Orbánék hidegháborúja

- A Nemzeti Együttműködés Nyilatkozata szerint a „magyar nemzet 2010 tavaszán még egyszer összegyűjtötte maradék életerejét, és a szavazófülkékben sikeres forradalmat vitt véghez”. Úgy folytatódik a szöveg: a magyar nemzet „e történelmi tettével arra kötelezte a kormányt”, hogy építse föl és vezesse a Nemzeti Együttműködés Rendszerét. Eltekintenék e populista handabanda értelmezésétől. Lényegesebb kérdés: Orbán Viktor vajon a végére ért-e új rendszere kiépítésének?

– Jó felvetés. Orbán Viktor ellenzékben gyakran hangoztatta, hogy a jobboldal képviseli a hazát és a nemzetet. Azt is mondta: a haza nem lehet ellenzékben. Ez az egyszerű populizmus a NER alapja. Semmi több. Orbán a kétharmados többséget úgy értelmezi:
a nemzet egyöntetűen megválasztotta a kormányát, amely újrakezd mindent –
a miniszterelnök által kudarcosnak ítélt rendszerváltást követő húsz esztendő és a valóban kudarcos „elmúlt nyolc év” után. A rendszerváltás óta mindig is konfliktusok terhelték a koalíciós kormányok működését. Soha nem volt annyira egy központú a hatalom, mint jelenleg. Ebből is következik: a Fidesz ma gyakorlatilag kontroll nélkül irányíthat.

- Csupán az „egyközpontúságból” következne mindez?

– A kontrollnélküliséghez a kétharmados többség is kellett természetesen.

- Ugyanakkor a Fidesz fokozatosan semmisítette meg a hatalom kontrollintézményeit, de „rendszerszerűen” csak a mostani, negyedik alkotmánymódosítással negligálta végképp a demokratikus fékeket és ellensúlyokat. Közben tesztelték a társadalom tűrőképességét?

– Orbán Viktor a látszatot szereti: ha az nem működik, lép egyet. Azt gondolta, a fideszes politikusokkal és politológusokkal feltöltött Alkotmánybírósággal majd együtt tud működni. Amikor kiderült, hogy nem, jött a negyedik alkotmánymódosítás. A folyamat amúgy az MSZP–SZDSZ-kormányzással kezdődött, amikor csőd közelébe került az ország, s megrendezték a szalonbohózatba illő miniszterelnöki castingot. Ezzel a baloldal óriási szívességet tett a Fidesznek, amely kényelmesen végignézte: politikai ellenfelei a teljes alkalmatlanságukat bizonyítva saját magukat járatják le a választók előtt. Mindeközben a Fidesz bármit ígérhetett, bármit megtehetett. Így jutottak a kétharmadig.

- Ma is így van: bármit megtehetnek.

– Mert a demokratikus ellenzék különféle csoportjai, pártjai egymással vannak elfoglalva. A valódi ellenzék szerepe – betöltetlen.

- Hovatovább az E- is inkább csak retorikában hangos: a fenyegetőzéseket sosem követik igazi szankciók. Orbán Viktor is szavakkal harcol az Európai Unió ellen. Talán azért is lehet az orbáni háborús attitűd még mindig ennyire népszerű, mert a magyarok sokkal többet vártak az uniós csatlakozástól, s Orbán ezt a kiábrándultságot használja ki.

– Pedig nem. Egy új felmérésből is kiderül: a magyarok – a Jobbik szavazóitól eltekintve, pártszimpátiától függetlenül – alapvetően támogatják, hogy Magyarország tagja az Európai Uniónak.

- Csakhogy korántsem annyian, mint a csatlakozáskor: ez is kiolvasható ugyanabból a felmérésből. Mintegy tíz százalékkal csökkent
az elégedettek aránya.

– De még mindig meghatározó az uniópárti többség. Nem gondolom, hogy Orbán Viktor „szabadságharca” az EU-val szemben az E- miatt van. Sokkal inkább azért, mert a politikában mindig kell egy ellenségkép. Orbán legnagyobb ellensége, Gyurcsány Ferenc és a baloldal túlságosan meggyengült, marad tehát az ellenség importálása, ez pedig az EU. Ám azért mégiscsak vigyázni kell az unióval, hiszen a fejlesztési pénzek onnan érkeznek.

