Politika az utcán

- Vészjóslóan nyilatkozta nemrég a hazai közállapotokról: „Ebben az őrült, kapkodó, a racionalitást végletekig tagadó politikai világban előbb-utóbb jönnie kell valamilyen kijózanító nagy pofonnak. Soha nem voltak még ennyire rossz érzéseim.” Az új civil mozgalmak nem adnak reményt?

– Kétségkívül pozitív jelenség a civil öntudat erősödése. Ráadásul nagyon sokszínű a mozgalom: a különféle szervezetek sokféle réteget képviselnek – az egyetemistáktól a rendvédelmi dolgozókig. Így a mobilizáló erejük is egyre nőhet. Aggályos viszont, hogy a csoportokról alig tudunk valamit: a céljaik homályosak, és a demokratikus jellegük is eltérő.

- Hogy érti ezt?

– Mondok egy példát. Az októberi 23-ai tüntetésen a Milla vezetője, Juhász Péter bejelentette: jövő márciusban alternatív köztársasági elnököt választanak. De nem derült ki, miért, kiknek a felhatalmazásából. Azt sem tudtuk meg, hogyan lehetne részt venni
a Milla döntéshozatalában. Ők a Facebookon szerveződnek, ám közösségi internetes oldalukon csak lájkolni lehet: nem szerepel, miként lehet csatlakozni hozzájuk. Ehhez képest igen jelentős a médiabefolyásuk: ők készítették például a Nem tetszik a rendszer! című mozgalmi popsláger videoklipjét is. Csakhogy ez politikai üzenetnek kevés.

- A lengyel Szolidarnoœæ mintájára már korábban megalakult a Magyar Szolidaritás Mozgalom, amely azonban nem képes összefogni a honi érdekvédőket. Kezdeményezésük így nem válhat hiteltelenné?

– Szerintem a Szolidaritásban éppen az a leginkább biztató, hogy nem is akarnak a hagyományos szakszervezeti bürokráciához kapcsolódni. Ez tényleg alulról építkező, plebejus mozgalom: vezetői nem az arisztokratikus, kompromittálódott politikai elitet jelenítik meg. Tagságuk nyilvános, eleven társadalmi hálózatot építenek. Belőlük később talán kinőhet még egy új, valódi demokrata párt.

- Ebben a 4K! – Negyedik Köztársaság – már megelőzte őket: az ifjúsági mozgalom vezetői baloldali pártot szerveznek. Kezdődhet-e hatalmi harc a civilek között is? Hiszen aki előbb alapít pártot, az vélhetően nagyobb eséllyel indulhat majd a választásokon.

– Vagy épp kevesebbel, ha addig kiderül, mégsem képvisel akkora politikai erőt, és helyette más csoportok erősödhetnek meg. De ez egészséges verseny a civilek között fontos a megmérettetésükhöz. A 4K! nemrég még utcai performance-okat rendezett, ma pedig már Y generációs ifjúsági baloldali pártként aposztrofálja magát. A kérdés az: mekkora a bázisuk, és voltaképpen mit is jelent számukra az „új baloldal” fogalma. Nagy a nyomás rajtuk és a többi civil szerveződésen is, hiszen most sokan mielőbbi összefogást várnak tőlük. Ám egy elkapkodott „népfrontos” tömörülés inkább árthat abban, hogy kiérleljék saját politikájukat. Nem volna szabad abba a hibába esniük, amelyikbe a hazai pártok szoktak: hogy politikai értékek helyett a pártelitek érdekszövetségei alapján szerveződjenek.

- Az is kérdés: van-e egyáltalán valós társadalmi igény a baloldali eszmékre? Hiszen az országban fokozódik a gyűlölet a szegényekkel, az elesettekkel, a romákkal szemben.

– Biztosan nem lehetne sikert elérni olyan politikai programmal, hogy az emberek játsszanak Teréz anyát, és mondjanak le minél többről a rászorulók javára. De racionális érvekkel megértethető a többséggel: mindenkinek az az érdeke, hogy a szegény, tanulatlan rétegeket is képezzék, s ők is jól fizető állásokhoz juthassanak, hiszen így ők is többet adózhatnának, amiből fejlődhetne a gazdaság. Ehelyett a mostani kormány közpénzből börtönöket építtet, ahová bezárhatja a nincsteleneket. Ez kinek éri meg?

