Ormos Mária: Háttérhatalmak pedig vannak

– A társadalom mély, belső igénye, hogy a világot logikusnak, megismerhetőnek lássa, valamiféle áttekinthetőség szerint rendeződve. Az ember képtelen elfogadni, hogy ügyeinek alakításában milyen iszonyú szerepe van a véletlennek.

– Véletlenek úgy önmagukban nincsenek, a véletlenhez is feltételek kellenek. A véletlenek sorozata nemritkán rossz irányba mutat. Erre példa az első világháború. A véletlenek játéka vezetett oda, hogy a politikusok baklövései iszonyú vérengzésbe torkolljanak. Húszmillió ember halálával, forradalmakkal, birodalmak, dinasztiák összeomlásával, tömegjárvánnyal egyetlen szereplő sem számolt.

– A mítosz megmagyarázza, „egyenes vonalúvá teszi” a történelmet?

– Van egy vonulat a történelmi emlékezetben, amely az események menetét mindenáron logikussá akarja tenni. Ajánlatos az őstörténettel, a „magyarok bejövetelével” kezdeni. A legendaképzés igénye kettős: egyrészt a rossznak, a sorscsapásnak kíván értelmet adni. Másrészt biztosítékot keresünk arra, hogy bennünket is szeretnek, védelmeznek, ha kell, meg is mentenek.

– Mert a magyarok évezredes vándorlása bizonyos értelemben menekü­lések, összeomlások, vereségek sorozata?

– A legújabb kutatógeneráció munkája nyomán a történetből egyetlen dolog marad érintetlen. Az őshaza koncepciója. Az már önmagában kérdéses, meddig tartózkodhattak az őshazában a magyarok. A történészek meg voltak győződve arról, hogy később egy emberöltőn át éltünk a Kazár Birodalom politikai keretei között. Mint kiderült, ez talán három évig tarthatott. Szilárdan hittük, hogy a magyarok nyugat felé indulva egy tömbbe szerveződve vándoroltak. A valóságban három részre szakadtak. Egy csoportjuk a Kaukázus és Perzsia felé vándorolt (szavárd magyarok), más részük már ott elszakadt tőlünk, ahol Julianus barát 1237–38-ban megtalálta őket. A harmadik csapat lennénk mi, akik Kelet-Európában kötöttünk ki. Nagy a valószínűsége annak, hogy Álmos fejedelem a bejövetel idején még élt. Tehát nem is Árpád a főnök, hanem ő. A magyaroknak is voltak felderítőik, illetve helyi „informátoraik”. A honfoglalás sem ugrás a sötétbe. Lehettek hí­­reink arról, hogy a terület nagyon gyéren lakott, politikailag is széttagolt, afféle senki földje. Maga Szvatopluk persze már nem élt (meghalt 894-ben), ez Anonymus kompilációja. A magyarok pedig több hullámban, az összes erdélyi hágót igénybe véve érkeztek. A honfoglalás nem rendezett bevonulás, inkább óvatos beszivárgás volt.

Fotó: Hermann Ildi

– Maga a történet, Anonymus gesztája, nyilván píárcélokat szolgált. A kor elitjének vezérszerepét kellett általa igazolni?

– A mítoszképzés célja gyakran ez. Ha úgy vesszük, a legjobb píárosai Mátyás királynak voltak. Mátyás tudatos politikai szereplőként kezdettől ügyelt a „jó sajtóra”. A Mátyás-kép aprólékos építése a kor Itáliából érkező udvari humanistáinak műve volt. A valóságos Mátyás szekánt, nárcisztikus, népnyúzó, piperkőc figura, az adóztatás mániákusa volt. Mégis úgy él a köztudatban, mint az igazság bajnoka, a szegények istápolója. Külpolitikája elég kaotikus volt, összevissza hadakozott. Egyetlen dolgot hanyagolt el, a török elleni déli védvonal építését.

– Ugorjunk hatszáz évet. Két államilag gerjesztett, gondosan megtervezett manipulációt említek, amely tragikusan befolyásolta a huszadik századot. A Kirov-gyilkosság az egyik, amellyel Oroszországban kiteljesedett a húszmillió ember halálával végződő Gulág-korszak. A másik a Reichstag felgyújtása, a weimari köztársaság felszámolása.

– Ezek olyan remekül sikerültek, hogy a kitűzött politikai célok száz százalékig teljesültek. Hitler ennek nyomán tartóztatta le, hurcolta táborokba a komplett ellenzéket. Sztálin pedig hozzáláthatott évtizedes irtóhadjáratához.

