Orbán vesztésre áll Európában - Kovács László a változatlan értékrendről

- A magyar EU-elnökség első három hónapjában sorra buktak be az Orbán-kormány prioritásai. Bulgária és Románia nem lett része Schengennek, Horvátország tagfelvétele késik. Nem kínos?

– Legyünk igazságosak: Horvátország a nyárig valószínűleg nem tudja lezárni a csatlakozási tárgyalásokat, de erről Magyarország nem tehet. Románia és Bulgária sem volt képes teljesíteni a követelményeket – ez megint nem a magyar kormány hibája. Ugyanakkor sikerült előrelépni a gazdasági kormányzás, a közös energiapolitika és a közös agrárpolitika területén.

- Valóban kapunk dicséreteket, amiért soros elnökként tető alá hoztunk néhány kényes ügyet. A látszat mégis az, mintha Magyarország büntetésben lenne.

– El kell választanunk a magyar uniós elnökség szakmai programjának értékelését Orbán Viktor kormányának nemzetközi megítélésétől. A soros elnökség sikerét azon mérik le, hogy az adott ország képes-e összehangolni a tagállamok lépéseit. Úgy kell megválasztani a prioritásokat, hogy azok a közösségi célokat is szolgálják. Magyarország ebben jól vizsgázott. Igaz, e célokat a három egymást követő soros elnök – Spanyolország, Belgium és Magyarország kormánya (anno a Bajnai-kormány) – közösen jelölte ki. Az Orbán-kormány érdeme, hogy ezen nem változtatott. A magyar elnökséget mégis beárnyékolja mindaz, ami a hazai politikában történik, s ami éppen a soros elnökség miatt kap a szokásosnál nagyobb figyelmet.

- A keleti partnerségi konferenciát – bárhogy szépítjük is – elvették tőlünk. Ez nyilvánvaló politikai üzenetnek tűnik.

– Így igaz. Magyarországnak fontos a szomszédos térséggel való kapcsolatrendszer, és logikus volt, hogy ha Magyarország a soros elnök, akkor az esedékes csúcsra itt kerüljön sor. Végül nem lett belőle semmi. A hivatalos indok az volt, hogy a tervezett időpontban két másik fontos nemzetközi rendezvény is lesz. A magyar álláspont szerint persze ez nem kudarc, hanem ésszerű döntés. Ám azóta kiderült, hogy ugyanazokban a napokban megtartják a térség államfőinek csúcstalálkozóját – Lengyelországban.

- Úgy tűnik, mindenki jó képet vág a magyar EU-elnökséghez, de azért kiosztják a pofonokat.

– Miután rájöttek, hogy a magyar kormányfő az udvarias jelzéseket nem veszi komolyan, keményebb lépéseket tettek. Kihagyták például abból a tanácskozássorozatból, amely a német–francia javaslat alapján a versenyképességi paktumot készítette elő. Viszont a következő soros elnök, Lengyelország kormányfője ott volt. Orbán nem kapott meghívást a Líbiával foglalkozó párizsi csúcsértekezletre sem. „Nagyon sietve készítettük elő” – fogalmaztak udvariasan a franciák. De annyira azért nem siettek, hogy a lengyel miniszterelnököt meg ne hívták volna. A keleti partnerségi csúcs elhalasztása is ebbe a sorba tartozik.

- Orbán a médiatörvény ügyében olyan harcba kezdett Európa ellen, amely nem maradhatott következmények nélkül.

– Orbán Viktor állandóan harcolni és győzni akar. Az Európai Unióhoz való viszonyát is ez határozza meg. Ezt egyértelművé tette Strasbourgban, amikor súlyos kritikákat kapott mindazért, amit kormánya hivatalba lépését követően a jogállamiság, a demokrácia lebontása irányába tett. Ezek a lépések ellentétesek ugyanis az Európai Unió normáival és szabályaival, leginkább pedig konkrét jogszabályokba nem öntött értékrendjével. Ebben a harcban – amelyet ráadásul ő provokált – nem fog nyerni. Meggyőződésem, hogy ez a harc súlyos károkat okoz Magyarországnak. Ha mindenáron harcolni akar, harcoljon idehaza, a növekvő szegénység ellen.

