Összeomlóban a bíróságok autonómiája, sokan menekülnek a rendszerből
Ujkéry Csaba csaknem negyven esztendeig volt bíró, húsz éven át megyei bírósági elnök, nyolc évig az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) tagja. Megkapta a bíráknak adható legmagasabb elismeréseket, a Deák Ferenc- és a Juhász Andor-díjat, az Osztrák Köztársaság elnöke a két ország bírósági kapcsolatainak erősítéséért Ausztria Nagy Ezüst Érdemkeresztjét adományozta neki. Handó Tünde első intézkedései között őt is kényszernyugdíjba küldte, majd néhány hónap múlva olyan ügyben jelentette fel hűtlen kezelésért, amelyben hosszú évek ellenőrzései során semmiféle kivetnivalót nem talált sem az OIT, sem a Legfőbb Ügyészség, sem az Állami Számvevőszék.
A történet háttere, hogy 1993-ban a fonyódi bírósági üdülő üzemeltetése a Somogy Megyei Bírósághoz került. Itt kedvezményesen tölthették szabadságukat az ország bírósági dolgozói, az intézmény gyakran fogadott országos vezetőket és külföldi delegációkat is. Számukra bevett program volt, hogy a hazai és határon túli nobilitásokat vitorlázni vitték őket kölcsönkért hajókkal. Ez a lehetőség azonban megszűnt, amikor ezek a vitorlások más kikötőkbe kerültek. A korábbi program fenntartásához azonban a tekintélyes vendégek ragaszkodtak, ezért alakult ki egy kompromisszumos megoldás az OIT aktív egyetértésével: Ujkéry 2003-ban vett egy vitorlást – amire bizonyíthatóan nem saját célból volt szüksége –, a bíróság pedig kikötői helyet bérelt. Folytatódhatott a vitorlázás, ám ebből később megszületett a vád, hogy Ujkéry saját hajójának kikötői díját jogellenesen a bírósággal fizettette.
Handó Tünde már a feljelentés előtt széltében-hosszában híresztelte, hogy Ujkéry törvénytelenséget követett el. A vádhatóság is közleményt adott ki a vélt bűncselekményről, holott Polt Péter legfőbb ügyész korábban maga is többször részt vett a hajókázásokon. A volt bírósági elnök és OIT-szóvivő összetört, amikor rabosították. A trauma súlya alatt orvoshoz kellett fordulnia szívpanaszokkal, alvászavarral, szinte ki sem mozdult otthonról, úgy érezte, kikezdték egész életpályáját, becsületét. Polt Péter ügyészsége megrovással akarta lezárni az ügyet, ám a volt megyei bírósági elnök ebbe nem nyugodott bele. Pere öt év alatt három bírósági fokot járt be, tavaly jogerősen bűncselekmény hiányában felmentették.
– Felmentésem után fél évig vártam, hogy valaki legalább a sajnálkozását fejezze ki azért, amit velem tettek. Hiába. Így nem maradt más, mint a bírósági út – mondta Ujkéry a 168 Órának.
Ujkéry Csaba 2012-ben, még a Somogy Megyei Bíróság elnökeként Handó TündévelA nyugdíjazott bírósági elnök most 25 millió forintra perli az OBH-t és a Legfőbb Ügyészséget, amiért közhatalmi jogkörükben megalapozatlanul jártak el. Számára a per egyik legszomorúbb ténye, hogy meghurcolásához első fokon egy eljáró bíró is nevét adta, de ellene nem indított keresetet: mint mondta, itt alkalmassági kérdésről van szó, tehát azok hibáztak, akik az illetőt kinevezték.
Jogi képviselője, Kadlót Erzsébet, a Magyar Kriminológiai Társaság főtitkára úgy véli: a jó nevű, közismerten konzervatív jogászt az OBH-elnök szándékosan akarta hitelteleníteni, mert attól tartott, hogy Ujkéry hatékonyan szállna szembe a kényszernyugdíjazásokkal, a bírósági rendszer erőltetett központosításával. Az ügyvéd szerint ügyfele, aki korábban aktív szerepet vállalt a bírói önigazgatás rendszerének megteremtésében, veszélyeztethette volna annak a kormányzati elképzelésnek a megvalósítását, amely szerint az OBH-n keresztül korlátozzák a bírói hatalmat, megteremtik a kézi vezérlés rendszerét. Kadlót úgy véli, Ujkéryt nem személyes ellenszenv miatt akarták ellehetetleníteni. Valójában egy rendszerszintű program alapján különféle módszerekkel egyenként kezdték levadászni azokat az embereket, akik képesek lettek volna megőrizni az önigazgatási modellt. A függetlenség szellemének megtörése akkor kezdődött – teszi hozzá az ügyvéd.
