Menekülünk a magánosításba – A csúcselit privát kórházakba fektet, a betegek már ezermilliárd körül költenek az ellátásra
– A szakrendelők válságban vannak, az orvosok kiöregedtek vagy elmentek a magánellátásba. A rendszer valójában már a koronavírus előtti időben is akadozott.
Így jellemezte a járóbeteg-ellátás helyzetét Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász a 168 Órának. Mint mondta, tovább rontotta a helyzetet az a koronavírus-válság kezdetén meghozott döntés, amelynek értelmében felfüggesztették a 65 évesnél idősebb orvosok munkaviszonyát. A Magyar Egészség-gazdaságtani Társaság ülésén elhangzott például, hogy Zuglóban az orvosok 37 százaléka volt korhatár feletti. Közülük minden harmadik végleg távozott, az újranyitáskor már nem tért vissza a rendelőbe. Nincs ok azt hinni, hogy másutt jobb a helyzet.
A járóbeteg-ellátásra egyébként 2018-ban a magyar háztartások 234 milliárd forintot költöttek – ahogy mondani szokták, zsebből. Többet, mint az állam.
A SOTE Egészségügyi Menedzserképző Intézetének igazgatóhelyettese szerint ez azt jelzi, hogy tarthatatlanul alacsony a vizsgálatokra szánt állami normatíva, hiszen a közszolgálati rendszer ma is körülbelül tízszer annyi beteget fogad, mint a magánintézmények.
A járvány időszakában a háziorvosok 70 százalékkal kevesebb beteget fogadtak, mint korábban, de a társaság ülésén az is elhangzott, hogy a telefonos távgyógyításnak voltak pozitív tapasztalatai. Köztudott, hogy
Magyarországon túl magas az orvos–beteg találkozások száma,
egyesek számára ez afféle szabadidős program. Jó hatása lehet, ha fenntartják azt a járványidőben bevezetett protokollt, amely szerint az orvosok a telefonos konzultációt is elszámolhatták a teljesítmény-rendszerükben. Egy változatlan állapotú beteg számára az e-recept felírása is kielégítő megoldás.
Képünk illusztrációA kórházak teljesítménye körülbelül 40 százalékra esett vissza a vírusválság idején, csak sürgős műtéteket végeztek el, és a daganatos betegek már megkezdett terápiájában sem volt jelentős elmaradás. A hazaküldött betegek és a családjuk számára is nagyon nehéz helyzetet teremtett a kórházi ágyak 50 százalékának felszabadításáról hozott döntés, hiszen a betegeket éppen akkor küldték haza, amikor az otthoni szakápolásban is 30-40 százalékos volt a csökkenés. A házi ápolást ugyanis nem főfoglalkozású nővérek végzik, hanem olyanok, akiknek van másik állásuk is, ahol ebben az időben megtiltották nekik, hogy pluszmunkát vállaljanak.
– Reméljük, minél többen túlélték ezt a szörnyű időszakot – mondta Sinkó Eszter, a jó kívánságot egy tényadattal is kiegészítve. A tavaszi átlag szerint a halálozásokban 2019-hez képest nemhogy emelkedés nem volt, de a számok az év első öt hónapjában 5,8 százalékos csökkenést mutattak. Az egészségügyi közgazdász szerint ez azt jelenti, hogy pozitív hatása volt annak, hogy az emberek nem jártak munkába, nem közlekedtek. Sőt – bár ez durván hangzik – annak is szerepe lehetett, hogy nem mentek kórházba. Így
az elmaradt balesetek és infarktusok mellett kórházi fertőzések miatt is kevesebben veszítették életüket.
Igaz, a szakértő szerint az elmaradt kezelések miatt várhatóan a második fél évben emelkedik majd a mortalitás. Sokan – például a gerincsérültek – túlélik, ha egy ideig kimarad az ellátásuk, ám ágyban fekvőként később válik számukra végzetessé, hogy megszakadt a rehabilitációjuk.
