Orbán úgy irányít, mint egy király

Reuters: Hiába várják a magyarok a tündérmesét

A magyarok türelmetlenül várják a megígért tündérmesét, de sokuk számára, akik sorban állnak, hogy külföldön dolgozhassanak, a kormány által kilátásba helyezett „nemzeti fellendülés” hamarosan éppen az lesz, ami: a fantázia szüleménye, semmint reális lehetőség –

írja a Reuters. A londoni székhelyű hírügynökség hozzáteszi, a kabinet becslése szerint immár legalább 300 ezer magyar keresi kenyerét Nyugat-Európában, miután nem győzte meg őket, hogy megoldhatja az ország gondjait Orbán Viktor „csináljuk egyedül!”- és gyakran kiszámíthatatlan politikája. Akik maradtak, azokat nem nyeri meg sem a miniszterelnök nem szokványos gazdasági és egyéb irányvonala, sem pedig a gyenge ellenzék. A szavazók 53 %-a nem tudja, kire voksoljon. Orbán a függetlenség harcosaként időnként feldühíti az EU-t, az IMF-t, az örmény kormányt és közvetve a NATO-t. A hazai ellenzékkel pedig folyamatosan vitában áll. A kormányfő azt sulykolja, hogy politikája hamarosan meghozza a gyümölcseit. Ám hogy Magyarország erős nemzetként fog kiemelkedni az Európa nagy részét sújtó válságból, azt nehéz eladni a szavazóknak. A felületen Orbán elkerült sok olyan gondot, amivel a többi állam küszködik, pl. a költségvetési hiány az idén 3 % alatt lesz, méghozzá nyílt megszorítások nélkül, csak a különadókkal és a magán nyugdíjpénztári vagyonból. De főleg a nyugati kereslet zuhanása miatt a gazdaság recesszióba került. A hatalom elvesztette a befektetők bizalmát és kemény tárgyalásokra számíthat az ősszel a Valutaalap és az unió részéről. Mint mindig, Orbán most is harciasnak mutatkozik, ám a párbeszéd megszakadása súlyos következményekkel járhat.

A kormányfő nemcsak gazdaságpolitikájával vált ki ellentétes véleményeket. Szövetségesei és támogatói számára erős vezető, stratégiai vízióval, aki az európai válság leküzdésére új alapokra igyekszik helyezni Magyarországot. Egy beavatott név nélkül kijelentette: Orbán soha nem hoz ad hoc döntést, elképzelései hosszú távúak, csak nem mindig lehet tudni, hogy a végén beválnak-e. Ellenfelei viszont a nyughatatlan hazardőrt látják benne, aki kockáztatja a gazdaságot és az ország nemzetközi pozícióit. Határozott intézkedéseire, lásd a médiatörvényt, az Alkotmánybíróság jogkörének megkurtítását, továbbá a jegybank működését meghatározó jogszabályt, az ellenzék úgy reagált, hogy aláásta a demokratikus fékeket és ellensúlyokat. A kabinet visszautasítja a vádakat, de ezek az ügyek vitákat gerjesztettek a brüsszeli Bizottsággal. Ezután jött a Safarov-história, amit egy jól értesült kormányzati forrás úgy kommentál, hogy Orbán lépései kockázatosak lehetnek és nem mindig tudni, hová vezetnek. De ha nem is értesz vele egyet, a saját logikai keretein belül mindenre van jól megalapozott válasza. Vitatott viszont legújabb javaslata a választási regisztrációra. Gyurcsány Ferenc, aki kétes hírnevet szerzett magának az őszödi beszéddel, egyhetes éhségsztrájkot tartott miatta. Úgy véli, hogy a feliratkozással a Fidesz kizárólag a saját újraválasztását akarja kiharcolni, miközben egy csomóan el akarják küldeni a pokolba, amiért tönkretette az életüket. Arra az indoklásra, miszerint a határon túliak miatt van szükség az intézkedésekre, László Róbert/Political Capital úgy reagál, hogy Fidesz nem létező problémára igyekszik megoldást találni. Ugyanis megbízható választói névjegyzék áll rendelkezésre, de ezek a húzások megnehezítheti az ellenzék számára a győzelmet, hacsak nem fognak össze. És a választásokat a közhiedelemmel ellentétben nem az elkötelezett hívek, hanem a bizonytalanok döntik el, akik – hacsak menet közben nem következik be gazdasági csoda – utolsó pillanatban hozott döntésükkel valószínűleg nem az uralkodó pártot támogatják.