És sokak szerint ez a program folytatódik ma is. Ravasz László és Székely Gábor volt bírák az RTL Klub egyik műsorában kifejtették: az egzisztenciális kiszolgáltatottság miatt a bírák függetlensége ma már csak viszonylagos. Előfordul, hogy a bírósági vezetők belenyúlnak az automatikus ügyelosztási rendbe azzal a céllal, hogy egy-egy, politikai szempontból kényes per a kormányzat számára megbízható bírákhoz kerüljön. Léteznek jogellenes ügyelvonások, sőt arra is akadt példa, hogy bírósági vezetők előre megírták a beosztottjuktól elvárt határozatot.
Szepesházi Péter– Az adásban említett utasítást magam is láttam, és dokumentummal tudom igazolni, hogy már tőlem is vettek el ügyet alkotmányellenesen – mondta a 168 Órának Szepesházi Péter, a Budai Központi Kerületi Bíróság bírája, aki a tévéműsorban azért nem szerepelt, mert eltiltották a nyilatkozattól. Most úgy döntött, lapunk hasábjain ismét a nyilvánosság elé lép. Az aktív bíró szerint nagyon ritka az előre megírt határozat, az elvett ügy. Nagyobb baj, hogy a bírák egzisztenciális kiszolgáltatottsága, a szubjektív fegyelmi és értékelési eljárások miatt elvileg egyik lehetőség sem kizárt. Sokkal elterjedtebb a közvetett befolyásolás. Állítása szerint erre példa lehet a szakmai leiratok egyoldalúsága vagy az az eset, amikor Wellmann György, a Kúria polgári kollégiumának vezetője devizahiteles kúriai ítéletet törölt a szervezet honlapjáról, mert az nem tetszett neki. Az ilyesmiből nagyon is ért az alsóbb szinten dolgozó, félősebb, holtfáradt bíró.
Ravasz László szerint hatvan éve szinte változatlan a rendszer: a bíróságok első emberét az aktuális hatalom jelöli ki, ő pedig saját megbízható embereit ülteti az egyes bíróságok élére, akik értenek az elvárásokból. Kadlót Erzsébet másképpen látja: szerinte ma sokkal rosszabb a helyzet, mint a rendszerváltást megelőző időszakban. Kulcsár Kálmán, Németh Miklós kormányának igazságügyi minisztere volt az, aki kezdeményezte, hogy hozzák létre a bírói önigazgatás hazai rendszerét. A Fidesz-kormányzás megszüntette az OIT-t, amelynek ugyan voltak komoly hibái, de őrködött az autonómia fölött, amely ma romokban hever. Az egyetemi oktatóként is működő ügyvéd szerint a mai rendszer inkább a hatvanas évek végére, a hetvenes évek elejére emlékeztet.
A Fővárosi Törvényszék elnöki posztjára kiírt pályázat érvénytelenítése is tanulságokkal szolgál az igazságszolgáltatás állapotáról. Az OBH elnöke nyilatkozataiban két tényezőt említett, amiért elégedetlen volt a korábbi vezető, Fazekas Sándor tevékenységével. Az egyik, hogy a Budaházy György ügyében hozott ítélet írásba foglalása nyolc hónapig tartott. Emiatt azonban lemondott az eljáró bíró és a kollégiumvezető is, ami nem azt mutatja, hogy Fazekas irányítása mellett következmény nélkül maradt volna az eset. Handó másik kifogása, hogy a törvényszék ügyterhe nem csökkent kellő mértékben. Kérdés persze, miféle mérték is a „kellő”. A volt törvényszéki elnök összegzése szerint 2012 és 2016 között 21 ezer üggyel lett kisebb a hátralék. A 21 ezer kellő vagy nem kellő mérték? A hátralék gyorsabb ledolgozásához Fazekas érvelése szerint több bíró kellett volna. Ezért tette múlt év tavaszán az Országos Bírói Tanácsban elhíresült kijelentését: „Nem látom át, hogy milyen elvek alapján, hová kerültek bírói álláshelyek. Ahonnan elvételre került, az indokolt volt? Ahová került, indokolt volt-e?” Az OBH elnökének címzett üzenetet még azzal is megfejelte: „Ezzel lehet egy szervezeti egység tevékenységét segíteni vagy ellehetetleníteni.” A kritikával, úgy látszik, ő maga lehetetlenült el.