– Rajkékat is összeesküvéssel vádolták, a dolog mégis balul ütött ki.

– Az teljességgel csődöt mondott, Rákosi rendszerének maradék hitelét merítette ki. A főtárgyalást adta a rádió, emlékszem rá, hogy hallgattam, de egy szót sem tudtam elhinni. Ezekben az államilag gyártott műlegendákban létező emberek szerepelnek. Titokzatosabb jelenség, amikor a legenda hőse nem is élt, legalábbis nyomát sem találni. Ar­­thur királyt a szászok elleni kelta önvédelem hősévé emelik, de ma a nyomát sem lelik. Robin Hoodról azt sem tudjuk, ki lehetett. A legnagyobb talány Tell Vilmos, akiről annyit tudni, hogy a későbbi svájci kantonokban paraszti lázongások törtek ki, amelyekben bizonytalanul körvonalazható szerepet kaptak vadászok is. Tell meséje ennek ellenére az európai kultúrtörténet része, zenemű, Schiller drámában is feldolgozta.

– Honnan ered a zsidó világ-összeesküvés elmélete?

– Ókori gyökerekre megy vissza. Évezredes hagyományai vannak, de csak a huszadik századi politikának sikerült a zsidóságot „faji értelemben” is kriminalizálnia, létezését „társadalmi fertőzésnek” nyilvánítania.

– A zsidó világ-összeesküvést korábban szabadkőműves praktikákkal rokonították. A rejtőzködés a legendaképzés gyökere?

– A szabadkőművesekről legalább el lehet hinni, hogy mivel működésük fedett, rosszban sántikálnak. Ezen az sem változtatott, hogy volt idő, mikor az európai uralkodók jelentős része páholytag volt. De vannak olyan legendák is, melyek a teljes nyilvánosság ellenére meggyökereznek. Ilyen Mussolini vértelen puccsa, a Marcia su Roma.

– Miért? Mussoliniék valóban Rómába vonultak.

– Milánóból Mussolini még egyedül indult el. Róma környékén, a várostól húsz-harminc kilométeres sugarú körben gyülekeztek négy csoportban a fekete ingesei. Szállásaikon békésen kivárták, míg a király Mussolinit törvényesen kinevezi. A Duce már kormányfőként adott engedélyt arra, hogy a városon végigmasírozzanak, miközben előkészíttette a vasutat, hogy a kétes társaságot rendezetten haza tudja szállíttatni. Ennél is nagyobb átverés az októberi forradalom mítosza.

– Magát a sztorit Szergej Eizenstein filmesítette meg.

– És kizárólag a moziban létezett. A Téli Palotát senki sem ostromolta meg és senki nem vette be. A vörösök az épületet körülvették, kivárták, amíg csaknem mindenki, akinél fegyver volt, hazament. Majd besétáltak.

– Nem mindegy, hogy a politika miként viszonyul az önmagukban létező vagy kreált legendákhoz. 1992-ben az első Soros-ellenes kampány idején a Fidesz mélyen hallgatott. Két évtized kellett hozzá, hogy ezt a szálat újra fölvegyék.

– A menekültválság kellős közepén a Soros-ügy szerintem epizód. Hasznos szcéna, mert kimondatlanul a zsidókra is fókuszál. De ezen a szálon haladva meg lehet támadni a civil szervezeteket is, bárkit, aki ellensúlyt képez.

– A századelő publicisztikájának bevett formai eleme a „rotschildozás” fordulata. Mára kiment a divatból, talán el is felejtették. De mivel vándormotívum, a „sorosozásban” éled újra?

– Az antiszemitizmus kultúrtörténetében az uzsorás közismert alak. Visszamehetünk akár Shylockig, a velencei kalmárig. A mítoszok, legendák boncolgatásakor a történész azért tehetetlen, mert sorra csődöt mondanak a racionális érvek.

– Az összeesküvés-elméletek vezérmotívuma az árulás aktusa?

– Az áruló a vereség, a történelmi gyengeség okaként bármikor előcibálható. Ezt már Károlyi Sándorra is rátelepítették, majd Görgeyre is.

– És egy másik Károlyira is. Miért ideá­­lis áruló Károlyi Mihály?

– Lehet, hogy furcsát mondok: Károlyi bírálata nem alaptalan.

– Merthogy?

