Se kép, se hang

Meghalt a múlt héten rendőri akció közben egy 55 éves férfi Salgótarjánban. Nem volt nála fegyver, nem volt agresszív, nem tanúsított ellenállást. A kiadott közlemény szerint a kommandósok nem lőttek rá, nem is bántalmazták. Elfogásához a TEK műveleti egységétől a Készenléti Rendőrség kért segítséget, mert azt gyanították, hogy az illetőnél fegyver van. Nem volt. Miközben intézkedtek ellene, eszméletét vesztette, és – mint a tájékoztatásban olvashatjuk – nem sikerült újraéleszteni.

Nincs ok feltételezni, hogy bármilyen törvénysértés, túlkapás, akár szabálytalanság történt. Ám valójában nem tudjuk, hogy mi történt, mert a kiadott közleményből ez egyértelműen nem derül ki. Sem az, hogy a férfi miért veszítette el az eszméletét, sem az, hogyan intézkedtek ellene. A közleményben tudatták viszont, hogy a nyomozó főügyészség szerint a halál oka egyértelmű, miközben egy másik sorban az áll, hogy az okot igazságügyi szakértők fogják megállapítani. Akkor mégsem egyértelmű?

Az eset bő három héttel azután történt, hogy az amerikai Minneapolisban rendőri brutalitás áldozata lett George Floyd, és tüntetéshullám vonult végig az egész világon. Öt nappal a salgótarjáni eset előtt Atlantában lelőttek egy Rayshard Brooks nevű férfit, és ez ismét feltépte a sebeket. Természetesen nem feltételezzük a magyar rendőrökről, hogy valakinek addig térdelnének a nyakán, amíg az illető meghal, vagy hogy többször hátba lőnek egy menekülőt, majd ráállnak a holttestére. Tény viszont, hogy a társadalom most mindenütt, így itthon is érzékenyebben reagál minden olyan esetre, amikor valaki a rendőrök keze között hal meg. Ráadásul a Magyar Helsinki Bizottság friss jelentése szerint nekünk is van miért új stratégiát várnunk saját rendőrségünktől.

A bizottság legelső megnyert ügye az Emberi Jogok Európai Bíróságán egy bántalmazási per volt, amikor valakit a magyar rendőrök megvertek, megkínoztak, de a tettesek felelősségre vonása elmaradt. És kísértetiesen hasonló eset volt a legutolsó nyert ügy is, miközben a két ítélet között 17 év telt el, ám sok minden nem változott. Nem véletlen, hogy az Európa Tanács miniszteri bizottsága fokozott ellenőrzés alá vonta a Magyarországgal kapcsolatos hasonló ítéletek végrehajtását.

A Helsinki Bizottság szerint a hazai rendőrség működésében rendszerszintű gondok teszik lehetővé a bántalmazást, a kényszervallatást. A feljelentések jelentős részével érdemben nem foglalkoznak, így az Emberi Jogok Európai Bírósága időről időre nehezményezte, hogy az ügyészség meg sem hallgatta a kérelmezőt, a gyanúsított rendőröket, vagy a tanúkat, nem tartott szembesítést. Feltűnő a képrögzítés hiánya is, ami a rendőri ügyekről szóló tájékoztatásra is rányomja a bélyegét. Az elmúlt hetek szörnyű amerikai eseteit a szemünkkel láthattuk, mert ott kötelező, hogy a rendőrök testkamerát viseljenek intézkedés közben.

Magyarországon negyvenezren dolgoznak a rendőrség kötelékében, és összesen hetven testkamera van. Természetesen nem mindenki vesz részt intézkedésben, és nincs egyszerre mindenki szolgálatban, de 10-15 ezer testkamerára alighanem szükség lenne. Drága volna? Ez viszonylagos: úgynevezett sportkamerákat már 5-7 ezer forintért árulnak, de aki nagy tételben vásárol, mindig kedvezményt kap. A százmilliós nagyságrend még mindig csak a töredéke a tízmilliárdosnak, amely az idén kormányzati propagandára megy.

A közvéleménynek joga van tudni, hogyan intézkedik a magyar rendőr, ráadásul ha a szabályok szerint jár el, neki is érdeke, hogy ne vádaskodhassanak ellene, a felvétel bizonyítaná, hogy törvényesen cselekedett. Ez persze csak álom, a rendőrségi gépjárműveknek is csak a 2 százalékában van működő kép- és hangrögzítő eszköz, nem kötelező azok telepítése fogdákban, és olyan helyiségekben sem, ahol előállítják az őrizetbe vett embereket.

Mondják: a TEK általában videóra veszi az intézkedéseit, és ha azok sikeresek, a felvételt láthatjuk. Kötelezettség azonban nincs a képrögzítésre. Nem tudhatjuk, hogy Salgótarjánban történt-e. Sok mindent nem tudunk erről az esetről. Kár. Mert pártállástól, világszemlélettől függetlenül közös érdek, hogy megbízhassunk a rendőrökben.