Kadlót ErzsébetA gyakorlat azt bizonyítja, manapság hiába szerzi meg valaki egy bírósági vezetői posztra kiírt pályázaton a legmagasabb pontszámot, hiába támogatja a bírói tanács, győztes csak az lehet, aki bírja az OBH-elnök bizalmát. Aminek viszont nincsen objektív módon számon kérhető mércéje, nem tudni, ez személyes szimpátiától függ, vagy inkább a NER iránti hűség a döntő. Handó Tünde tavaly 25 vezetői pályázatból kilencet nyilvánított érvénytelennek. Fazekas Sándor esete mégis egyedi, hiszen az ország legnagyobb bíróságáról van szó, ahol a politikai szempontból érzékeny gazdasági és sajtóügyek koncentrálódnak.
Kadlót Erzsébetet, túl az ügy szakmapolitikai jelentőségén, az háborítja fel, hogy az OBH elnöke vezető nélkül hagyta az ország legnagyobb bíróságát a jogszabályváltozási dömping kellős közepén. Akkor, amikor az új büntetőeljárásjogi előírások, az új polgári perrendtartás és az elektronikus ügyintézés bevezetése miatt drámai helyzet alakult ki a bíróságokon, hiszen az ügyfeleken, a társszerveken kívül számos bíró is nehezen birkózik az új előírásokkal. Ráadásul kérdéses, hogy azok egyáltalán beválnak-e a gyakorlatban. Ha az OBH elnöke tudta – mint ez sejthető –, hogy Fazekast nem fogja kinevezni, kötelessége lett volna előbb kiírni a pályázatot, gondoskodni arról, hogy ne legyen exlex állapot.
Szepesházi Péter szerint Fazekas visszaminősítése beosztott bíróvá azt üzeni, hogy Handó Tündének már nem elegendő, ha egy törvényszéki elnök lojális a központi vezetéshez és annak céljaihoz. Számára már több mint gyanús, ha az illetőnek önálló arcéle, vezetői múltja van, valós kérdéseket vet fel. Fazekasnak az sem vált hasznára, hogy reformernek bizonyult, ha nem is azok közül való, akiket – mint Szepesházi mondja – „macsós” határozottság jellemez. A Budai Központi Kerületi Bíróság bírája szerint az utókor meg fogja köszönni Fazekasnak, hogy utolsó időszakában szóvá tette a központi régió bíráinak érzelmi, lelki és fizikai kizsigerelését. Ezzel a maga számára is megteremtette a jogállami bíróságért folytatott küzdelem erkölcsi alapját. Igaz, lesz, aki hiányolni fogja, hogy korábban nem lépett fel keményebben a kollégái vagy a jogkereső ügyfelek érdekében.
Az Országos Bírói Tanács radikalizálódásában a Fővárosi Törvényszék elnökének lefokozása is tényező lehetett. Kadlót Erzsébet szerint történelmi tett volna, ha a tanács törekvései alapján a kinevezési rend úgy változna, hogy valódi pályázatok valódi pontszámai alapján lehessen egy-egy vezetői állást elnyerni. Arra is szükség van, hogy a jogalkotás szintjén szüntessék meg a pontrendszert, amelynek célja, hogy a közigazgatásban bevált, a hatalom számára megbízható embereket behozza a bíróságokra.
Még nem tudjuk, mire futja az új összetételű Országos Bírói Tanács elszántságából, erejéből. Azt viszont hallani, hogy a bírói derékhadból sokan hagyják el a pályát. Van, aki kávézót vagy hidegkonyhát nyitott. Akad, aki reflexológiai rendelőben, más biztosítónál helyezkedett el, esetleg egy légitársaság területi képviselője lett. Többen is úgy adták be a lemondásukat, hogy még nem tudják, miből fogják eltartani a családjukat. Távozásuknak több oka van. A kiszolgáltatottság, az önállóság korlátozása vagy annak nyilvánvaló lehetősége csak az egyik indok. A másik, hogy sokan úgy gondolják: képtelenség egyszerre megbirkózni ennyi jogszabály, ennyi eljárás, ennyi adminisztratív előírás változásával.
Egyre fogy az önállósághoz szokott középnemzedék és egyre több olyan ambiciózus fiatal érkezik a közigazgatásból, akik nem élték meg a bírósági autonómia felszabadító hatását. Azt viszont tudják, hogy érvényesülni akarnak. Most, a 2018-as választások előtt a bírói hatalmi ág az egyetlen, amely egy-egy döntéssel még kihívást intéz a NER-rel szemben, elmarasztal akár főembert, akár főhatóságot. Akadnak bírák, akik csak és kizárólag a jogszabályokat és a lelkiismeretük szavát követik. Ki tudja, meddig tehetik?
