Pirulapara: Vita az ingyenes gyógyszer ötletéről

Ingyenessé tenné a 65 év felettieknek a háziorvosnál felíratható gyógyszereket Molnár Gyula. Az MSZP elnöke a Nyugdíjas parlament elnevezésű rendezvénysorozat budapesti állomásán a Botka László-féle baloldali fordulathoz igazodva a kispénzű nyugdíjasoknak üzent. Állítása szerint az ígéret megvalósításának költsége „akár húszmilliárd forint alatt is maradhat”, ami „alig félstadionnyi” kiadást jelentene évente. A pártelnök azzal érvelt: vannak olyan szolgáltatások, amelyeket alanyi jogon lehetne biztosítani egyes társadalmi csoportoknak, ha azok költségeit az állam megengedheti magának.

Kincses Gyula

Kormányoldalról demagóg, ráadásul hazug kampányfogásként értékelték az ötletet, szakmai berkeken belül viszont árnyaltabb a megítélése. Abban nincs vita, hogy kezdeni kell valamit a ténnyel, miszerint napi gondot okoz egy kisnyugdíjas életében a döntés: a rezsit fizesse, az élelmiszeren spóroljon, vagy a gyógyszereit váltsa ki.

– Az egyik oldalról jó, hogy az MSZP a szegények, a hátrányos helyzetűek szempontjait képviseli, ehhez pedig tökéletesen illik ez az elképzelés – mondja Kincses Gyula egészségügyi szakértő. – Nemzetközi statisztikákból ismert tény, hogy ma minden ötödik nem roma magyar emberrel és minden második roma származású állampolgárral előfordul: pénzhiány miatt nem váltja ki a gyógyszerét. Folyamatosan nőnek a gyógyszerterhek, és tenni kell az ellen, hogy amikor valaki bemegy a patikába öt recepttel, gyakran az ár alapján dönti el, melyiket váltja ki, és könnyen lehet, hogy éppen a legfontosabb gyógyszert hagyja ott. Ugyanakkor a problémát rászorultság alapján kellene kezelni.

Az egykori egészségügyi államtitkár szerint ráadásul az elképzelés szembemegy a baloldal „Fizessenek a gazdagok!” kampányszlogenjével.

– A javaslat szerint az átlagon felüli jövedeleműek is ingyen kapnák a gyógyszert, csak mert nyugdíjasok. Ezt a kérdést inkább a közgyógyellátás kibővített, átalakított rendszerében kell kezelni. Rászorulónak tekinthető az, akinél a jövedelem meghatározott, például 20 százaléknál nagyobb arányát teszi ki a gyógyszerkiadás. Ekkor lépjen közbe az állam. Az a veszély, hogy majd az egész utca a szomszéd néni nevére íratja fel a patikaszereit, az e-recept korában könnyen kivédhető.

Milliárdok, de mire?

A Világgazdaságban frissen publikált adatok szerint havi tízmilliárd forintot költöttek tavaly vényköteles gyógyszerekre a magyarok, évente 170 millió receptet váltunk ki, ebből 140-150 millió a tb-támogatott. A legtöbbet, 16 milliárd forintot a 65–69 éves korosztály költi gyógyszerre. Magyarországon a szív- és érrendszeri betegségekre írják fel a legtöbb orvosságot, évente ezekre a szerekre több mint 35 milliárd forintot költünk. A legtöbb gyógyszert az Alföldön és Észak-Magyarországon (39,4 százalék), vagyis a legszegényebb régiókban vásárolják, ahol a legalacsonyabbak a nyugdíjak és a legrosszabbak az egészségi mutatók. Itt főként mozgásszervi, emésztő-, valamint szív- és érrendszeri, tehát krónikus panaszokra felírt receptekkel mennek a gyógyszertárba. A támogatott készítmények esetében az elmúlt három évben a gyógyszerforgalom 3,3 százalékkal nőtt, az egy betegre jutó átlagos tb-támogatás összege évente 42 500 forint körül van. Az átlagos nyugdíj 2016-ban 121 ezer forint volt, a KSH egy évvel korábbi kimutatása szerint a nyugdíjasok 61 százaléka élt átlag alatti nyugdíjból.

