Ország, vigyázz!
Már akkor gyanítottam, hogy itt valami készül, amikor hírül vettem: bizonyos középiskolákban „katonai jellegű közelharcot” is tanítanak, s hogy ebből – hiszik vagy sem – érettségizni lehet. Most olvasom, hogy az új Nemzeti alaptanterv kötelező tantárggyá kívánja tenni a katonai alapismereteket a gimnazistáknak. A tanulók elsajátíthatják az alaki utasítások végrehajtását, a szabályos tisztelgést, a vezényszavakat, az AK–47-es gépkarabély használatát, a kézi- és nehézfegyverek működését.
Nyámnyila, puhány civilek ezt elképesztőnek tartják. Nemzetietlen, a hazafiasságra fittyet hányó szocik még nem reagáltak, de a nyegle, mindenből viccet csináló liberális értelmiségiek már vinnyognak is Hoffmann Rózsáék tervezett leventeoktatásán.
A katonás rendért rajongókat remélhetőleg sem a rémüldözés, sem a gúnyolódás nem érdekli; az alaptantervbe beépülő alaki kiképzéshez talán már készülődnek is a militáns szellemiségű daliás tornatanárok, a gyakorlóterepről iskolákba átvezényelt kiképzőtisztek és mindazok, akik mostanáig nem pedagógiai pályán szoktak hozzá a bokacsattogtatáshoz.
Bizony-bizony, időben kell megtanulni nadrágvarrásra tett kézzel, feszes vigyázzban várni a feljebbvaló parancsait, hiszen tudjuk: nem az iskolának, az életnek tanulunk. És aki fogott már fegyvert gyerekkorában, az ugyebár helytáll majd a polgári demokráciának mondott, békés világban, amelyben oly gyönyörűen öldöklik egymást a nemzeti belharcok felnőtt vitézei.
Alighanem még jobb (vagy inkább: Jobbik-) ötlet lenne, ha a katonai ismeretek elnevezésű iskolai foglalkozáson kötelezővé tennék az egyensapka, az egyenbakancs és az oroszlános egyenmellény viselését. Az elképzelés persze így is jó: ettől lesz acélosabb a tanulóifjúság, a haza védelme pedig garantálva.
Hódolattal megszalutálom az oktatási államtitkárság remek ötletét, de annyit azért elsziszegnék: Ország, vigyázz! Jobbra nézz!
Mielőtt bárki félreértené, ez nem vezényszó, és nem felszólítás. Ellenkezőleg: aggodalom és figyelmeztetés.