- Úgy látszik, a Fidesz-kormánynak megéri, hogy sokat költsön a szegénység fenntartására.

– Nálunk a baloldaliság húsz éve állami osztogatást jelent. A Fidesz annyiban hozott „újat”, hogy az elosztást sokkal erkölcstelenebbé és igazságtalanabbá tette: 16 százalékos, egykulcsos adózással a gazdag rétegeket támogatja, belőlük szervezi meg a „nemzeti középosztályt”. A társadalmi előrejutás ma az anyagi helyzettől és a politikai lojalitástól függ, nem a tehetségtől, a képességektől. És a központi forrásokért folytatott küzdelemben sokan úgy gondolják: nekik csak úgy juthat több, ha a másodosztályúnak tekintett állampolgároktól – a hajléktalanoktól, romáktól, a „nemzetellenes idegenszívűektől” – többet vesz el a hatalom. És a kormány maga is fűti ezeket az indulatokat.

- A civil mozgalommal orvosolhatóak ezek a súlyos közéleti bajok?

– Az egész politikai, társadalmi mentalitást kellene itt megváltoztatni. Nem arról van szó, hogy a rendszerváltást mindenestül elölről kéne kezdeni, és egy merőben új köztársaságot létrehozni. Nálunk 1989 után megtörtént a hatalmi ágak szétválasztása, működő közigazgatási rendszer alakult ki. Más kérdés, hogy a Fidesz – visszaélve szavazóinak bizalmával – a jogállam lebontására használta fel kétharmados többségét. A következő kormánynak tehát az lesz a dolga, hogy a jogállam intézményeit visszaállítsa. Azt viszont valóban elölről kell majd végiggondolni: mi az állam szerepe a polgárai demokráciában, mire kötelez a jogállamiság, mit jelent számunkra embertársaink szabadsága? És ezek alapján kell minden szakpolitikai területet – az oktatástól a foglalkoztatásig – megújítani. Mindez hosszú, türelmes munkát igényel.

- Viszont a Fidesz „forradalmi kormánynak” tekinti magát, amivel azt is sugallja: csak „ellenforradalommal” lehet megdönteni őket. Valóban, szinte leválthatatlanok törvényes eszközökkel: az egyfordulós választási rendszer alig ad esélyt az ellenzéknek. Ha mégis megbukna a Fidesz, a legfontosabb pozíciókban továbbra is ott maradnának a több ciklusra kinevezett pártkatonái.

– Nem kell az Orbán-kormányt démonizálni, elhinni, hogy örökre bebetonozhatja a hatalmát. A népszerűségük rohamosan csökken, és biztos vagyok abban: Orbán Viktor hamarosan gyűlöltebb lesz, mint amilyen Gyurcsány Ferenc valaha is volt. Az önkényuralmat nehéz elviselni, az embereket pedig nem lehet hülyének nézni, és bemesélni nekik: ha csökken a fizetésük, és emelkednek az árak, az nem megszorítás.

- Ráadásul gazdasági helyzetünk tovább romolhat: elszabadulhatnak a devizaárfolyamok, jövőre pedig több mint ezermilliárd forintot kell megspórolni a költségvetésben. Radikalizálhatja ez a civil mozgalmakat?

– A Nem tetszik a rendszer! jelszava valahol már önmagában is radikális. A civil mozgalmak mindig kockázatosak, mert könnyen átbillenhetnek az erőszak legitimálásába. A céljuk is „felforgató”, hiszen azt akarják: a döntéseket ne hiteltelenné váló parlamenti pártok hozzák, hanem az emberek közvetlenül befolyásolhassák a hatalmat. De veszélye is van annak, ha az irányítás olyan önjelölt civilek kezébe kerül, akiknek ehhez nincs társadalmi felhatalmazásuk, mandátumuk. Ez ellentétes a képviseleti demokrácia alapelveivel, ráadásul a radikalizálódás fölerősítheti a piacellenes, antikapitalista tendenciákat is. A piacgazdaságnak és a parlamentarizmusnak tényleg sok hiányossága van, de a történelem azt bizonyítja: eddig minden más rendszer csak rosszabb volt ennél. A honi civil mozgalmakra tehát komoly felelősség hárul. Mielőbb választ kell adniuk arra: hogyan képzelik el a magyar parlamentáris demokrácia jövőjét?