolja most?

– Szerintem semmi. Ami viszont kialakult, súlyosan Alaptörvény-ellenes. A honvédelemről szóló törvény eleve kizárná, hogy az ország határain belül felhasználják a haderőt, ha nem ér bennünket fegyveres támadás. Szerintem nem támad bennünket senki, szóljon, aki másképp látja. Ám a törvények nem számítanak. A rendszer, amely Magyarországon működik, önkényesen értelmezi a saját alkotmányát és legfontosabb törvényeit. Hende miniszter lemondatásából látjuk, hogy aki kicsit is bizonytalan vagy lomha, az megbukik.

– Magyarország valóban önként és dalolva vállalta, hogy elsőként végzi el a piszkos munkát, és brutális egyértelműséggel zárja le a határát?

– Azért van ebben logika. A kormány még csak nem is tetszeleg a morális áldozat szerepében, amely „a válság erkölcsi súlyát” cipeli. Vezetője nagyon is szívesen végez „piszkos munkát”, mert szinte tobzódik az erő érzetében. Hangsúlyozhatta volna némi képmutatással, hogy „a schengeni rendszert akarjuk védeni”. Említette is, de ez nála sokadlagos szempont. Ami történik, kedvére való. Szívesen veti be a könnygázt, a vízágyút is. A történetben a rendőr-szakközépiskolások mozgósítása a legelképesztőbb elem. Szerintem ez katasztrófa.

– Engem változatlanul érdekel: mit keres a déli határon a szinte mindenre alkalmatlan, alig létező magyar haderő? A rendőrséggel párhuzamos fellépésük törvényes?

– A rendőr-katona viszony szabályozására a napokban jött ki a végrehajtási utasítás. Ha egy csoportban halad a „kombinált véderő”, mindig a rendőr a vezető. A rendőr dönt arról, mit csinálnak, mikor kell erőszakot alkalmazni. A katona csak alárendelt lehet. Talán csak látványelemnek kellenek. Eddig részt vettek a földmunkában, a határzár építésében, mint a kommunista időkben a katonák a répaegyelésben.

– A kerítésépítéshez minek fegyver? A terepszín ruhás alakulatok felbukkanásakor azonnal feltűntek az AK–63-as géppisztolyok. Kaptak hozzá éles lőszert is?

– Különben nem lenne értelme. A katona használhat fegyvert, ha támadás éri. Akár őt magát, akár a kollégáját.

– A kolléga ez esetben a rendőr?

– A megjelölés a rendőrre is áll. A dolog ott válik zavarossá, hogy támadásként értelmezhető bármi, amire a törvénysértés árnyéka vetül. Ha át akar valaki jönni a kerítésen, ha ráncigálják a kaput, ha dobálóznak. A dolog korántsem veszélytelen. Mikor a törvényt összetákolták, az újabb lépés volt az önkény kiterjesztése felé. Eddig afféle lopakodó diktatúrát láttunk. Most átléphetjük a Rubicont. A válsághelyzetnek nevezett jogi katyvasz történelmileg alkalmas pillanat.

– Melyek azok a többletjogok, amelyeket a rendőrség kapott?

– A jogi helyzet nem sokat változott. De nem is ez a lényeg. Abban a pillanatban, amikor lezárták a határt, a magyar rendőr helyzete alapjaiban módosult. Addig olyan feladatai voltak, amelyek, ha nem is mindennapiak, de rendőrfejjel normálisak. Biztosították a forgalmat, szabaddá tették a közlekedőtereket, elválasztották a bevándorlókat és az őket provokálni akaró szélsőségeseket. Abban a pillanatban, hogy bezárult a határ, megingott ez a szakmai morál. A rendőrség immár „haderőként”, véderőként funkcionál, zárt alakzatban, talpig vasban. Tragikus, de még csak nem is a védelem a cél, hanem a látvány. A demonstráció, a jelzés, hogy Magyarország megvédi magát. Ide be nem jön senki. Miközben a bevándorlók szabadon áramlanak befelé, ma épp Nagykanizsa és Letenye felé.

– A veszélytudatot hivatott kiegészíteni az „antimigráns-propaganda”?

– Jó ideje csepegteti már azt a napról napra programozott állami média, hogy a migráns erőszakos, követelőző, pimasz. Nos, ha pimasz, akkor jogos a harag. A határzár legelső napján hallhattuk is a kormányszóvivőt a „jogszerű, arányos” és „ésszerű” fellépésről. A végén még az is kiderül, hogy a szerb sajtómunkás bántalmazása is érthető. Miért ment oda?

– A magyar honvédség nem sorozott állomány. Nem veszélyes fegyvert adni nekik olyan helyen, ahol emberek is járnak?

– Ez valóban nem sorozott állomány. Nem áll az állam totális felügyelete alatt. Nem csinálhatnak velük azt, amit akarnak, sokakban eddig is felmerült, hogy felmondhatnak. Terhes anyák, öregemberek, kamaszok, gyerekek ellen menni nem túl katonás faladat. A rendőr helyzete rosszabb. Ő is leszerelhet, de akkor munka nélkül marad. Végtére is rendőrnek tanult. Mégis az ellenkezőjét csináltatják vele, mint amire felesküdött. De ettől kezdve mindenkinek, aki parancsot teljesít, a lelkiismeretével kell elszámolnia.

– Orbán ezzel akár sikeres is lehet, ha levonul a menekültcunami.

– De nem vonul le, és Orbán ezen el is bukhat. Ha Horvátország felé nem mehetnek, Magyarországot veszik újra célba. Megpróbálhatják áttörni, szétroncsolni a kerítést. Konfliktusok tömegét látom. A migránsokkal, a szomszéd államokkal és persze határon belül, a magyarokkal is. A döntő harc Magyarországért, az ország lelkéért, becsületéért folyik.

– Jegyezzük meg, a zaklatott légkör ellenére a rendőrség nem lett a gyűlölködés eszköze.

– De itt is van némi ambivalencia. Mert ha a csapat alakzatban támad, a rendőrnek a többiekkel együtt kell mozdulnia, s a végén neki is oda kell csapnia. Valamivel azonosulni kell.

– A vezetés milyen teljesítményt nyújtott?

– A híradásokban egyetlen sugárzó arcot látunk: Bakondi tábornokét. Őt érte a tisztesség, hogy alaposan ellássa a migránsok baját. Szerintem nem az ORFK vezetése, hanem Bakondi vezényelte a döntő műveleteket. Ő veszedelmes dilettáns.

– A rendőröket rendszeresen körbehízelgi Orbán. A menekülteket segítő civilek viszont sokáig kimaradtak a köszönetekből.

– Persze. Ők afféle belső ellenség. A humánum, a közös emberi szolidaritás hívei. Miniszterelnökünk ellenfelei.

– A kétes jogi helyzet, a „kvázi szükségállapot” azoknak a pozícióját erősíti, akik a zavarosban halásznak.

– Számukra nincs ebben semmi zavaros. Ami történik, az a Fidesz-vezetés szemszögéből értetődik. Abból a „keresztény-nemzeti” gondolatkörből táplálkozik, ahova rögzíteni akarták magukat. Mint látjuk, sikerült. Nem is tehetnek mást. Ha racionális megoldásokkal próbálkoznának, nem is ők volnának.