Orbán saját útra akar lépni, de ha erős és büszke lenne, eszébe sem jutna hirdetni

– A jelenlegi magyar külpolitikának szimbóluma az a fénykép, amelyen Orbán Viktor a kínai miniszterelnökkel, az orosz, a török és a fehérorosz elnökkel együtt látható. Mit gondol, bejött Magyarországnak a keleti nyitás?

– Gazdaságilag egyelőre nem. Viszont ez a politika elsősorban nem is a gazdaságról, hanem a magyar vezetés ambícióiról szól. Azt hivatott bizonyítani az uniós partnereknek, hogy Magyarország önálló állam, amely képes független külpolitika megvalósítására. Ahogyan a plakátok hirdetik: Magyarország büszke és erős európai ország. Ez beleillik az illiberális állam koncepciójába is.

– Elnevette magát, miközben a plakátról ismert szlogent idézte. Ez vonatkozik az egész külpolitikai vonalvezetésre?

– Semmiképpen sem, viszont úgy gondolom, hogy

egy igazából erős és büszke ország vezetésének ezt eszébe sem jutna óriásplakátokon hirdetni.

Az egész plakátháborúsdi arról szól, hogy a magyar vezetés úgy érzi, itthon és külföldön is támadják.

– Tehát a keleti nyitás üzenete, hogy a magyar vezetés megmutassa, mi nem csak a gazdaságban vagyunk képesek unortodox lépésekre, de roppant önálló és innovatív a diplomáciánk is.

– Igen, és ráadásul ebben az értelemben egyébként akár sikeresnek is lehet nevezni. Ami a gazdasági eredményeket illeti: még jöhet pozitív fordulat. A Kelettel való üzletelés sok időt, türelmet és tapasztalatot igényel.

– A magyar diplomáciának mindenesetre sikerült kiváló kapcsolatokat felépítenie számos autoriter vezetővel vagy diktátorral is, közöttük például az azeri, a türkmén, a kazah vezetővel. Szijjártó Péter a tömeggyilkosságokért felelős Fülöp­-szigeteki elnökkel parolázott, Orbán Viktor a vaskezű egyiptomi elnököt dicsérte Budapesten. Ez mire jó?

– A szándék az, hogy megmutassák: mi az Európai Unió tagjaként is képesek vagyunk különutas politikára. Orbán Viktor egyébként azoknak a tradicionalista politikusoknak a képviselője, akik azt mondják, hogy az államok közötti kapcsolatok nem az emberi jogok vagy a demokrácia kiterjesztéséről szólnak, sokkal inkább a helyi érdekek mentén megvalósított együttműködés fejlesztéséről. Ebbe a körbe tartozik annak következetes képviselete is, hogy Magyarország érdeke elsősorban gazdasági érdek: a magyar áruk, szolgáltatások eladása külföldön. A tradicionalisták, Lukasenkótól Putyinig, az államot igyekeznek megerősíteni, és ebbe az Orbán-kormány irányvonala is beleiilik.

– Beleillik-e Netanjáhú?

– Teljes mértékben. Az izraeli és a magyar miniszterelnök között más módon is erős az ideológiai kapocs. A belpolitikában mindketten látványos gesztusokat tesznek a jobboldalnak, gyakran a szélsőjobboldalnak is. A mostani látogatás – bár azt nyilván több hónapos egyeztetés előzte meg – éppen kapóra jött egyébként a magyar kormánynak, hogy enyhítse a nemzetközi vihart, amelyet a Soros-plakátok váltottak ki. Magyarország részéről most Visegrád egysége a legfontosabb nemzetközi üzenet, hiszen a magyar külügynek sikerült Budapestre rántania a komplett régiós vezérkart, hogy – Trump varsói látogatására hajazva – arról tárgyaljanak, miként juthat az izraeli földgáz Közép-Európába.

 

Jarábik Balázs

Kelet- és Közép-Európa-szakértő, a washingtoni Carnegie Endowment agytröszt kutatója.Számos kelet-európai fejlesztési program irányításában vett részt, cikkeit idézte többek között a The Economist, a The Financial Times, a Foreign Affairs, a The Wall Street Journal és a The Washington Post.

A magyar nemzetiségű Jarábik Csehszlovákiában született, társalapítója és vezetője volt a Pozsonyi Kalligram Alapítvány jogi elemzési központjának. Részt vett a bársonyos forradalomban, politikai tanácsadóként szerepet vállalt Vladimir Mečiar legyőzésében. Demokratikus mozgalmak támogatójaként dolgozott egyebek mellett Jugoszláviában, Grúziában és Ukrajnában. Jelenleg Budapesten él.

 

– Egy idei közvélemény-kutatás szerint a magyarok 27 százaléka úgy gondolja, hogy a hazai külpolitika ma már elsősorban orosz érdekeket szolgál. Ön érti, hogy mitől lett 2010 után a korábban oroszellenes Orbán Viktor Putyin csodálójává? Mire kellett a paksi üzlet?

