Orbánék bosszúvágya sokba kerül nekünk

Újra és újra meghökkenti a közélet iránt érdeklődő, tájékozódni igyekvő embert, mennyire hülyének néz minket a fideszes kommunikációs gépezet. Azt már régóta megszokhattuk, hogy a kormánypropagandában létezik egy párhuzamos valóság, amely köszönő viszonyban sincs a nap mint nap tapasztalható realitásokkal, és azt is, hogy Orbánék a legnagyobb lelki nyugalommal mondják időről időre pont az ellenkezőjét annak, amit korábban vehemensen állítottak. Az igazság mára teljesen relativizálódott, és a hazugságok hálójában az emberek többsége számára kideríthetetlenné vált.

Még ebben a környezetben is sajátos, ami az M4 körül történik manapság. Orbánék azt akarják elhitetni, hogy tényleges, külső okok miatt kénytelenek leállítani a projektet, nem pedig Simicskának akarnak adni egy újabb oszlopos pofont, és ennek érdekében képesek voltak olyan állítással előjönni, amelyről pontosan tudták, hogy nem igaz, és ez azonnal kideríthető. Amikor ez megtörtént, nem jöttek zavarba, folytatták tovább, azzal sem törődve, hogy további hazugságokra derül fény. Minél zavarosabb a kép, nekik annál jobb, ez jól bevált módszerük az emberek megtévesztésére, lásd legutóbb a Quaestor-sztorit. Érdemes tehát végignéznünk, milyen tényeket tudtunk meg az M4 projektje kapcsán, és milyen állítások állnak ezekkel szemben.

Az ügy úgy indult, hogy Orbánék bejelentették, az EU vizsgálatot folytat a beruházás kapcsán kartellezés gyanúja miatt. Azóta brüsszeli forrásokból megtudtuk, hogy ez nem igaz, nincs és nem is volt ilyen vizsgálat.

Az viszont tény, hogy másfél évvel ezelőtt az unió túl magasnak találta az M4-projekt költségeit – 110 milliárd forintot egy 30 km-es szakaszra –, ezért visszautasította annak támogatását. Az is tény, hogy ennek ellenére a kormány elindította a beruházást, amelyet Lázár János személyesen védett meg, mondván, hogy a kilométerenként négymilliárd forintos költség egyáltalán nem magas, mivel több hidat stb. is építeni kell.

Tény, hogy bár tudták, hogy nincs rá uniós pénz, ezt a közvélemény elől elhallgatták, és a beruházást egészen mostanáig folytatták, eddig 48 milliárd forint közpénzt felhasználva. Vajon miért tették ezt?

Főleg annak fényében, hogy most azt mondják Orbánék, nincs rá pénz, mert hiányzik a 85 százalék arányra tervezett EU-forrás. Eddig is hiányzott, erre most döbbentek rá? Hogy jött ez a hirtelen megvilágosodás, miközben az elmúlt másfél évben semmilyen új fejlemény nem történt?

Illetve csak egy, aminek egyébként közvetlen köze sem a projekthez, sem az uniós finanszírozáshoz nincs: Orbán és Simicska látványosan szakítottak és minden fronton harc kezdődött közöttük. Az M4 egyik építője Simicska zászlóshajója, a Közgép, és a jelek szerint ez elég volt ahhoz, hogy a beruházás veszélybe kerüljön.

Tény az, hogy 180 fokos fordulat következett be, és az addig minden eszközzel támogatott és az adófizetők pénzéből finanszírozott beruházást a kormány a már említett hamis állítással indokolva egyik pillanatról a másikra leállította. Egyben vizsgálatot indított annak kiderítésére, igaz-e az a kartellgyanú, amelyet Brüsszel nem is állított. Azaz egy nem létező uniós vizsgálat értelemszerűen nem létező gyanújára hivatkozva Orbánék leállítanak egy félig kész projektet, és saját vizsgálattal próbálják ezt alátámasztani.

Felettébb álságos lépés ez annak fényében, hogy mindeddig a Fidesz cseppet sem törődött a kartellgyanúkkal és a túlzottan magas kivitelezési költségekkel. Ahogy azzal sem, ami a vaknak is szemet szúrt, hogy Simicska érdekeltségeit elárasztották az állami megbízások: azok a konzorciumok, amelyekben benne voltak, négy év alatt összesen 700 milliárd forintnyi állami, jórészt uniós támogatásokra épülő megbízást kaptak, sokat közülük egyedüli pályázóként, kirívóan magas áron! A sajtó ezekről rendre beszámolt, de hiába, nem történt sem vizsgálat, sem változás a pénzek leosztásában.

Minden a megszokott gyakorlat szerint történt az M4-nél is: a fajlagos költségek itt is valóban magasak, de a kormányt – mint azt fentebb kifejtettük – ez nem zavarta, sőt. Amíg a Közgép kedvenc volt, tulajdonosa pedig a főnök egyik legfőbb bizalmasa, szó sem lehetett arról, hogy bármelyik beruházását megkérdőjelezzék.

Tény, hogy a félig kész beruházás leállítása példátlan és következményeiben kockázatos lépés. Elképesztő, hogy a barátból lett ellenség megleckéztetéséért Orbánék készek közpénzek tízmilliárdjait beáldozni és még többet kockáztatni. Elgondolkodtak vajon azon, mi lesz a félig már elkészült úttal? Úgy hagyják, vagy valaki, egy új bizalmi cég majd valamikor folytatja? Mi lesz a projektben dolgozó rengeteg kis céggel, vállalkozással? A nagyok simán túlélik, a Közgép is, nem úgy a kiszolgáltatott kicsik, megint ők mennek tönkre, mint az eddigi csődöknél.

Arról nem is beszélve, hogy a nagyok perelnek, és józan ész szerint kártérítésre is joggal számíthatnak, aligha hivatkozhat ugyanis a kormányzat arra, hogy kartellezés miatt túl drága a beruházás, miközben maga adta a megbízást, sőt a brüsszeli kritikát visszautasítva maga Lázár védte meg az árat!

A legfelháborítóbb az ügyben Orbánék képmutatása, ahogy most kartellgyanút kiáltanak, amikor érdekeik úgy kívánják, holott nyilvánvaló, hogy az M4-nél pontosan ugyanaz a pénzosztási gyakorlat érvényesült, mint minden hasonló beruházásnál. Az pedig mindennek a teteje, hogy a jelek szerint az egykori barát elleni bosszúvágy érdekében készek minden skrupulus nélkül súlyos károkat okozni az ügy ártatlan áldozatainak és az országnak egyaránt.