Orbán szilárdan markában tartja Magyarországot

Nemrégen, egy szürke hajnalon, a budapesti Lehel út lakói hangos robbajra ébredtek. Bomba robbant az egyik bankfiók előtt, a bejárat és környéke megsemmisült. A megfigyelő-kamerák által lefilmezett tettes semmit nem vitt el, a robbanás után nem tűnt el pénz, és ismeretlen maradt a tettes motivációja is. Magyar internetes fórumokon sokan azonnal szimpátiájukról biztosították az elkövetőt. Ebben a formában jutott kifejezésre a bankok ellen már rég óta felgyülemlett és Orbán Viktor kormánya által is szított gyűlölet.

Három hónappal a parlamenti választás előtt, amelyet minden előrejelzés szerint a jobboldali-nemzeti beállítottságú Orbán fog megnyerni, nagyon sok magyar azt hiszi, hogy ki van szolgáltatva a nemzetközi nagytőke machinációinak. Sokak számára hihető módon Orbánnak sikerült másokra hárítania a felelősséget az ország problémái miatt. Az EU bírálta Orbánt, mert a miniszterelnök megsértette a bíróságok kompetenciáját és a sajtószabadságot. Orbán retorikailag a bankokat és nem az ügyfeleket hibáztatta amiért közel negyedmillió magyar került adósságspirálba, pedig ők a tíz ujjukon előre kiszámíthatták volna, hogy az átváltási árfolyamok ingadozása következtében a devizahitelek rendkívül kockázatosak.

Tekintettel az érintettek nyomasztóan nagy számára a baloldali és liberális ellenzék sem indított támadást a dolgok ilyen felfogása ellen. Így nem csoda, hogy Magyarországon a választási témák között jóformán semmiféle szerepet sem játszik az a feszültség, amely Ausztriával a mezőgazdasági szerződések körül kialakult. Ezeket a szerződéseket az Orbán-kormány érvényteleníteni akarja. Mivel ezek a külföldieket érintik, az átlagos magyar polgár számára nem jelentenek gondot.

Az általa „választási fülke-forradalomnak” nevezett esemény óta eltelt négy év alatt mit adott Orbán a magyaroknak? A demokratikus mechanizmusok elleni támadásaival nagyon rossz országimázst alakított ki Nyugat-Európában. Nacionalista giccs található az új Alaptörvény preambulumában. Magyarország hivatalos elnevezéséből törölte a „köztársaság” szót. A Fidesz kétharmados parlamenti többségéből adódóan élt a korlátlan hatalom adta lehetőségekkel: az Alkotmánybíróság által hatálytalanított szabályozásokat rövid úton többször is beemelte az Alaptörvénybe. Egyidejűleg gondoskodott a saját klientúrájáról is: a párthoz közel álló Közgép számos állami megbízást kapott.

Orbán túl akarja harsogni a Jobbikot

Orbán pórázon vezette a médiát, a kulturális- és az oktatási intézményeket. Olyan szélsőjobboldali szerzők kerülnek be a tanmenetbe, mint Wass Albert és Nyírő József. A kormányhivatalnokoknak bizonyítaniuk kell hűségüket a Fideszhez, különben egy Orbán által kiharcolt törvény alapján indoklás nélkül el lehet bocsátani őket. Orbán újra és újra megpróbálja nemzeti pátosszal túlharsogni a szélsőjobboldali parlamenti pártot, a Jobbikot.

A Jobbik már hónapok óta a társadalom középrétegét megcélzó imázskampányt folytat – a fiatal, képzett magyarok előtt szeretne szalonképesnek látszani. A Jobbik jelenleg hat-tíz százalék körül stagnál. Eközben Orbán önkényesen egy új történelmi képet akar kialakítani, például az Országház előtti tér átalakításával, amelynek a befejezést követően majd úgy kell kinéznie, mint amilyen az autoriter módon kormányzott háború előtti időszakban volt.

