Orbán ezt nem teszi zsebre

Az elemzés, amelyet a Jobbik híveinek tavalyi, varsói vendégszereplésén készült fénykép illusztrál, középen egy fekete dzsekis férfival, aki a tüntetésen náci köszöntésre lendíti a karját, nos, az elemzés bizonyítéknak tekinti a Törökországgal kötött megállapodást, amelyért cserében Ankara azt kéri, hogy Brüsszel csukja be a szemét, amikor azt látja, hogy Erdogan módszeresen kiiktatja a demokratikus intézményeket. Az elnök ki is jelentette, hogy már egyáltalán nem számítanak az olyan értékek, mint a demokrácia, szabadság és a jogállam.

Ne mondja senki azt, hogy az unió nem tudja befolyásolni a törökök belügyeit! A tagság ígérete csodákat művelt annak idején Kelet-Európában. Ráadásul Brüsszel éppen akkor küld rossz jeleket, amikor a demokrácia mind törékenyebbnek tűnik a saját soraiban is. Orbán Viktor két éve meghirdette az illiberális államot, de már 2010 óta nagyon is azon dolgozik. Telerakta saját embereivel az államigazgatást és a bíróságokat, módosította a választási törvényt, lecsapott a civil szervezetekre. Keményen fáradozott a sajtószabadság lepusztításán. Tekintélyelvű jobboldaliként felszámolta az ellenzéket. Már csak a szélsőséges Jobbik maradt meg riválisként. Orbán szövetségesre talált az új lengyel kormányban. Összeköti őket a vallási türelmetlenség, a migránsok iránt érzett megvetés, és hogy nyilvánvalóan semmibe veszik a demokratikus normákat. Kaczynski is megszigorította az állami média ellenőrzését, a magánsajtó újságíróit pedig megfélemlítette. Ő is előszeretettel minősíti árulónak a bírálóit.

Merkel ugyan időként megszólalt, hogy ejnye-bejnye, ám az EU megelégszik azzal, hogy figyeli a dolgokat. Itt két olyan autoriter politikusról van szó, aki a választásokon többséget szerzett, és mandátumát élvezettel használja fel arra, hogy aláássa a demokratikus intézményeket. Persze, ha Brüsszel megdorgálja ezeket az erőket, kiteszi magát annak, hogy még inkább elidegeníti magától azokat, akik rájuk szavaztak. Orbán rutinosan gyűjt jó pontokat azzal, hogy magát a szuverenitás védelmezőjeként állítja be az uniós beavatkozással szemben. Ennél is nagyobb gond azonban, hogy az EU nem vette a fáradságot és nem alakított ki mechanizmus a demokratikus játékszabályok kikényszerítésére. Még a nyugodt időkben sem, ma viszont küszködik a pénzügyi válság következményeivel, a migránsok körüli felfordulással, a terrorakciókkal és a mind fenyegetőbb Oroszországgal.

Ily módon eljött az idő, hogy az európai vezetők nyíltan beismerjék: minden eddiginél nagyobb veszélybe került a nagy terv, ami az egyesült, békés és szabad földrész reményére épült. Ha tényleg üzenetet akarnak küldeni, akkor meg kell határozniuk, hogy milyen büntetésekkel kell számolniuk azoknak a tagoknak, amelyek túllépnek a demokratikus elveken. És meg kell mondaniuk, főként Magyarországnak, hogy a tagság a valóban attól függ, betartja-e az adott állam a közös értékeket és a jogállamiságot. Ha a magyarok tovább mennek az illiberális úton, lépni kell, hogy kizárják őket a szervezetből. Ha Orbán tényleg azt hiszi, hogy Brüsszel nem képes megvédeni az eszményeit, akkor fel kell készülnie arra, hogy egyedül marad. Ez az a pillanat, amikor határozottságot kell mutatni. A soviniszták, a tudatlanok és a populista csirkefogók defenzívába szorították Európát. Itt a ideje, hogy felkerekedjenek mindazok, akik hisznek az európai gondolatban, és megmutassák, hogy miért érdemes harcolni érte.

(Szelestey Lajos/Klubrádió)