A hazai egészségügy állapota nem csak a járvány miatt súlyos. Megelőzhető betegségek miatt Magyarországon az uniós átlagnál kétszer többen halnak meg idő előtt. Az OECD közelmúltban nyilvánosságra hozott vizsgálata szerint 35 európai ország között Magyarország a 33. helyen áll egy olyan több szempontot egyesítő listán, amelyben szerepelt a rákterápiák hozzáférhetősége és a CT- vizsgálatok elérhetősége is. Az egészségügy korszerűsítése – legalábbis a nyilatkozatok szintjén – folyamatosan napirenden van. Pintér Sándor belügyminiszternek a Boston Consulting Group cég ad tanácsokat az egészségügyi reformhoz, 352 millió forintért. A szerkezetátalakításon az Emberi Erőforrások Minisztériumában is öt bizottság dolgozik. Kásler miniszter például kijelentette: „Alapos struktúraváltásban érdemes gondolkodni. Kisebb korrekciók nem elegendők.”
A baj csak az, hogy az jövő évre elfogadott költségvetésből nem jutnak források a struktúraváltásra. Se kicsire, se nagyra. Ha a kormány – ígérete szerint – csökkentené a kórházi férőhelyeket, akkor növelnie kellene a háziorvosokra, az egynapos ellátórendszerekre, a házi szakápolókra, szakrendelésekre jutó forrásokat, aminek nyoma sincs a költségvetésben. Erről Székely Tamás egykori egészségügyi miniszter, az egészségbiztosító volt főigazgatója nyilatkozott a Népszavának. Mint mondta, a költségvetésben nincs fedezet sem a technológiai fejlesztésre, sem a béremelésre. A fizetések 20 százalékos emeléséhez az összevont szakellátáskasszát 12 százalékkal kellett volna emelni, ami viszont nem történt meg.
Az állami ellátórendszerben dolgozók bérének rendezése az egészségügy gyógyításának kulcskérdése. Ezt a Magyar Orvosi Kamara azzal nyomatékosítja, hogy 48 ezer tagjának képviseletében már gyűjti és folyamatosan ügyvédi letétbe helyezi a nyilatkozatokat, amelyekben az orvosok felmondják az önként vállalt többletmunkát és a külső ügyeleteket. Az egészségügyi közintézményekben az ügyeleti ellátás ma csak önkéntes túlmunkával látható el, miközben
Magyarországon a kezdő orvosok nettó alapórabére annyi, mint a gyorséttermi dolgozóké: 900 forint.
A szakorvosok pedig kevesebbet, 1700 forintot kapnak, mint amennyi a szakmunkások átlagos órabére. Eközben az orvosok között átlagosnak mondható a 60-70 órás munkahét.
A kamara elnöke a közelmúltban levelet írt a miniszterelnöknek, kifejtve, hogy bérrendezés nélkül nem állítható meg az orvosok elvándorlása, nem garantálható hatékony járványvédelem, nem számolható fel a hálapénz rendszere. Kincses Gyula az általános orvosoknak 2500, a szakorvosoknak 4300, a pályájuk végén lévő szaktekintélyeknek 7000 forintos órabért kért. Nem kapott választ. A helyzetre jellemző, hogy Soós Adriána, a Független Egészségügyi Szakszervezet elnöke a napokban úgy nyilatkozott: a vírusjárvány idején a kiutazási tilalom ellenére is folytatódott az elvándorlás az egészségügyből, a korábbinál öt százalékkal többen vállaltak munkát külföldön.
Lantos Gabriella egészségügyi szakértő, a Róbert Károly Magánkórház volt igazgatója szerint a COVID-járvány idején riasztó tényt tudtunk meg. Korábban mindenki úgy számolt, hogy Magyarországon 34 ezer aktív orvos van, igaz, az életkoruk pontosan nem volt ismert. Akkor azonban, amikor a 65 évesnél idősebbeket fertőzésveszély miatt kivonták a frontvonalból, a miniszterelnök 20 000 hadra fogható orvosról beszélt. Ennyi azonban Lantos szerint egyszerűen nem elég a túlméretezett magyar egészségügy működtetésére, 102 kórház fenntartására. Ez a rendszer felőrli a szűkös forrásokat, a minimumfeltételek rendszerszintű megsértéséhez vezet.
Koronavírus - Szent László KórházA magánszolgáltatás lenne a megoldás az állami egészségügy válságára? A kincstári válasz szerint nem. A gyakorlatban azonban a magyarok – más választásuk nem lévén – a privátszektorba menekülnek, friss becslések szerint
ma már 1000 milliárd forintot fizetnek ki zsebből egészségvédelemre.