– Ne felejtsük el, hogy az orosz nyitás politikája még az ukrán krízis előtt kezdődött. Paks ügyében szerintem a kormány olyan energiaforrást akart, amelyet saját kezében tud tartani, amely – ha egyszer elkészül – nem függ majd nemzetközi tényezőktől. Nem tudok megalapozott szakvéleményt mondani arról, hogy egy működő atomerőmű esetében a Moszkvától való függetlenség mennyire biztosítható, de meggyőződésem, hogy a magyar kormány erre törekszik. Azt szeretné, hogy a kapcsolók az ország területén belül legyenek. Vagy ha ez teljesen nem lehetséges, akkor legalább egymást kizáró, különböző érdekkörökben maradjanak. Azt kell megérteni, hogy a magyar kormány az Európai Unió elektromos hálózataival szemben is saját alternatívát keres.

– Mondok néhány jelzőt: hazug, képmutató, ámokfutó, esztelen, álszent, tisztességtelen, szánalmas. Miniszterelnökökről, külügyminiszterekről nyilatkozott így – a diplomáciában enyhén szólva szokatlan módon – Szijjártó Péter, amikor megharagudott rájuk. Hogyan látja a magyar külügy működését, amióta menesztették a korábbi profi gárdát?

– Nekem szakértőként nem okoz gondot, hogy megértsem, megmagyarázzam, hogy mit akar elérni a magyar külpolitika. Ennek látom a logikáját és az értelmét is. Ám vannak olyan dolgok – nevezzük ezeket zsigeri reakcióknak –, amelyek számomra érthetetlenek. Igen, ezek a kirohanások természetesen idegenek a diplomáciától, alighanem belpolitikai indíttatásúak. Viszont értelmezésük a nemzetközi kapcsolatok terében történik meg.

Óhatatlanul jelentős súlyt kapnak külföldi partnerek szemében, ami rendkívüli módon megviseli Magyarország imázsát, kapcsolatrendszerét, tehát nagyon nagy terhet jelent Magyarország külpolitikai és külgazdasági céljainak érvényesítésében. Általában is azt gondolom a Fideszről, hogy van sok jó célkitűzése, de a módszer, ahogyan meg akarja valósítani, gyakran elfogadhatatlan.

Egy írásomban ezt a rendszert demokratikus neofeudalizmusnak neveztem, azt írtam, hogy a menedzsment módjában a dzsentri mentalitás köszön vissza. Ez megjelenik a külpolitikában is, és jelentős károkat okoz.

– Azért nem bánnám, ha felnyitná a szememet, és mondana néhány jó dolgot abból, amit a Fidesz megpróbál megvalósítani.

– Én nagyon fontosnak tartom a víziót Magyarország önállóságának és függetlenségének érvényesítéséről, és az állam szerepének megerősítését is. A legutób­­bi, a 2007–2008-as világválság bebi­­zo­­nyí­­totta, hogy nem bízhatjuk rá ma­­gunkat a piaci automatizmusokra, a so­­kat emlegetett láthatatlan kéz nem működött, amikor tíz- és százezrek egzisztenciája roppant meg. Igenis szükség van az állam látható kezére, a piac szabályozására. Az is kiderült, hogy nem mindenütt hatásos az a neoliberális gyógymód, amelyet az IMF és Világbank részvételével szoktak előírni – egyformán minden országnak. Az önállósodás politikájának számos leágazása van, ilyen például az üzleti világban a nemzeti tőke megerősítése, támogatása. Ez különösen akkor szembetűnő, ha figyelembe vesszük, hogy akkor, amikor az Orbán-kormány átvette az ország irányítását, a gazdaság 80 százaléka külföldi kézben volt. Ez minimum elgondolkodtató, miközben egyes szektorokban 40 százalék volt az országból kivitt profit rátája. Szerintem tehát nem a vízió rossz, hanem az visszatetsző, ahogyan megvalósítják.

– Csakhogy a vízió része az is, hogy mindent a klientúra nyúl le a teljesítménytől függetlenül.

– Kétségtelen, hogy a Fidesz értékrendjében a lojalitás áll az első helyen, ami melegágya a haszonlesésnek, a korrupciónak, a kéz kezet mos gyakorlatának.

Viszont mindennek ellenére is vallom, hogy az állam szerepének erősítése helyes irány a mai globális politikai és gazdasági helyzetben.

– Az Orbán-féle uniós politikának jellemző pillanata volt a júniusi epizód, amikor Szijjártó Péter Minszkben dicsérte Fehéroroszországot, és onnan jól megbírálta az Európai Uniót. Mire számít, amikor ősszel az Európai Parlamentben a hetedik cikkely szerinti eljárás keretében készülő monitoringjelentést tárgyalják majd?

– Tény, hogy a Közép-európai Kezdeményezés külügyminiszteri tanácskozásának házigazdáját megillette némi udvarias dicséret, de

az tényleg sokkoló volt, hogy Szijjártó fontosnak tartotta, hogy Lukasenko országából is Brüsszelre nyilazzon.

