Politikai bűz
A 2011/42. számban megjelent Megtorlástörténet című cikkbe több pontatlanság csúszott, ezeket kívánom korrigálni.
Kossuth Lajost a miniszterelnökök között említi, holott ő pénzügyminiszter volt Batthyány Lajos kormányában, majd kvázi államfőként, mint kormányzó elnök állt a függetlenségét kikiáltott Magyarország élén. Tévedés, hogy Lakatos Géza a miniszterelnöksége után sosem térhetett haza. Itthon maradt, és csak nem sokkal halála előtt, a hatvanas években kivándorló-útlevéllel távozott Ausztráliában élő lányához.
Bethlen István nem ismeretlen körülmények között halt meg egy kijevi rabkórházban, hanem 1946. október 4-én a moszkvai Dutirki börtön beteg rabjaként hunyt el. Esterházy Móric nem volt elítélve, hanem – amint azt helyesen írják – közigazgatási eljárás keretében 1951-ben kitelepítették a fővárosból. Nem világos, hogy mit kell érteni a Tájékoztató Irodán. Ezen a néven a háború után a Kominform szerepelt a hazai sajtóban, de a per idején már nem létezett. Kopácsi Sándor nem katonatiszt, hanem rendőr tábornok volt, és ebben a minőségében lett a forradalom alatt a nemzetőrség parancsnoka.
Végül: a kötél általi halálra ítélteket nem kivégzőkamrában, hanem vagy a börtön udvarán, vagy zárt helyiségben felállított akasztófán végezték ki.
Teljes mértékben egyetértek Ungváry Krisztiánnal, aki szerint a Gyurcsány Ferenc elleni vádemelési kísérletnek erős politikai bűze van. Ellenfelei megnyugodhatnak, hiszen kijelentette: egy ország nem élhet abban, hogy az egyik bosszút a másik követi. Kérem a Fideszt, tudatában ennek a megállapításnak, ne éljen vissza ezzel.
Del Medico Imre
Budapest
