Politikai hungarikum

A Fidesz a huszonkettőből öt-hat helyet jósol a szocialistáknak az új EP-ben. Nagy a tülekedés az MSZP-ben?

Inkább helyezkedés érzékelhető. Sokan szeretnének visszajutni, és vannak új jelentkezők is.

Ön újrázna?

Szeretném folytatni. Öt éve, amikor EP-képviselő lettem, épp a 168 Órában jósolták: „ideologizáló”, és nem „lobbizó típusú” képviselő leszek. Magam is ezt gondoltam, ám ehhez képest több száz módosító indítványomat fogadták el, amivel alighanem „magyar rekorder” vagyok. Nem kis dolog, ha az ember szövegszerű indítványai beépülnek huszonhét ország törvénykönyvébe. Igaz, szerencsém is volt, hiszen a környezetvédelemi, élelmiszer-biztonsági jogszabályok közvetlenül Brüsszelben születnek. Számos olyan kezdeményezésem van a környezetvédelem, a városi fejlődés, az élelmiszer-biztonság területén, amelyeket szeretnék tovább vinni.

Mitől függ, hogy pártja kit jelöl majd képviselőnek?

Abban bízom, hogy a teljesítménytől. A listát végül az elnökség állítja össze.

A Fidesz listája már kész, sőt a kampányukat is megkezdték a Magyarország többre képes konferenciasorozattal. Éppen akkor, amikor kiderült: újra kell tervezni a 2009-es költségvetést, mert a gazdasági növekedést rosszul kalkulálta a kormány, s nagyjából 200 milliárdot kellene még megtalálni a büdzsében. Az MSZP miről akar ilyen helyzetben kampányolni?

Elsősorban azt kell hangsúlyoznunk: a szocialisták – más baloldali pártokkal együtt – mindig olyan javaslatokat terjesztenek be, amelyek a fogyasztókat, a környezetet védik. Az Európai Néppárt – amelyhez a Fidesz is tartozik – majdnem mindig másképp szavaz. Tény: az európai politizálásba nagyon kevéssé fér bele mindaz, amit a Fidesz itthon képvisel. A rasszizmus elleni fellépésben például még az Európai Néppárt is közelebb áll ahhoz, amit a magyar szocialisták hirdetnek.

Az MSZP „mintapárt” lenne Európában?

Az európai szocialisták bizonyára baloldalibbak, mint az MSZP mindennapi gyakorlata. De hát az európai szocialista párt nem kormánypárt. Nem kötik szükséges kompromisszumok.

Egyik cikkében megemlíti, Bibó István azt akarta volna, hogy azt írják a sírjára: „Élt 1945 és 1948 között.” Ebből vezette le azt a gondolatát, hogy az MSZP-t 1992 és 1994 között szerették, mert akkor volt szerethető.

1994-es győzelmünk volt az utolsó pillanat, amikor még élt az emberekben az illúzió arról: a piacgazdaság és a kádári szocializmus előnyei társíthatók. Kétségtelen: ma kisebb a népszerűségünk. De jó lenne megértetni, hogy volt értelmük azoknak az áldozatoknak, amelyeket az ország érdekében hozott meg a társadalom. Jó lenne, ha megértenék azt is: az EU-s választás nem a Gyurcsány-kormány pillanatnyi megítéléséről szól.

Pedig arról fog. Ön is tudja.

Jelöltjeink mindent megtesznek, hogy szóljon majd környezetvédelemről, munkavállalói érdekekről, oktatásról is. Én például tettem egy javaslatot, hogy egységes történelemkönyv is készüljön, amelyet aztán mind a 27 országban használnának. Ha minden középiskolában ebből tanítanák legalább egy évig Európa történetét, akkor talán a nemzetek közti feszültségek is oldódnának. Mert a fiatalok rájönnének: egyazon, egységes történelem részei vagyunk.

Sokan mégis úgy látják: az unió nem is olyan tökéletes „találmány”.

Nem hiszem, hogy igazuk lenne. Csak két példát mondok. A grúziai válság idején, amikor Amerika és Oroszország szembekerült egymással, megjelent az Európai Unió soros elnöke, s egy-két nap alatt békét teremtett. Máig az unió béketervét fogadják el grúzok, oszétok, abházok, oroszok és amerikaiak. Ki gondolta volna ezt anno? Az Amerikából indult gazdasági válságra is jobb választ adott az Európai Unió, mint az Egyesült Államok vagy akár a saját pénznemét megtartó, az unió politikájától sokban eltérő Nagy-Britannia.

Balázs Péter, Magyarország egykori EU-nagykövete néhány hete arról beszélt lapunkban: nincs még egy állam, amelynek uniós képviselői annyit árulkodnának egymásra, mint a mieink. Az EP belső levelezési rendszere tele van a Fidesz és az MSZP vádaskodásaival.

Én nem írtam efféle leveleket a Fidesz ellen. Más kérdés: háttérbeszélgetésekben nyugati néppárti kollégáim kérdéseire válaszolva én is elmondtam egy-két dolgot. Ezzel együtt sem örülök a jelenségnek. Soha nem hallottam, hogy – mondjuk – szlovén vagy cseh képviselők között előfordult volna ilyen nyilvánosan. A huszonnégy magyar képviselőnek öt év alatt nem sikerült együtt ebédelni, vacsorázni, baráti módon találkozni. A román vagy szlovák képviselők minden hónapban egyszer leülnek a fehér asztal mellé, s megbeszélik az ügyeiket. Ezeken a vacsorákon részt vesznek a szlovákiai, illetve a romániai magyar EP-képviselők is. Nálunk a 24 magyar nem jutott el idáig, és nem az MSZP hibájából. A külhoni képviselők nem értik azt a fajta gyűlölködést, amely kettévágja a magyar politikai életet, és hazánk rossz hírét kelti Európa-szerte.

Ráadásul kampány előtt vagyunk.

Annak idején Margaret Thatcher azt mondta: Tony Blair győzelme esetén bevezetik az államszocializmust, a BBC-t pedig csak Bolhsevik Broadcasting Companyként emlegette. Berlusconi is szívesen nevezi ellenfeleit kommunistának, azok pedig őt fasisztának. Vad kijelentések tehát mindenütt elhangzanak. Ami nálunk egyedülálló, hogy az ellentét rátelepszik a mindennapokra. Megrontja a barátságokat, családi kapcsolatokat. Ez sajnos igazi „hungarikum”.

Az is „hungarikum” lehet, hogy – látva a ferencvárosi időközi választások eredményét – megeshet: a júniusi EP-választásokon egy magyar szélsőséges párt is bekerülhet az unió parlamentjébe. A Jobbik listavezetője Morvai Krisztina.

Azt a hangvételt, amelyet Morvai Krisztina és a Jobbik megenged, uniós képviselőként sem Le Pen, sem Alessandra Mussolini, sem más radikális jobboldali nem engedte meg magának. Ha tehát a Jobbik akár egy képviselővel is bekerülne az EP-be, az egyértelmű választás elé állítaná a Fideszt. Amennyiben együttműködne egy nemzetközi szinten bemutatkozó Jobbikkal, akkor erkölcsileg kiírná magát a mértékadó jobboldalból. A civilizált világban nem bocsánatos bűn a szélsőségekkel szövetkezni.