Orbán rémálma
A The Economist részletesen beszámolt az ’56-os magyar forradalom idei ünnepléséről és az aktuális magyarországi politikai és gazdasági helyzetről. Itt közöljük a cikk fordítását teljes terjedelmében.
Október 23-a a magyarok 1956-os Szovjetunió elleni felkelésének évfordulója, amelynek az egység napjának kellene lennie.
De ehelyett a fővárosban rendezett, két egymással versengő tüntetés azt mutatta meg, milyen megosztott lett a magyar társadalom a harcias miniszterelnök, Orbán Viktor és populista pártja, a Fidesz alatt.
Orbán támogatói a parlament előtt gyűltek össze – mintegy 400 ezren a kormány szerint, míg az MTI 150 ezres számot közölt. (Ezzel szemben Tarjányi Péter rendőrségi szakértő a televíziós felvételek alapján 70-80 ezer főre becsülte a Kossuth téren megjelenteket. Ford. megj.) Orbán villámokat lövellt a „bankkapitalizmus” és a megszorításokat követelő Brüsszel ellen, melyet a résztvevők üdvrivalgással fogadtak.
Az ellenzék valamivel kisebb számban a belvárosban gyülekezett. A fő attrakció Bajnai Gordon visszatérése volt a belpolitikába. A nagyra becsült technokrata 2009 és 2010 között volt Magyarország ügyvivő kormányának miniszterelnöke. Bajnai azzal vádolta a jelenlegi kormányt, hogy szisztematikusan, „csigolyáról csigolyára” roppantja össze a magyar demokráciát, és „kliensei között osztja fel az országot”.
Orbán heves, Brüsszel és a nemzetközi pénzvilág ellen uszító stílusa még mindig összezárja a híveit, s ugyanakkor elszívja a radikális, nacionalista Jobbik támogatóit. De a következő, 2014 tavaszán esedékes választások középen fognak eldőlni. Bár a felmérésekben még vezet a Fidesz, a 2010-es földcsuszamlásszerű győzelme óta jelentősen veszített támogatóiból. A politics.hu közvélemény-kutató felmérései 31%-os Fidesz vezetést mutatnak, míg a szocialisták 20%-on és a Jobbik stabil 13%-on áll.
A Fidesz a középosztály megerősítésének ígéretével került hatalomra, s a többgyerekes családoknak adott adócsökkentés valamit segített, de sokan mások változatlanul nagy bajban vannak. Orvosok, tanárok töredékét keresik annak, amit Nyugaton keresnének, viszont az élelmiszer- és a rezsiköltségek semmivel sem lettek olcsóbbak.
Orbán nemrégiben azt állította, hogy „tízmillió szabadságharcost” kormányoz, de a valóság ennél földhözragadtabb. A magyarok emlékeznek arra, milyen nagy számban szavazták meg az EU-hoz történő csatlakozást. Azt akarják, hogy Budapest álljon ki az ország érdekeiért, de ésszerűen. Egyre fáradtabbak Orbán hadviselő retorikájától, főleg annak tudatában, hogy a kormány közben megállapodni kíván az EU-val és az IMF-fel egy 15 milliárd eurós hitelről.
Az ország legnagyobb pártja a határozatlanoké. A szavazók fele nem támogat semmilyen pártot, így a verseny változatlanul nyitott. Orbán rémálma, hogy az újra színre lépő Bajnai egyesíteni tudja a szétesett ellenzéket, megnyugtatja az üzletembereket és a középosztályt, s ezzel képes lesz a bizonytalanok sokaságát a szavazófülkébe vinni. A miniszterelnöknek minden oka megvan az aggodalomra.
Fordította: Markó Beáta
További Nagy-Britanniához fűződő írásokat olvashat az
angolosan.huweboldalon.