- A médiatörvény után vélhetőleg új front nyílik az alkotmányozás kapcsán.

– Az Európai Bizottság és az EBESZ továbbra is figyelemmel kíséri, hogyan valósul meg a törvény a gyakorlatban. Ugyanezt a figyelmet ígéri az Európai Parlament, amely határozatban követelte a médiatörvény további módosítását. A napokban súlyos kritikákat fogalmazott meg az ENSZ és az USA is. Az Európa Tanács ennél is továbbment: kiterjesztette a vizsgálatot arra, hogyan érvényesül Magyarországon a demokrácia. Uniós tagállam ellen ilyen eljárást még nem indítottak, ami jelzi: komoly baj van. Ami az alaptörvényt illeti: azt javasoltuk a kormánynak, hogy legalább halassza el a folyamatot, adjon lehetőséget a demokratikus vitára. A kormány eljárását a Velencei Bizottság is kifogásolta, amelyben Európa legtekintélyesebb alkotmányjogászai foglalnak helyet, s átfogó vizsgálat alá veszik az egész magyar alaptörvényt. Orbán azonban úgy viselkedik, mint az autós, aki az autópályán szemben hajt a forgalommal, és sértődötten a többieket hibáztatja. Ráadásul különállásának görcsös hangsúlyozásával még öngólt is lőtt. Kijelentette, hogy Magyarország nem csatlakozik a versenyképességi paktumhoz, nem adja fel adófüggetlenségét, nem hajlandó emelni az adómértéket és ezzel rontani a magyar gazdaság versenyképességét. A megállapodás azonban nem az adókulcsok emeléséről, hanem az adóalap-számítás módjának egységesítéséről szól, ami éppenséggel növelné az uniós piacra kilépő magyar vállalatok versenyképességét, vonzóbbá tenné Magyarországot a befektetők számára.

- Pedig Orbán még emelte is a tétet, amikor a magyar függetlenség ünnepén közölte: Magyarország nem fogad el diktátumokat Brüsszeltől.

– Az Európai Unió elsősorban értékközösség. Ennek tudomásulvétele hiányzik a kormányfő gondolkodásából. Ezért is mondta: ő nem az unióban hisz, hanem Magyarországban. Miért állítja szembe a kettőt? Meggyőződésem szerint nem csupán azért csatlakoztunk, mert valamiféle költség-haszon számítást végeztünk, és arra jutottunk, hogy több az előnye, mint a hátránya. A miniszterelnök diktátumnak tekinti a közös szabályok betartatását. A magyar közvélemény egy részétől sajnos nem idegen felfogást osztja: adják ide a pénzt, ami történelmi érdemeinkért és sérelmeinkért úgymond „jár nekünk”, aztán hagyjanak minket békén. Ne akarják nekünk előírni, hogyan viselkedjünk. Orbán figyelmen kívül hagyja, hogy azért is csatlakoztunk, mert az európai integráció értékrendje egybeesik a miénkkel. Ezért figyelik megütközve az E- intézményei és tagállamai a demokráciában alapvető fontosságú fékek és ellensúlyok rendszerének szinte teljes felszámolását. Azzal, hogy március 15-i beszédében Orbán az EU-t a Habsburg Birodalomhoz és a Szovjetunióhoz hasonlította, megsértette a demokratikus Európát. A reakciók persze nem maradnak el...

- Egy-egy orbániáda után a külügyi apparátus mit tud tenni? Tüzet olt?

– Martonyi János tapasztalt külügyi vezető, tudja, milyen hatásuk lehet Orbán Viktor barátságtalan gesztusainak, provokatív kijelentéseinek. Nem tudom megítélni, elég bátor-e ahhoz, hogy ezt közölje is a miniszterelnökkel. Tüzet oltania, magyarázkodnia mindenképpen kell, de az nem elég. Egy külügyminiszternek, ha komolyan veszi a feladatát, lelkiismereti kötelessége figyelmeztetni a miniszterelnököt, ha rossz irányba megy.