Orsós Éva

A „rezsi vagy egészség?” kérdésfelvetés sajnos nem demagógia. Valóban mindennap találkozunk ezzel a dilemmával – ezt már Orsós Éva korábbi szociálpolitikai helyettes államtitkár, az Életet az Éveknek Nyugdíjas Szövetség elnöke mondja lapunknak.

– Az idős emberek sokszor inkább a rezsifizetés mellett döntenek, így sem gyógyszerre, sem egészséges ételre nem futja. Hazánkban elképesztően magas a szegénységben élő nyugdíjasok aránya: kétharmaduk él 110 ezer forint alatti nyugdíjból, sokan alig 50-70 ezerből tengődnek. Megoldást kell találni arra, hogy senki se éhezzen vagy haljon meg, mert nincs pénze gyógyszerre. Mindez persze nem csak az idősek körében gond, ahogy közöttük is akadnak, akik átlag feletti színvonalon élnek. De önmagában az a tény, hogy egy kormányzati szerepre készülő pártnak eszébe jut ez a kérdés, igazán értékelendő – véli Orsós Éva.

A mostani bejelentést mégis inkább politikai húzásnak, mintsem szakmailag megalapozott elgondolásnak tartják a legtöbben. Kovácsy Zsombor egészségügyi szakjogász, az Egészségbiztosítási Felügyelet egykori elnöke szerint annak kell segíteni, aki valóban rászorul, a szűkös forrásokat pedig pazarlás a szocialista elgondolás alapján elosztani.

Kovácsy Zsombor

– A szolidaritás mértéke értékválasztás kérdése, de a segítségre szánt pénzt oda kell irányítani, ahol szükség van rá. Fontos alapelv, hogy annak legyen ingyenes bármilyen ellátás, aki erre rászorul. A parttalan ingyenesség a minőségre érzéketlen alattvalói társadalom sajátossága. Ha valamiért fizetni kell, az sokkal jobban kialakítja a megfelelő színvonalat elváró, önmagáért és saját egészségéért is felelősséget érző hozzáállást. Korábban például bevezették, hogy a cukorbetegek drága inzulinkészítményeinek támogatását laborértékhez kötik: vagyis csak akkor jár a támogatás, ha megfelelően táplálkoznak. Persze figyelembe kell venni, ha valaki nem önhibájából él úgy, ahogy él, de mindenképp fontos: ha a társadalom költ az egyénre, az jelentsen hathatós segítséget, és a kedvezményezett is érzékelje ennek a súlyát.

Más kérdés, hogy a szociálpolitikai vizsgálatok egybehangzó eredménye szerint a rászorultsági elven nyújtott ellátások sohasem jutnak el valamennyi érintetthez. Az is kérdés, mit lehet a betegtől elvárni, ha épp amiatt nem táplálkozik megfelelően, amiért gyógyszertámogatásra szorul, tudniillik hogy nincs elég pénze.

Lantos Zoltán

Lantos Zoltán egészséggazdasági szakértő abból indul ki, hogy bármely terápiában, legyen az akut vagy krónikus, a páciens akarata, cselekvése létfontosságú. Azt pedig, állítja, kutatások sora bizonyította, hogy az ingyenesség épp ezt a készséget veszi el.

– A térítésmentesen kapott készítmény vagy bármilyen ellátás nemcsak az egyén aktivitását veti vissza, de még a bizalmát, a hitét is abban, hogy ami ingyen van, az segít, hatékonyan gyógyít. Egyszerűen az egészség értékét csökkenti. A betegséget, az életkort és a szociális helyzetet élesen el kell különíteni. Az anyagi körülményekhez kötött ingyenesség, kedvezmény elfogadható dolog, az egészségi állapot viszont csak korlátozott helyzetekben engedheti ezt. Kivétel lehet az Alzheimer-kór vagy a demencia, amikor nem számolhatunk a beteg együttműködésével, a kedvezmény pedig valójában a hozzátartozóknak szól – teszi hozzá a kutató.

