Politikai tragikomédia

Megdöbbenve olvastam a Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettessel készült interjút (168 Óra, 28. szám), amelyben messianisztikus állításaival igyekszik igazolni a kormány politikájának egyedül üdvözítő voltát.

Néhány a „gyöngyszemekből”: „Az emberek akarata ellenére nem csinálunk meg olyasmit sem, ami számunkra ésszerűnek tűnik... a választók akaratából centrális politika valósult meg, tehát minden társadalmi csoport tudhatja: az ő gondját csak a Fidesz-KDNP-szövetségen belül lehet megoldani.”

Mindezt akkor mondja, amikor a folyamatos demonstrációk is azt jelzik, hogy alig akad olyan társadalmi csoport, amellyel ne került volna összetűzésbe a kormányzat. Amikor a dilettáns, kusza gazdaságirányítás miatt növekszik a több milliós szegény, kiszolgálatatott emberek száma. Amikor családok mennek tönkre, az emberek sorra veszítik el állásukat, otthonukat. Amikor minden ötödik, hatodik gyermek olyan családban él, ahol egyetlen kereső sincs. Amikor a társadalmi különbségek már elviselhetetlen mértékűek, és tovább nőnek. Amikor a rendszerváltás óta nem látott magasságra emelkedett a migrációt tervezők aránya: a felnőtt magyar lakosság hatoda gondolkodik külföldi munkavállaláson, vagy az ország végleges elhagyásán.

Úgy tűnik, hogy a miniszterelnök-helyettes nem akarja, vagy nem képes felismerni a magyar társadalom valós helyzetét, állapotát. A megvalósult „centrális politikai erőtérben” minden megtörténhet. Az élet bármelyik területére tekintünk, az emberek a demokrácia „fényeiből” alig, a kapitalizmus „árnyaiból” mindent kaphatnak. Idáig jutottunk!

Parázs Béla
Szeged