Orbán gyomlál: "magára vette a szigorú kertész szerepét"

Orbán Viktor minden reformjának az a célja, hogy előteremtse a jóléti államhoz szükséges pénzt. Ez pontosan megfelel a választók kívánságának – írja vezércikkében Michael Laczynski a Die Presse hasábjain.

Amikor egy ország új játékszabályokat próbálgat, az rendszerint nem történik meg jó adag pátosz nélkül. Nem csoda tehát, hogy a jogi alapként szolgáló fontos funkciókon túl az alkotmánynak az is fontos feladata, hogy összefoglalja a nemzeti összetartozás érzésének a lényegét – akár mennyire melodrámaian is hangzik ez. Magyarországon, ahol most lép életbe az új alaptörvény, ezt a második szempontot nagybetűvel írják. A 26 pontból álló preambulumban dicsőítik a magyar nép „nagyszerű szellemi alkotásait”, felmagasztalják az Európán kívülről érkező agresszorokkal szemben évszázadokon át folytatott harcukat, és kihangsúlyozzák azokat a lényegi jó tulajdonságokat, amelyek biztosítják a nemzet továbbélését: úgymint a lojalitás, a hit és a szeretet - írta

Aki az új alkotmányról szóló hivatalos állásfoglalásokat hallgatja, az arra a következtetésre juthatna, hogy az alkotmány szövegét nem hétköznapi halandók fogalmazták meg, hanem közvetlenül maga a végzet diktálta – egy megingathatatlan, örök természeti törvény, amit Magyarország államfőjének, Schmitt Pálnak a szavait idézve, úgy lehet megfogalmazni, hogy „olyan, mint a földbe vetett mag, amely arra várt, hogy szárba szökkenhessen”.

Ez a hasonlat azonban sántít, mert egy fontos dolgot figyelmen kívül hagy: nem a mag dönti el, hogy milyen földbe kerül, hanem a kertész. És pontosan ez az, amely egyenesen a probléma lényegéhez vezet: Orbán Viktor másfél évvel ezelőtt, amikor visszakerült a miniszterelnöki hivatalba, láthatóan túlságosan is magára vette a szigorú kertész szerepét, aki kénye-kedve szerint ülteti kertjében az új hajtásokat, gyomnövényekké nyilvánít haszonnövényeket, és a veteményes ágyások között kigyomlál mindent, amit a szerszám megtalál.

A preambulumban fellelhető mindenféle sorsszerű pompa és zenebona ellenére, az új magyar alkotmány mégsem egyéb egy törvénynél, amelyet a kormánypárti Fidesz kétharmados többséggel fogadott el, és amit ugyanez a többség majd megváltoztathat.

Nagyon jól ismert tény, hogy Orbán alkotmányának – egészen óvatosan megfogalmazva – több hibája is van. Problémásnak számít például az a passzus, amely a saját hazájában levő lakhelyétől függetlenül minden magyarnak választójogot ad, – és ezzel a fejre állítja azt a republikánus alapelvet, hogy „adófizetés nélkül nincs képviselet” (no taxation without representation). Kül - és belföldön más sarkalatos törvényekkel szemben is vannak kifogások: így a médiatörvénnyel és a jegybank függetlenségének korlátozásáról szóló törvénnyel szemben is.

Mégsem Orbán Viktor alkotmányban rögzített ízlésficamai azok, amelyek nemzetközi elszigeteltségbe szorítják Magyarországot, és elzárják előle a tartós gazdasági válságból kivezető utat. Az igazi gondot az a szellemi kényszerzubbony jelenti, amelyből a magyar választók a mai napig nem tudtak kiszabadulni. Ha igazuk van a magyar közvélemény-kutatóknak, akkor a magyarok 60%-a még mindig úgy véli, hogy a reálisan létező szocializmusban jobbak voltak az életkörülmények, mint 2011-ben. Ez részben érthető, mert a magyarokról az a hír járta a vasfüggöny leomlása előtt, hogy a szovjet büntetőtábor legkényelmesebb barakkját lakják. Kádár János gulyáskommunizmusa meg volt fűszerezve egy csipetnyi magángazdasággal, és megkímélte a magyarokat az olyan gazdasági összeomlástól, mint amilyent a balti államok lakói kénytelenek voltak megélni. Nem volt szükség egy sokkterápiára, csupán a rendszer szorult kiigazításra.

Ez most bosszulja meg magát. Magyarország még nem érkezett meg a jelenbe, legalábbis ami az állam és a piac közötti kapcsolatot illeti. Orbán minden eddigi reformja – a bankokra kiszabott különadótól a magán nyugdíjpénztárak államosításáig – azt a célt szolgálta, hogy adóbevételekből származó pénzekkel trágyázzák meg az elburjánzott jóléti államot. Pontosan ezt kívánja a magának a szuverén nép, még annak a veszélynek a figyelembevételével is, hogy ennek során fokozatosan a maradék gazdaság is romhalmazzá fog válni.

Arra a tényre figyelemmel, hogy ez a választási periódus még 2014-ig eltart, csak egyetlen remény maradt, az, hogy az EU és az IMF elveszi a szerszámos kunyhó kulcsát Orbántól.

(Fordította: dr. Gonda László)