Orbán kitart új kormányzási modellje mellett

Az Orbán-kormány regnálásának első két hónapja után már egyértelmű volt, hogy a korábbiaktól eltérő, új parlamenti és kormányzati modellt vezetett be a Fidesz. Ennek lényege, hogy a kormányzást tulajdonképpen a Fidesz parlamenti frakciója irányítja (hiszen a törvények többségét a frakció nyújtotta be), így az első hónapokban a kormányra csak statisztaszerep hárult – olvasható az elemzésben.

A Policy Agenda megvizsgálta, hogy a beadott törvényjavaslatok, országgyűlési határozatok és a kormány, valamint a tagjai által hozott rendeletek száma, hogyan viszonyult az előző kormányok hasonló időszakához. Az elemzés szerint folytatódik az új kormányzati modell, amelyben a frakcióra nagyon komoly hangsúlyt fektet a miniszterelnök, és a számára kiemelten fontos ügyeket inkább rajtuk keresztül terjeszti az Országház elé. Ez viszont felértékeli a Fidesz frakcióvezetőjének, Lázár Jánosnak szerepét, ez látszik médiaszerepléseiben is. Némely esetben szinte már a miniszterek fölé emeli őt ez az új helyzet, azzal együtt persze, hogy a kiemelt szerep egyenes arányban növeli konfliktusainak számát – írja a Policy Agenda.

Az első két hónap után kijelenthető, hogy az egyéb jogalkotási területeket figyelembe véve az elmúlt hat kormány közül csak az első Orbán-kormányt tudta megelőzni a jelenlegi kabinet a jogalkotás intenzitásának tekintetében. Az első félév számadatai alapján egyértelmű, hogy a miniszteri rendeleti szabályozás terén tovább lassult a munka.

A kormányzati munkának természetesen csak egyik fokmérője, hogy hány törvénytervezetet nyújtott be az Országgyűlés elé, vagy hány miniszteri rendelet került kihirdetésre. Ugyanakkor a mostani időszak munkáját értékelve markánsan látszik, hogy a miniszteri szintű jogalkotási tevékenység messze elmarad az elmúlt tizenkét évben megszokottól, a miniszterek szerepe ebben a tekintetben láthatóan háttérbe szorult. Ebben nyilván az is közrejátszik, hogy az önkormányzati választások előtt konfliktuskerülő politikát folytatott a kormányzat, és szinte kizárólag olyan jogalkotással foglalkozott, amely biztosan nem válhatott a kormánypártok számára kockázatos politikai témává. A másik ok, hogy a kormány megalakulását követően jelentősen átalakult a kormányzati szerkezet. Minden ilyen változásnak egyenes következménye, hogy lelassul a döntési folyamat rendszere. A politikai vezetés a kiemelt ügyekben képes megrendelőként és a végrehajtás ellenőreként fellépni, és ezzel kontrollálni a folyamatokat, de a napi rutint jelentő munkákban alapvetően szükséges az apparátus támogatása.

Működik-e az új struktúra?

Félév rövid idő arra, hogy messzemenő következtetéseket lehessen levonni, de egyre több jel mutat arra, hogy a kormányzati szerkezet nem képes tökéletesen kiszolgálni a politikai vezetés és a kormánypárti frakciók által diktált tempót – szögezi le az elemzés. Bár a számok azt mutatják, hogy az első két hónaphoz képest a kormányzat tevékenysége egyértelműen gyorsult. Ennek a szerkezeti problémának egyelőre nincsenek látványos jelei a közvélemény irányába, de a jogalkotási munka elmaradása rövidtávon is okozhat károkat a kormányzó pártoknak, és azt eredményezheti, hogy a fontos végrehajtási rendeletek csúszva, vagy egyáltalán nem készülnek el.