Lapzártakor még mindig gyorsuló ütemben terjed a koronavírus. Naponta érkeznek rekordadatok a fertőzöttekről, a halottak számáról, a kórházban ápoltakról és azokról, akiknek válságosra fordult az állapotuk, gépi lélegeztetésre van szükségük. Az intenzív osztályokon ágyak és gépek vannak, egyelőre elég az orvos is, de szakápolókból és segédápolókból jelentős a hiány. Új és új COVID-osztályokat kell megnyitni, ami veszélyeztetheti a krónikus betegek gondozását és az alapellátást. Minden olyan lehetőség számít, amely enyhítheti a járványosztályok egyre nyomasztóbb terheit.

Indulatoktól, személyeskedéstől sem mentes szakmai és sajtóvitákat váltott ki az utóbbi napokban a Magyar Orvosi Kamara áprilisban kiadott etikai ajánlása arról, mit lehet tenni, ha szűkösnek bizonyulnak az egészségügy erőforrásai, és választani kell, hogy melyik COVID-beteget mentsék meg. Az Észak-Olaszországban tavasszal kialakult katasztrofális állapotok tanulságai alapján összeállított dokumentumról a járvány első hulláma után elmaradt a vita. Ellenzői a sajtóban a mostani, nehezebb helyzetben álltak elő. Azt állítják, hogy a kamara az eutanáziát propagálja, sorsolással szeretne dönteni életről-halálról. Valójában minden orvos tudja, hogy a napi gyakorlatban mindennaposak a „puha eutanázia” elhallgatott esetei, és hogy az igazi sorskérdés most egészen más: honnan lesz személyzet a gépekkel lélegeztetett betegek forgatására?

Tetőn át tört be a trafikba egy 19 éves fiatal, mindezt biztonsági kamera rögzítette. Azt is, ahogy véletlenül magára rántotta a létrát.