– Mert róla azt gondolom, hogy a politikában a jó szándékú, erkölcsös amatőr szerepét játszotta el. Jót akart, de fogalma sem volt arról, miként kellene megcsinálni. Nem ismerte fel, hogy hadseregre szükség lenne, nem muszáj szétszedni még azt is, ami megmaradt. Hogy a korszerű választójog törvénybe iktatását és a választások megtartását halogatta, eltaszította azokat is, akiket meg tudott volna nyerni. De még ezt is fokozni tudta, mikor a húszas években szovjetbarátságba keveredett, anélkül hogy a Szovjetunióról információja lett volna.

– A magyar önszemlélet kitörölhetetlen része Trianon, mint egy „Magyarország ellen szőtt nemzetközi összeesküvés”.

– A történet lényege nem a nemzetközi összeesküvés, hanem az egyetemes tudatlanság. Nyilvánvaló volt, hogy a csehek, a szerbek, a románok mit akarnak, hogy ahol csalni tudnak, csalni fognak. De hogy ennek milyen következményei lesznek, azt egyetlen döntéshozó sem tudta. Sem az amerikai elnök, sem a francia miniszterelnök. Az angol miniszterelnök utóbb már érezte: tévedett, mikor aláírta a trianoni békeszerződésnek nevezett hagymázos szöveget.

– Visszatérő legenda a román prostituáltak ügye, akiket állítólag az előnyös békefeltételek érdekében haza­­fias szolgálatba állítottak.

– Hát istenem, miért nem vetették be a magyarok is a lányokat? Az „ungárkák” széles körben ismertek és népszerűek voltak.

– A másik legenda szerint a csehek a Ronyva-patakot hajózható folyóvá akarták nyilvánítani.

– Azt azért tegyük hozzá: a kisantant a végeredményhez képest jóval többet szeretett volna – a mítosszá lett pataktól valójában jócskán délebbre húzta volna meg a határt a csehszlovák kormány. Román részről tiszai határban gondolkodtak. A cseh és a szerbhorvát államot a Nyugat-Dunántúlon áthúzódó korridor kötötte volna össze. Ha minden megvalósul, amire ráhajtottak, Magyarországból nemhogy zsemle, zsemlemorzsa sem marad.

– Azt hihetnénk, a legendaképzés hajlama a kelet-európai frusztráció újabb jellemző sajátossága.

– Ne ostorozzuk mindig magunkat. Ebben nem hoztunk semmi újat. Nem véletlenül beszélünk vízözönlegendáról, Arthur királyról, Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló bizottságról.

– Roosevelt elnökről terjesztették, hogy tudott a készülő Pearl Harbor-i támadásról, de hallgatott, hogy Amerikát háborúba rántsa.

– Roosevelt elég dörzsölt fickó volt, lehet, hogy bizonyos határig trükközött. Akkora őrült mégsem lehetett, hogy a csendes-óceáni flottát a japánoknak martalékul dobja. A flottaügyről jut eszembe: ha a történelemben valaha valahol egy flotta vereséget szenved, a közelben mindig kitör egy tájfun. Vihar söpörte el a spanyol armadát, míg az angol hajókat megkímélte. Szent szél (kamikáze) küldte a tenger mélyére a japán partok előtt Kubiláj nagykán mongol hajóhadát.

– A háttérhatalom angolból átvett tükörfordítás?

– Nyilván. Háttérhatalmak egyébként vannak. Bárki legyen az Egyesült Államok elnöke, nem tud lényeges lépést tenni a nagy gazdasági erőcsoportok hozzájárulása nélkül. Orbán egy vonást sem tehet a Magyarország költségvetési bevételeinek nagy részét biztosító multinacionális cégek ellenére.

– Lehet-e a tudomány fegyverével küzdeni a történelmi tévképzetek ellen? Vagy a történész ilyenkor arra gondol, abba kéne a szakmát hagyni?

– Ezt célzásnak is vehetem, de a küzdéssel akkor sem hagyok fel. Persze tudom, hogy nyerni nem tudok.

– Mert, mint az köztudott: Elvis él.

– És hamarosan visszatér.

Ormos Mária

Széchenyi-díjas történész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja,
a 20. századi magyar és egye­temes történelem kutatója.

1984 és 1992 között a Janus Pannonius Tudományegyetem rektora, 1996 és 2000 között
a Bölcsészettudományi Kar megbízott dékánja.

Tudományos munkásságának kezdetén Franciaország 20. század eleji történetét kutatta, később több monográfiában foglalkozott Hitler és Mussolini életével. Egyik legfontosabb munkája a trianoni békeszerződést megelőző Magyarország politikatörténetének feldolgo­zása (Padovától Trianonig).

230 tudományos publikáció szerzője. Munkáit magyar, francia és angol nyelven is közreadták.