Rémálom a metrópótlón
Csend, rend, fegyelem, továbbá a jó öreg budapesti közlekedésrendészet uralta a tájat hétfő reggel a felújítás alá vont 3-as metró busszal pótolt vonalán. A várakozásokkal ellentétben tumultusnak, felborzolt kedélynek, pláne káosznak a leghalványabb nyomát sem érzékeltük minden részletre kiterjedő szemlénk során, aminek az a legegyenesebb következménye, hogy az esti híradóban speciel Tarlós István fog leginkább úgy vigyorogni, mint egy hód.
Az újpesti vasútállomás felől, a nejlonzacskóval fedett, jól láthatóan napok óta halott papírzacskóval ékesített aluljárón át a reggeli csúcsban érkező utazóközönséget a járdán elhelyezett, helyes kis piktogramok igazítják a közeli benzinkút előtt kijelölt megállóba. Az úgynevezett tömeg nem sokkal volt nagyobb, mint amekkora a Szondi utcai tejbüfében szokott spontán kialakulni szilveszter éjjelenként, azt is nagyon hamar beszippantotta a hat másodperc múlva érkező busz, amelynek farvízén egy újabb busz csolnakázott be, aztán még egy. A negyedik már meg sem a sem állt, mert nem volt kinek.
Hasonló kondíciók fogadták delegációnkat a Gyöngyösi utcai megállóban, ahol ma reggelre a korábbi hírek szerint a Keréskpárosklub szervezett programot a várható apokalipszisra tekintettel, a biciklizést ajánlva megoldásként a következő három szörnyű évre. A megállóban helyt álló utastájékoztató asszony, bevallása szerint fél hat óta tapintotta ugyanazt a feszültséget, amit jómagunk.
Az alkalomra kialakított buszsávban, a forgalom többi résztvevőjénél többnyire nem sokkal gyorsabban, a megengedett sebesség alsó határát súrolva hajtottunk tovább a Forgács utcához, ahol birtokba vettünk egy „Megújul az M3-as metró" c. kiadványt. A szemléltető oktatás jegyében született brosúrát részint az ívhegesztés legmegejtőbb pillanatát bemutató fotóval, részint pedig egy olyan térképpel tették pótolhatatlanná, amelyen a BKK azt mutatja be a rémült publikumnak, hogy milyen alternatív útvonalakon spórolhatja meg magának a sokak által garantált idegösszeomlást.
Ugyanitt az addig érzékeltnél jóval nagyobb rendőri jelenlétre lettünk figyelmesek, valamint egy kisebb anomáliára: túl sok a pótlóbusz, a megálló ehhez képest meg túl rövid, ezért a hídra kanyarodó autósoknak valamivel tovább tart a manőver. A túloldalon, a „Megjöttek a fehérvári huszárok" c. melódiát a hazaszeretet legszebb regiszterében megszólaltató Nemcsák Károly által vezérelt József Attila színháznál a rendőröknek viszont már némi látható dolguk is akadt. Az ígért (45 mp) követési idő fenntartásának okán és címén vasszigorral terelgették kifelé a buszsávból a rendetlenkedő úrvezetőket. A jó Isten aranyozza be a kezüket.
A Dózsa György útig tartó szakaszon akár öt kugligolyót is elguríthattunk volna egymás után a busz végéből az elejébe úgy, hogy egyetlen élő organizmust sem találunk el, ami persze szerzői túlzás, de nem olyan vészesen nagy. A megállóban ketten csatlakoztak, hogy kicsit feljavítsák a találati statisztikánkat. Teljesen feleslegesen. Az etap győzelmi jelentéssel zárult: „Innen már közlekedik a 3-as metró" – jelentette be egy hölgydolgozó diadalmasan a hangosrendszeren át. A menetzajban is hallani lehetett, ahogy a rémült arcokról hirtelen leolvad a jég és nagyot koppan a padlón.
A Lehel tér maradt az utolsó reményünk, hogy végre beverhetjük a magunk kis szögét a BKK közlekedésszervezési osztályának koporsójába, de az sem most lesz: átlagos, pótlásmentes hétfő délelőtti viszonyokkal szembesültünk e helyt is, szomorúan nyugtázva: nem ezzel a riporttal fogjuk felrobbantani az internetet.
A templom nyitva, de még üres
A mai napig várt káoszra a Lehel tér Árpád-házi Szent Margit templom is rákészült. Monostori László plébániai kormányzó október közepén tudatta, hogy a felújítás első napjától hétköznapokon is nyitva tartják a templomot, ahová mindenkit várnak, aki szeretne megpihenni, feltöltődni, nézelődni, elmélkedni, csendben lenni vagy egyszerűen csak leülni ezekben a nehéz napokban, Az atya természetesen tartotta a szavát, a templom kapuja valóban nyitva áll. De egyelőre egy lelket sem láttunk odabenn.