És hogy valójában mennyit is fizetünk ki orvosságra? Egy magyar évente csaknem 150 ezer forintot költ gyógyszerekre, ennél egy kicsivel magasabb az OECD 29 vizsgált tagállamának átlaga. A legtöbbet az Egyesült Államokban költik patikaszerekre, ott az európaihoz képest sokkal nagyobb a piac súlya az egészségügy működésében. A közép-európai régióban nálunk csak a szlovákok fordítanak többet ilyesmire. Az OECD azt is megvizsgálta, hogy az egyes tagállamokban GDP-arányosan mennyit tesz ki a kiskereskedelmi gyógyszer-értékesítés. Ebben a mutatóban még feltűnőbben kiemelkedik Magyarország. Nálunk ugyanis a nemzeti össztermék 2,2 százaléka vándorol a gyógyszertárakba, ennél magasabb arányt csak Görögországban tapasztaltak, ahol 2,8 százalék volt ez az adat – ami persze összefüggésben állhat az árakkal és a lakosság egészségi állapotával is. Magyarországon a pénz 43 százaléka jelenik meg állami támogatásként, majdnem ugyanekkora részt, 45 százalékot zsebből fizetünk. Ezzel szemben például Lengyelországban mindössze 32 százalékát teszi ki az állami támogatás a teljes kiskereskedelmi értékesítésnek, kétharmadát a lakosság maga fizeti.

Svédországban más modellt követnek. Az ott élő Horváth-Lindberg Judit korábban idősgondozóként dolgozott, pontosan látja a svéd és a magyar rendszer előnyeit és hátrányait.

– Svédországban alanyi jogon jár a támogatás. A havi átlagfizetés 10 százaléka a határ, ha ezt meghaladja valakinek a gyógyszerköltsége, akkor az állam segít. Mindegy, hogy ezt egy hónap vagy tíz hónap alatt érjük el, onnantól kezdve minden gyógyszer ingyenes. Ugyanez a rendszer az orvosi viziteknél is: fizetni kell, de van limit, amely felett már nem mi álljuk a számlát. Itt is élnek nagyon szegény idősek. Annyiban jó a svéd modell, hogy az embereknek megvan a szociális biztonságuk, ugyanakkor baj, hogy nem érzik, ezért nekik is tenniük kellene valamit.

Horváth-Lindberg Judit úgy látja, itthon is fontos volna a tudatosság.

– Amikor édesanyám meghalt, a lakásában a nyolcfiókos kredenc fele tele volt olyan gyógyszerekkel, amelyeket sohasem használt. Ebben persze az orvosoknak is szerepük van, átgondoltabban kellene felírniuk a recepteket.

Ingyenesség lengyel módra

A világ számos országában van példa arra, hogy bizonyos betegségfajtákban, illetve társadalmi csoportokban ingyenessé tették a gyógyszerellátást. Tavaly szep­­tem­­bertől ingyenesek egyes gyógyszerek a 75 évesnél idősebbek számára abban a Lengyelországban, ahol uniós összevetésben az egészségügyi és a szociális védelmi kiadások a legalacsonyabbak közé tartoznak.

A kedvezményt meghatározott szabályok szerint lehet igénybe venni. Az első korlátozás, hogy csak olyan szerekre vonatkozik, amelyek szerepelnek az egészségügyi minisztérium kéthavonta frissített listáján. A második, hogy a felsorolásban szereplő gyógyszert a háziorvosnak vagy az egészségügyi alapellátásban dolgozó, erre jogosult személynek kell felírnia, vagyis szakorvosok vagy ügyeletet ellátó doktorok nem adhatnak ilyen vényt.

A listán több mint 1100 gyógyszer szerepel, főleg olyanok, amelyeket az előrehaladott kor tipikus betegségeire szednek vagy az elsősegélynyújtásban segíthetnek, így például térítésmentesek a vérnyomáscsökkentők, a cukorbetegség, a hormonhiány vagy az időskori neurológiai gondok kezelésére szolgáló gyógyszerek.