Orbán, a kvótagyilkos

Szelestey Lajos sajtószemléje

Szinte minden fontos sajtóorgánum bő terjedelemben írt a múlt heti magyarországi eseményekről. Ezekből az újságcikkekből válogattunk.

Der Spiegel
A 2018-as hatalomátvételre kacsingat a Jobbik, amely idáig antiszemita uszításairól és fáklyás felvonulásairól volt ismert. Ám most Vona Gábor előrelátóan és komolyan küzd a szavazókért. Minden hónapban egy napot segédmunkásként dolgozik az ország településein, hivatalosan azért, hogy megmaradjon a kapcsolata az egyszerű emberek életével. A szélsőjobbos botránypárt, amely egyszer a zsidó polgárok összeírását követeli, másszor Európa-lobogót éget, megint másszor feketébe öltözött századokkal vonul fel, le akarja vetkőzni ezt a képet. Már régóta azt követi, hogy a program bőven jobbos és radikális marad ugyan, de ezt nem náci garázdaság formájában kommunikálja. Amióta tavaly februárban megindult a cukiságkampány, jócskán nőtt támogatóinak tábora.

Az egykor oly hatalmas Fidesztől már csak néhány százalék választja el a Jobbikot, amely ma a francia FN mellett Európa legsikeresebb szélsőjobbos ereje. Az okok sokrétűek: a párt tisztának és el nem használtnak számít, nem tapadnak hozzá korrupciós ügyek és évek óta széles körben folytat helyi akciókat. 35 év alatti híveinek többsége elutasítja a bejáratott pártokat, egyetlen alternatívának a Jobbikot tekinti a megcsontosodott magyar politikai elittel szemben.

A legfőbb tényező azonban az, hogy Orbán és a Fidesz évek óta egyre inkább szalonképessé teszi a rivális párt programját, zavartalanul átveszi azt, kezdve a radikális szegény- és kisebbségellenes szociálpolitikától, a büntetést és a rendet célzó törvényeken át egészen a nacionalista, Európa-ellenes, soviniszta és idegenellenes megnyilatkozásokig. A miniszterelnök legutóbb azt követelte, hogy tartsák napirenden a halálbüntetést, majd konzultációt kezdett a bevándorlásról. Az idevágó kérdőív úgy uszít a menekültek és a migránsok ellen, ahogyan azt csak a szélsőjobb szokta.

Süddeutsche Zeitung
A müncheni lap Kvótagyilkos címmel foglalkozik azzal, hogy a menekültek ügyében Orbán Viktor mindenki másnál élesebben agitál a bevándorlók elosztása ellen, amiben a kommunista múlt is szerepet játszik. De manapság alighanem csak ő nevezi kéjutazásnak a menekülést Európába. Rádióinterjúját a stábja gyorsan szétküldte, hogy a világ megtudja: Magyarország ebben a kérdésben nem hajlandó úgy táncolni, ahogyan az EU fütyül. Hogy főleg a kelet-európai államok utasítják el hangosan Brüsszel elképzelését, annak részben anyagi okai vannak: a menedékkérők ellátása költséges, bár a régió keleti felében a gazdaság növekedési adatai sokszor jobbak, mint a franciáknál vagy a spanyoloknál. Az izgalom oka, hogy pl. a magyarokhoz különösen sok illegális határátlépő érkezik; csakhogy az érintettek közül nagyon kevesen maradnak, a legtöbben tovább vándorolnak Nyugatra. Viszont a kvótarendszer hosszú távon több menekültet jelentene számunkra, nem kevesebbet. Ezt pedig Orbán nem akarja elfogadni. Ugyanarra hivatkozik, mint más kelet-európai politikusok: ilyesmit nem lehet elvárni a lakosságtól. Nála ennél a pontnál egyértelműen keveredik az idegenellenes, illetve a paternalista és populista hang.

