Orbánéknak nem volt honnan megtanulniuk a kifinomult stílust

A 90-es évek vége felé alakult ki az a politikai gyűlöletháború, amelyben az ellenfélből ellenség lett, és míg az egyik oldalon „hazaárulók”, „kommunisták” vannak, a másik oldalon maffia állam és gengszterek. Ez mára személyes gyűlölködésig fajult, amely mindent tagad, amit a másik mond – állítja Sárközy Tamás jogász, aki szerint egy letisztult polgári társadalomban legalább tíz-tizenöt évig nem szoktak hozzányúlni az Alkotmányhoz.

2014. december 13., 18:28

Az

ATV közölt interjút a jogászprofesszorral, aki „lát esélyt a normalizálódásra, de arra is, hogy ha a szabadságharc folytatódik, bármi megtörténhet.” Sárközy Tamás „Kétharmados túlkormányzás – avagy a gólerős csatár a mély talajú pályán címmel írt könyvet a második Orbán-kormány tevékenységéről.”

Egy elsőgenerációs értelmiségi mindig kicsit keményebb, nem fogalmaz annyira diplomatikusan. A mostani garnitúrának nem volt honnan megtanulnia a kifinomultabb stílust – elemzi az Orbán -kormány vezetőségét Sárközy, aki szerint „Horn Gyula és utána Orbán Viktor már az első regnálása idején is erősen törekedett a kisemberek megszólítására. Ezt célozta a Kádár-rendszer is, persze más eszközökkel.”

A jogászprofesszor szerint „a nemzeti érdekképviselet alapvető fontosságú, de ahhoz, hogy Magyarországnak jobb legyen, nem kell feltétlenül megsértenünk a szomszédos országokat vagy az EU vezetését. Az viszont eléggé alacsony szintű politikai propaganda, amikor az ezt kifogásolókat nemzetellenesnek kiáltják ki.”

Sárközy hangsúlyozza: „egy letisztult polgári társadalomban legalább tíz-tizenöt évig nem szoktak hozzányúlni az Alkotmányhoz, és attól, hogy az egyik politikai blokk legyőzi a másikat a választásokon, nem követezik egy Alkotmánymódosítás. Az, hogy Magyarországon egy kormányzati cikluson belül többször módosították a szöveget, érinti az Alaptörvény szilárdságát, stabilitását.”

A jogász szerint megszüntethető lenne a politikai hidegháború, ha meg tudnánk egyezni a nemzeti minimumban. Ezt a 90-es évek végén kiaalakult politikai gyűlöletháború akadályozza, „amelyben az ellenfélből ellenség lett, és míg az egyik oldalon „hazaárulók”, „kommunisták” vannak (a mi kommunistáink persze jók), a másik oldalon maffia állam és gengszterek. Ez mára személyes gyűlölködésig fajult, amely mindent tagad, amit a másik mond. Ezt a kétharmados győzelem csak kiélezte, hiszen így már semmi sem kényszeríti a győztest, hogy a vesztessel tárgyaljon.”

(Forrás: ATV)