NZZ: Az aszály lehet a magyar gazdaság jelképe

Magyarország – Orbán Viktor autokratikus stílusa ellenére – továbbra is demokrácia, az országban azonban hiányzik az igazi polgárság. A politikusok önálló osztályt alkotnak, amely kizárólag Budapestről mozgatja a szálakat – írja a Neue Zürcher Zeitung. A svájci napilap

cikkénekszerzője a nyár végén utazott a Balaton és Pécs környékén és a termőföldek látványa azt juttatta eszébe: az aszály lehet a magyar gazdaság jelképe. Különösen a 2008-as válság óta mennek rosszul a dolgok: a reálbér és a foglalkoztatottság mélyrepülésbe váltott, ugyanakkor folyamatosan nő a szegénységi küszöb alatt élők száma, arányukat 15-30 % közöttire becsülik. Különösen vidéken szinte kézzelfogható a nyomor. Az újságíró pécsi beszélgetőtársai, üzletemberek, kifejezetten borúlátóak a kilátásokat illetően, és bár egyértelműen a Fidesz híveinek vallják magukat, erősen kifogásolják, hogy Orbán úgy irányít, mint egy király. Mindenről egymaga dönt, mindent egymaga ellenőriz, ráadásul úgy, hogy az egész gazdasági lobbi Budapesten csücsül, ami persze közel hozza számukra a korrupció lehetőségét. Egyesek kétségbe vonják, hogy volt-e rendszerváltás, hiszen a politika hatalmi megfontolásokból beleavatkozik a gazdaságba, és ennek megfelelően állítja át a váltókat. Az érintettek azonban a legtöbbször csupán név nélkül beszélnek, úgy tűnik, a félelem légköre uralkodik.

Egy ügyvédnő úgy látja, hogy mivel Orbán vidékről származik, és soha nem érezte, hogy a fővárosi elithez tartozna, kisebbségi komplexusa miatt megpróbálja előadni az erős embert. Így most hadba vonul a nagykapitalizmus, az IMF és az EU ellen, ami tartalmilag nincs fedésben szigorúan antiszocialista retorikájával. Ellentmondásos az is, hogy a válság miatt a Fidesz jelentős részben áttért az állami dirigizmusra. Orbán önkényes eljárása, nacionalista-keresztény hangvétele pedig azt tükrözi, hogy Magyarországon szinte nincs civil tudat, hiányzik a polgárok felelősségérzete a közösség iránt. Leginkább az tapasztalni, hogy az emberek irigyek a szomszédra. És a demokrácia szemszögéből rossz kiindulópont, hogy nincsenek középrétegek, továbbá hogy a tömegek nem szólnak bele a politikába. Aki azonban azt állítja, hogy Orbán diktátor, az nem ismeri közelebbről az önkényuralmat. A magyar politika sok váratlan fordulata a szüntelen hatalmi harcból ered. A miniszterelnök e célra igyekszik kihasználni a kétharmados többséget, amit igazából nem lehet felróni neki. Azt ellenfelei sem tagadják, hogy a bajok nagy része az előző kormány pazarlásából, enyves kezéből és helytelen irányvonalából származik. A Fidesznek azt vetik a szemére, hogy nem tud kiutat találni a gondokból, és így növekszik a szakadék a szegények és gazdagok között. Harmadik erő nemigen mutatkozik, ami egyrészt gerjeszti a közönyt, másrészt fogékonyabbá teszi az embereket a Jobbik jelszavai iránt.

Vállalkozók vitatják, hogy ért-e a kormány a gazdasághoz. Úgy vélik, az ország csak akkor juthat előbbre, ha javarészt kikapcsolják a klikkérdekeket, nagyobb lesz az átláthatóság és a szakértelem. Ráadásul a megtermelt jövedelem nagy része külföldre megy. Újra fel kellene építeni a mezőgazdaságot is, mert az ágazatot 1989 után az ebek harmincadjára hagyták – írja a Neue Zürcher Zeitung.

Die Welt: A magyar és román példa miatt készül a fegyelmező csomag

Die Welt című napilap

arról ír, hogy a német külügyminiszter immár hivatalos formában is közzétette javaslatát, hogy az unió kapjon az eddiginél nagyobb hatalmat, ha egyes tagállamok megsértik a közösségi alapértékeket, ahogyan azt a közelmúltban Magyarország és Románia tette. Westerwelle – 10 másik uniós kollégájával együtt – egy munkacsoport keretében olyan dokumentumot dolgozott ki, amely nem csak a pénzügyi bajokra kínál megoldást, hanem az egyre terjedő értékválságra is. Utóbbi javaslat lényege, hogy ha valamely tagállamban antidemokratikus erők űzik játékukat a hatalom berkein belül, akkor Brüsszel a jövőben az eddiginél sokkal gyorsabban és hatékonyabban léphetne fel. A Bizottság ilyen esetekben jelentést állít majd össze a történtekről és ajánlásokat tesz, a Tanács pedig utána felszólíthatja az érintett országot, hogy az kövesse az indítványt. Ha a felszólításnak nincs foganatja, szankciókat lehet elrendelni, ideértve EU-s pénzek befagyasztását. Idáig erre csak közvetve volt lehetőség, például Magyarország esetében úgy, hogy kilátásba helyezték a kohéziós támogatás egy részének leállítását. Vagyis a folyamat jelenleg hosszadalmas és nehézkes. Reding asszony, az igazságügyért felelős biztos szintén úgy véli, hogy e pillanatban nincs hatékony mechanizmus, amivel általában és módszeresen erősíteni lehetne a tiszteletet a jogállamiság iránt. Éppen ezért az akarja, hogy az Európai Parlament és az Európai Tanács a lehető leggyorsabban állapodjon meg egy biztonsági rendszerről.