A magyarázat az, hogy egész Európában, így a fiatal, még nem stabil demokráciákban a vezető jobboldali és jobbos-populista vezetők mozgósítják a választókat és szítják az érzelmeket. Ehhez felhasználják a múlt történelmi-kulturális terhét, nevezetesen azt, hogy ezek az országok évtizedeken át el voltak vágva a külvilágtól és részben még ma sem könnyű számukra, hogy idegenek éljenek náluk. Az olyan szélsőséges pártok pedig, mint a Jobbik, a romákkal és a migránsokkal szembeni általános elutasítást lovagolják meg annak érdekében, hogy a bezárkózást és az etnikailag tiszta társadalmat hirdessék.

Orbán kevésbé radikálisan érvel, de ő is a „nép hangjára” játszik. Közben szándékosan kever olyan fogalmakat, mint a gazdasági menekült, terrorista, menedékkérő, legális és illegális bevándorló. A csapásirány: a menekültek 90 százaléka a zöld határon át érkezik, és ez ellen fel kell lépni, amihez meg kell akadályozni a Brüsszel által tervezett irreális szabályozást. Ehhez szolgál eszközül a manipulatív kérdőív. Eközben a magyar szabályok már most is szigorúbbak, mint másutt.

Die Zeit
A folyóirat Magyarország belépőjegyet árul az EU-ba címmel átvette a Der Spiegel beszámolóját arról, hogy a magyar kormány pénzt akar csinálni az uniós tartózkodási jog értékesítéséből. Azaz aki a schengeni övezeten kívül él, de van mit a tejbe aprítania, az magyar vízumot, továbbá ígéretet kaphat arra, hogy bejut a közösség területére. Sok pénzről van szó, az ajánlatot, amely főleg a kínaiakat és a vietnamiakat célozza meg, az interneten lehet megtekinteni, a www.immigration-hungary.com linken. A kikötés: háromszázezer euróért kell magyar államkötvényt venni, az ügyintézés díja pedig hatvanezer euró. A kísérőszöveg azzal igyekszik jelentkezőket toborozni, hogy ilyen tartózkodási engedély birtokában állást lehet vállalni Németországban is, és megoldható a gyerekek gondja is, miután ők a schengeni tagállamokban bármelyik iskolába beiratkozhatnak. A német kormány azonban cáfolja a magyar állítást, kiemelve, hogy harmadik országok polgárai – nemzeti tartózkodási papírral – csupán legfeljebb 90 napot tölthetnek bármely más tagállam területén. A berlini belügyminisztérium szóvivője kiemelte, hogy nem egyeztethető össze az uniós joggal, ha egy tagállam ettől eltérő információkkal verbuvál ügyfeleket.

BBC
Lehet-e Magyarország ismét olyan erős állam, mint egykor volt? Ezt feszegeti a Budapestről keltezett tudósítás a Kossuth tér régi-új képe alapján. Az összefoglaló rámutat, hogy az ország a rendszerváltás után rendbe hozta dolgait, és most arra készül, hogy elfoglalja régi helyét a világban. „Egy új, nagyszerű korszak áll előttünk” – igyekszik sugallni a kormány a népnek, amihez vizuálisan felhasználja a Parlament előtti teret. A hatalom nagy költséggel helyreállította a téren az 1944-es állapotokat, éspedig egy színpadi játék részeként, amelyben a szereplők a kormány által gondosan értelmezett szerepet töltik be. Tiszával az a terv, hogy a nemzetépítés új korszakának jelképe legyen.

Csakhogy ez a fajta igény a történelmi igazság monopóliumára igencsak nyugtalanítja a bírálókat. Merthogy – mutatnak rá – az ország a megszállás előtt a németek szövetségese volt, még ha időnként vonakodott is. Azzal is megvádolják Orbán Viktort, hogy a miniszterelnök saját szándékainak megfelelően eltorzítja a történelmet, s ily módon árt az ország jövőjének, amikor újraírja a történelmi alakok hierarchiáját. A Kossuth tér készen áll az új csatákra és a történelem újabb értelmezéseire.