A külpolitikában Orbán Oroszország és Kína kegyét keresi, mert onnan pénzt remél, amely – Brüsszel pénzétől eltérően – különösebb bürokrácia nélkül érkezne. Ezen a téren a régióban uralkodó irányvonalat követi. Röviddel ezelőtt konkretizálódott egy többmilliárdos megállapodás Oroszországgal a paksi atomerőmű kibővítéséről, amelynek következményeit még mindig csak találgatják a szakemberek. Ennek állítólag hosszú távon csökkentenie kellene az energiaárakat. Ez az egyik kedvenc témája Orbánnak, aki eddig már több lépésben rákényszerítette az energiaszolgáltatókat az árak csökkentésére. Ezt Orbán felváltva „unortodox gazdaságpolitikának” vagy „gazdasági szabadságharcnak” nevezi.

Orbán azonban azt is megcsinálta, amit baloldali és liberális elődei bűnös módon elhanyagoltak. Bevezette a családi adókedvezményt, amely számos nyugat-európai országban már hosszú ideje maguktól értetődő. Szakértők azonban úgy gondolják, hogy ezzel összességében nem változott meg az adóterhelés, csupán másképpen lett elosztva.

Orbán számára az is előnyős, hogy legfontosabb exportpartnerénél, Németországnál, erősödött a gazdaság, és ennek következtében Magyarország is kisebb gazdasági növekedésről adhat számot. A múlt évben 1,3százalék-kal 9,3százalék-ra csökkent a munkanélküliek aránya. A megfigyelők abból indulnak ki, hogy ez visszavezethető arra, hogy többszázezer magyar külföldön talált munkát.

Mit tud ezzel szembe felmutatni az ellenzék? A szocialista Mesterházy Attila vezetése alatt álló balliberális ellenzéki szövetség arra koncentrált, hogy újra és újra felmondja Orbán bűnlajstromát, de alig tudott valamilyen tartalmas ellenjavaslatot felmutatni, amelyből a magyarok felismerhetnék, hogy a jövőben honnan is kerülhet majd vaj a kenyérre. A HVG című heti gazdasági magazin Mesterházy-táborhoz tartozó meg nem nevezett forrásra hivatkozva arról tudósított, hogy az Összefogás máris elvesztette a választást.

Legalább megakadályozni a kétharmados többséget

A legmerészebb álmuk, hogy valahogy megakadályozhatják Orbánt a kétharmados többség megszerzésében. Az Összefogás három pártból áll: a Mesterházy által vezetett MSZP-ből, amely közvélemény-kutatási adatok szerint 10-16százalék között áll, a volt miniszterelnök és gazdasági szakember, Bajnai Gordon vezette Együtt-PM Szövetségéből, valamint a kétes megítélésű volt miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc vezette Demokratikus Koalícióból (DK). A közvélemény-kutatások szerint az Együtt-PM 3-7százalékon, a DK pedig 3-4százalék-on áll. A parlamentbe jutást jelentő ötszázalékos küszöb miatt külön-külön indulva Bajnainak és Gyurcsánynak is aggódnia kellene a bejutásért. Az Orbán vezette Fidesz ezzel szemben 28-37százalékon áll. A „legerősebb pártot” az úgynevezett bizonytalanok jelentik, akiknek aránya akár a 42százalékot is elérheti.

Szigetvári Viktor, az Együtt-PM társelnöke nemrégen őszintén kijelentette, hogy a hármas szövetségnek semmiféle közös elképzelése sincs az adó- és szociálpolitikáról. Mindeközben a téma az ajtó előtt hever: kutatások szerint a magyarok 37százaléka rendkívüli szegénységben él, közel 600 000 embernek nincs semmiféle jövedelme. A 10 millió magyarból egy millióan olyan lakásokban laknak, amelyekben nincs folyóvíz. Egész régiók vannak – főleg Észak- és Kelet-Magyarországon –, amelyek olyan szegények, mint a templom egere. Sem a kormánynak, sem az ellenzéknek nincs felismerhető fejlesztési koncepciója.

Fordította: dr. Gonda László