Minek? Ami az uniós reakciót illeti: ott is tudják, hogy Magyarországon már megkezdődött a választási kampány. Ilyenkor mindenre óvatosabban reagálnak. Hozzáteszem, a magyar kormány jogi felkészültsége igen jó, alighanem a legjobb a térség országai között. Várható, hogy az Orbán­-kormány mindent megtesz majd annak érdekében, hogy az unió elvárásainak jogtechnikai szempontból eleget tegyen, miközben tartalmi kérdésekben a saját feje után megy.

– Értsd: a Fidesz a lex CEU és a civiltörvény ügyében is időhúzásra játszik. Mire egy bírósági folyamat végén kenyértörésre kerül a sor, régen túl leszünk a választásokon. Addig a Fidesz akár kétharmaddal is nyerhet.

– Azt a kétharmadot kötve hiszem! Az viszont biztos, hogy az Európai Unió most óvatosságra törekszik. Ami persze nem jelenti, hogy az uniós intézmények nem ijesztgetik majd Magyarországot, nem élnek a nyomásgyakorlás különféle eszközeivel.

De látni kell, hogy lényeges különbséget tesznek Magyarország és Lengyelország között, úgy gondolják, hogy Budapesttel továbbra is szót lehet érteni, miközben Varsó elzárkózik a kompromisszumoktól.

Orbán Viktor ismeri az uniós viszonyokat, ő tudja, hogy neki nagy mozgásteret ad, ha elmegy Brüsszelbe, és ott megmagyarázza a bizonyítványt, miközben itthon továbbra is saját belátása szerint cselekszik. Éppen ezért sincs szó arról, hogy a Néppárt ki akarná zárni tagjai közül a Fideszt. A pártcsaládban eredménynek könyvelik el, hogy a magyar kormány levette az Állítsuk meg Brüsszelt!-plakátokat, és a CEU ügyében is megkezdődtek a tárgyalások New York állammal. Az uniós intézményekből nézve az is egyre nyilvánvalóbb, hogy a kampányüzemmód nemcsak Orbán lépéseire nyomja rá a bélyegét, de arra is, ahogyan az ellenzéki erők értékelik a Fidesz döntéseinek veszélyeit. A lex CEU vagy a civiltörvény esetében például egyáltalán nem olyan egyértelmű az uniós alapelvek sérelme. Minden az alkalmazásuktól függ. A CEU továbbra is működik, folynak a tárgyalások, az sem nyilvánvaló, hogy tényleg megbénítaná a civil szervezeteket, ha tudjuk róluk, hogy külföldről is kapnak támogatást.

Barátok közt Pekingben
Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda

– Uniós körökből tudható, a Fidesz képviselői arra törekszenek, hogy összekacsintsanak nyugati jogállamok politikusaival. Azzal érvelnek például, hogy a „komcsik” ellen csak saját, kétséges módszereikkel lehet hatékonyan fellépni.

– Igen, csakhogy ez nem érv, csupán sértegetés.

– Azt is bizonygatják, hogy még mindig jobb, ha ők vannak hatalmon, mintha a Jobbik rasszistái győznének. Működik ez?

– A Fidesz felkészült párt, érti a hatalom és a kormányzás technikáját, jól kampányol, ugyanakkor elfogadhatatlan eszközöket alkalmaz. Komcsiznak, rasszistáznak, ami szerintem sokkal inkább a kocsmába való, mint az Európai Parlamentbe. Hajlamosak az indulataikra hallgatni. Ez kontraproduktív. Sokkal jobban járnának, ha inkább a profizmusukkal operálnának.

Nekem azt mondják brüsszeli újságírók, hogy amikor megérkezik például Kovács Zoltán és a hozzá hasonlóan felkészült emberek, akkor érdemes odafigyelni. Ehhez képest az, amit Szijjártó Péter vagy Németh Szilárd megenged magának, árnyékot vet arra is, amit elfogadnának a Fidesztől.

Az más kérdés, hogy sokan a magyar ellenzékre is csak legyintenek: lám, azzal fenyegettek, hogy bezárják a CEU-t, de az működik tovább, mintha mi sem történt volna. Azt mondják, hogy elle­hetetlenítették a civileket, hogy egyáltalán nincsen már szabad média. Ezek olyan sarkított vélemények, amelyeket szintén nem lehet készpénznek venni.

– A kérdések kérdése, hogy Európában működik-e a Fidesznek az a sugallata, hogy a választékból valójában még mindig ők a legjobbak.

– Igen. Működik.

A baloldalról minden­­ki tudja, hogy szétesett, a Jobbik középre húzódása pedig olyan folyamat, amelynek a híre a határokon belül maradt, külföldön változatlanul szélsőjobboldali erőként tekintenek rá. A Fideszt látják az egyetlen tárgyalóképes erőnek, különösen azért, mert amikor gyakorlati lépésekről van szó, akkor pragmatikus, hatékony partnernek bizonyul.