Az ország 2017-ben 2639 milliárd forintot költött egészségügyre. Ebből 810 milliárdot, majdnem az összes kiadás harmadát a háztartások a hivatalos adón, az úgynevezett EHO-n túl, a családi költségvetésből állták. És ebben még nincs benne a hálapénz. Zsebből pótoljuk az állami gyógyszerkiadások csökkenését is: 2017-ben már többet költöttünk orvosságra a családi költségvetésből, mint az államiból – korábban erre még sohasem volt példa.
A magánellátás Magyarországon régen egybeépült az állami rendszerrel. A laboratóriumi kapacitás, a képalkotó diagnosztika, a műveseállomások rendszerét vállalkozók működtetik. Közben azonban Kásler miniszter esküdözik: el kell választani egymástól az állami és a magán-ellátórendszert, akkor is, ha azok ezer szállal kapcsolódnak össze. „Ha sohasem kezdjük el, sohasem jutunk a végére.” Nos, nagy kérdés, hogy mit is értsünk a híres-nevezetes szétválasztáson. Saját értelmezését kínálta a lapunknak adott interjúban Kóka János, aki hátat fordított a politikának, és ma a Doktor24 Medicina Zrt. elnökeként az ország egyik vezető magánegészségügyi intézményét irányítja. Ő úgy gondolja, hogy nem a költségvetési forrásokat kellene leválasztani a magánegészségügyről, hanem azt az összefonódást kellene megszüntetni, hogy egyes orvosok privatizálják a hasznot, viszont államosítják a költségeket és a kockázatot.
A hivatalos nyilatkozatokból nem megítélhető, hogy a kormányzat milyen jövőt szán a magánegészségügynek. Sokat sejtet azonban, hogy
a csúcs-elithez közel álló pénzemberek lelkes befektetői ennek az ágazatnak.
Csányi Sándor OTP-vezér a Budai Egészségközpont Kft. többségi tulajdonosa. Wáberer György egy úgynevezett Walk-in Centert működtet, ahová bármikor be lehet menni sürgős vizsgálatra. A Népszava újságot is tulajdonló Leisztinger Tamás cége, a CMC klinika a hazai gyártású COVID-teszt kidolgozásában vett részt, Tiborcz Istvánt több forrásunk a Duna Medical Centernek otthont adó épülettel hozta összefüggésbe. Mészáros Lőrinc tőzsdei cége tulajdonostárs a CIG Pannónia biztosítóban. A 24.hu elemzése szerint ezt a vállalkozást tavaly a Nemzeti Közművek lakossági ügyfelekkel foglalkozó részlege népszerűsítette több mint négymillió ügyfele körében. Ez bizony nem a szétválasztás klasszikus példája.
Lantos Gabriella úgy látja: a magánegészségügyet már eddig is alaposan szétválasztották az állami forrásoktól, de ebben nincs sok köszönet. Az a vállalkozás, amely akár egyforintnyi állami finanszírozást kap, az adott szolgáltatásért egyetlen pluszfillért sem kérhet a klienseitől. Ennek következménye, hogy azok a középosztálybeli emberek, akik havonta súlyos tízezreket fizetnek az állami egészségügy fenntartására, másodszor is fizetni kényszerülnek, ha megbetegszenek, és sürgős vizsgálatra szorulnak. A befizetés és az igénybe vehető szolgáltatás között semmilyen kapcsolat sincs. Aki sokat fizet, az ugyanúgy hoppon marad, mint bárki más. A szakértő szerint súlyosan igazságtalan, hogy a 2008 előtt alapított magánintézmények bármilyen gyenge teljesítmény után is kaphatnak állami finanszírozást, a 2008 után alapítottak pedig akkor sem, ha kiválók. A betegek érdeke szerinte az lenne, hogy mindenki álljon vissza a rajtvonalra, és holnaptól a minőség számítson. A szolgáltatók átlátható minőségbiztosítási viszonyok között versenyezzenek a közfinanszírozásért, és az nyerjen, aki többet ígér. Hatékonyabb, korszerűbb ellátást, több betegjogot.
