Veszélyben a fiatalok - A pedofília Magyarország fehér foltja
Az Instagram és a Messenger mellett a Facebook, a Tik-Tok és a Viber számít a legtöbbet használt közösségimédia- és chatalkalmazásnak az iskoláskorúak körében. Ezekben az online felületekben az a közös, hogy a fiatalokra építenek, őket kívánják a lehető legnagyobb mértékben bevonni a virtuális térbe – derült ki a Safe House Training System friss kutatásából. A felületek üzemeltetői jól végzik a dolgukat, mivel célcsoportjuknak ma már szinte kivétel nélkül van valamilyen profilja ezekben az alkalmazásokban, ráadásul akár több is. Egy nyilvános, amelyet szinte bárki láthat, és egy privát, amelyet csak barátokkal, osztálytársakkal osztanak meg a fiatal felhasználók. Mondanunk sem kell, hogy a legtöbb baj az utóbbiból származik, arra ugyanis
a felnőtteknek semmilyen rálátásuk nincs, így a gyerek ellenőrzés nélkül van a világhálón. Emiatt azt sem lehet tudni, hogy kikkel van napi kapcsolatban, milyen tartalmakat néz meg, vagy hogy mit oszt meg saját magáról.
A több iskolában végzett fókuszcsoportos felmérés egy másik fontos tényezőre is rávilágított: a fiatalok szeretnek különböző témájú és nagyságú csoportok tagjai lenni, ezért ezek létszáma gyakran a több százat is eléri. E virtuális tömörülések zárt közösségként, amolyan virtuális bandaként működnek, ahova csak az alapítók engedélyével lehet bekerülni. A felmérés készítésekor az egyik ilyen csoport kiskorú tagja elmondta, az ő bandájában drogosok és piások is vannak, akik mindig mennek verekedni.
„Általában kipécéznek embereket, akiket aztán mindenki közösen utál a csoportban. Az a szabály, hogy ha a tagok találkoznak, akkor minimum tízen kell lenniük. A bandába nem kell jelentkezni, oda a tagok haverjai, barátai kerülhetnek be”
– mesélte a tinédzser.
Bár a kamaszkorúak virtuális ténykedése sokakat aggodalommal tölt el, a legnagyobb probléma mégsem ez. Pöltl Ákos, a Safe House Training System program alapítója elmondta, a gyerekek elsődlegesen nem a felnőttekhez, hanem a kortársaikhoz, családtagjaik közül pedig kizárólag a nagyobb testvérükhöz fordulnak tanácsért egy internetes világhoz köthető probléma kapcsán. Ez azért okozhat gondot, mert óriási a tudásbeli szakadék a gyerekek és a felnőttek között, aminek következtében a világra éppen nyitó 12-16 éves tinik teljesen védtelenek a virtuális közegben.
Képünk illusztrációEnnek szomorú következményei vannak, legalábbis az UNICEF erre a következtetésre jutott, amikor azt vizsgálta, hogy mekkora azoknak a gyerekeknek az aránya, akik áldozatul estek már internetes bántalmazásnak. Kiderült, hogy hazánkban a 10–18 éves gyerekek 88 százaléka rendelkezik profillal valamelyik közösségi média felületén, 20 százalékuk volt már elektronikus bántalmazás áldozata, 10 százalékuk pedig beismerte, hogy maga is bántott másokat az online térben. Ezen az arányon az elmúlt hónapok sem segítettek, a koronavírus-járvány okozta karanténhelyzet és az iskolabezárások miatt a fiatalok életének jelentős része ugyanis áttolódott az online térbe, ami csak fokozta a bántalmazás veszélyét.
„A felnövekvő generációkat méltán hívhatjuk digitális bennszülötteknek, hiszen az idősebbekhez képest ők már elképesztő digitális képességekkel rendelkeznek. Ennek ellenére igencsak kiszolgáltatottak, a virtuális térben több veszélyforrásnak is áldozatul eshetnek”
– mondta Duró Zsuzsa gyermekpszichológus. A 168 Órának arról is beszélt, hogy a problémák elhárítása alapvetően a szülők feladata, akik a cselekvéseikkel referenciaszeméllyé válnak a gyermek számára. A felnőtteknek ezért fontos figyelniük arra, hogy a gyerekek milyen tartalmakat nézegetnek az interneten, milyen kapcsolatokat létesítenek, s hogy mennyire vannak jelen a közösségi térben. Az utóbbi ugyanis később jelentős gondokat okozhat, mivel a fiatalok zöme hajlamos olyan tartalmakat (videók, fotók) is megosztani magáról, amelyekhez senkinek nem lenne köze, főleg nem a pontosan ezekre utazó szexuális ragadozóknak.
Mint ahogyan a nemrég gyermekpornográfia miatt elítélt Kaleta Gábor egykori perui nagykövetnek sem volt semmi joga ahhoz, hogy mintegy 19 ezer kiskorú áldozatának fényképét tárolja a számítógépén. Nem véletlen, hogy jókora indulatokat váltott ki, amiért mindössze egy év felfüggesztett szabadságvesztés és alig több, mint félmillió forint megtérítése lett a büntetése. Rengetegen követelték ezután, hogy szigorítsanak a kiskorúak szexuális bántalmazásáért kiszabható tételeken.
„Az ilyen esetekre vonatkozó törvények nem a legszigorúbbak, ugyanakkor a gond nem itt kezdődik.
A hatóságok a gyermekbántalmazásos esetekre egyszerre tekintenek társadalmi és egészségügyi problémaként, így nem tudnak elég szigorúan fellépni az ilyen ügyekben”
– véli Duró Zsuzsa, aki szerint bár a média bizonyos időszakokban nyilvánosságra hoz hasonló eseteket, amelyek egy darabig komoly felzúdulást váltanak ki, hosszú távon azonban a legtöbb ügy a felszín alatt marad. Azaz a hétköznapi ember csupán a jéghegy csúcsát látja. A pedofília ezáltal továbbra is fehér folt Magyarországon, amellyel még foglalkozni is meglehetősen kínos.
Képünk illusztrációNem véletlen, hogy az ilyen eseteket inkább mindenki takargatja, az erőszaktevőkhöz közel álló családtagok és az áldozataik épp úgy, mint sok esetben a rendőrség is. Holott az ilyen, de a fizikai kontaktusig még el nem jutó esetek is rendszerint súlyos változást generálnak. A gyermekpszichológus szerint a szexuális zaklatásnak az áldozat személyiségén könnyen észrevehető jelei vannak. „A kifelé forduló, harsányabb gyerekek a zaklatásos esetek következtében gyakran bezárkóznak, mindenféle kommunikációt hárítanak a környezetükkel. Ezzel szemben a zárkózott gyerekek extrovertálttá válnak, így kompenzálják a velük történteket. Szokás mondani, hogy az embert a viselkedésén keresztül ismerhetjük meg igazán. Nos, a bajt is így vehetjük észre” – összegzett Duró Zsuzsa.
Sajnos a gyerekek zaklatása ellen biztos megoldás egyelőre nincs. Éppen ezért nem lehet elégszer felhívni a figyelmet az internet tudatos használatára.
A világháló ma már megkerülhetetlen a hétköznapi ember számára, egy dologra kell csupán odafigyelni: ne veszítsük el az irányítást az internetes életünk felett.