- Ez a hidegháború meddig mehet el?

– Európa nyugati feléről nézve Orbán Viktornak nem látszik alternatívája. Még a leváltásáról is Orbán Viktorral kellene egyeztetni. Márpedig az E- nem avatkozhat be ott, ahol a lépés belpolitikai válságot és bizonytalanságot okozna. Nálunk a közvélemény-kutatások – ha a kevés számú biztos szavazót nézzük – rendre azt mutatják: Magyarországon van egy népszerű és egységes kormány. Meg egy darabjaira hullott ellenzék.

- Én akkor sem értem: 2008-ban a Fidesz a szociális népszavazáskor eltöröltette a tandíjat, és Orbán ingyenes felsőoktatást ígért. Ehhez képest most bevezették a tandíjat. És az egészségügy sincs ingyen. Feltételeznénk: ilyen hitelességi válság legalább valamelyest megingatja a hatalmat. De nem. Még ez is túlélhető a Nemzeti Együttműködés Rendszerében. Miért?

– Kellene hozzá ellenzék. Egy olyan, amelyik profi módon naponta felhívja erre a figyelmet. Ugyanakkor a Fidesz ezzel a kormányzati viselkedésével csapdahelyzetbe lavírozta magát. Kormányzásának kezdetén a magasabb, majd „kinőtt” hiánycélért folytatott alk- befuccsolt. Tudjuk, az E- ellenállt a görög helyzet miatt. A B terv, a Bajnai-féle megszorítások folytatása pedig politikai öngyilkosság lett volna. Maradt tehát az unortodoxnak nevezett gazdaságpolitika, amelynek lényege: a Fidesz remekül felismeri a problémákat, ám rendre kifejezetten rossz válaszokat ad rá. Például: a devizahitelesek ügyét csak piaci alapú intézkedések oldották volna meg, mondjuk a magáncsőd intézményének a bevezetése, aztán az új hitelesekért folytatott bankok közötti harc. Az egykulcsos adó pedig azért sem élénkíthette a gazdaságot, mert más intézkedések – például a 98 százalékos különadó – rombolták a fogyasztói és a befektetői bizalmat. A Fidesz-kormány tudásdeficitje így költségvetési deficithez vezetett, az meg kapkodáshoz, amelynek egyenes következménye a mostanra kialakult demokráciadeficit.

- Jól tudjuk, miként manőverezi ki magát a csapdákból a Fidesz: újabb és újabb törvényekkel.

– A kormány a számára kedvezőtlen helyzeteket bármikor bármilyen törvénnyel képes „orvosolni”. És ezzel elszakadt a gyeplő: csak a Fidesz akaratán múlik, mikor fordul át diktatúrába Magyarország. Ezt Kövér László is tudja, aki szerint a garancia az, hogy ők demokraták. Szerintem meg vékony jégen járunk akkor, ha egy politikus önértékelésén múlik az egyéni szabadságunk.

- Beszélgetésünk elején voltaképpen erre kérdeztem rá: Orbán Viktor vajon a végére ért-e új rendszere kiépítésének? Vegyük csak a
trafikpályázatot: családi kisvállalkozásokat tesznek tönkre azért, hogy a kormányzati holdudvar gazdagodjon.

– A trafikbotrány vízválasztó: Orbán és kormánya gátlás nélkül saját politikusai közvetlen rokonainak osztott szét egy hatalmas piacot. A trafikügyben az a legijesztőbb, hogy a látszatra sem adtak. Ráadásul nem is jó a Fidesznek az egész, hiszen az egyes településeken mindenki jól ismeri a veszteseket is, akik nyilván beszélnek a helyzetükről. Nem nehéz eldönteniük a szavazóknak, mennyire volt igazságos az elbírálás. A trafikbotrány lakmuszpapír: ha ezek után sem veszít népszerűségéből a Fidesz, 2014-ben senki sem állíthatja meg.