Online zaklatás
Az internetes zaklatás az egyik leggyorsabban terjedő, legagresszívabb „vírus”, amely főként a netfüggő kamaszok körében vált pszichológiai fegyverré. A többnyire anonim támadók gyalázkodó képekkel és szövegekkel üldözik áldozataikat, s olykor halálra is gyötörhetik őket. A digitális terror következtében külföldön már több tinédzser lett öngyilkos. Nálunk szerencsére nem történt ilyen tragédia, ám egy kutatás szerint a magyar diákok több mint ötven százaléka élt már át internetes bántalmazást. SÁNDOR ZSUZSANNA írása.
Az internetes zaklatás elsősorban a fejlett országokban vált súlyos társadalmi problémává, ami összefügg a közösségi oldalak elképesztő népszerűségével is. Csak egy példa: a Facebooknak 2008-ban százmillió aktív használója volt, 2012-ben már egymilliárd. E kapcsolati háló rendkívüli lehetőség az ismerkedni vágyó kamaszoknak is, akik szinte versengenek, melyikük tud több ismerőst gyűjteni a cybervilágban.
A lájkokra vadászó tinik ezért igyekeznek minél izgalmasabb, minél feltűnőbb saját profilt kialakítani, s ennek érdekében sokszor a legintimebb személyes dolgaikat is közzéteszik. Óvatlanságukkal viszont mások visszaélhetnek. Hiszen ha egy kép vagy bármilyen tartalom egyszer felkerült a világhálóra, azt attól kezdve bárki letöltheti, és aljas célokra is felhasználhatja.
Az Amerikai Pszichológiai Társaság egyik tagja a The Daily Telegraphnak nyilatkozta két éve: az internet korlátlan nyilvánossága fenyegetővé is válhat, a zaklatások elől pedig nincs hová menekülni, „az információhoz való globális hozzáférés miatt az internet áldozatainak nincs lehetőségük biztonságos helyre elbújni”. A pszichológus megfigyelései szerint ráadásul az online zaklatás vagy az e-mailes fenyegetések miatti tünetek sokkal súlyosabbak a szemtől szemben történő szóbeli bántalmazásnál.
Sok helyen még sincs külön jogi szabályozása az internetes zaklatásnak. Nálunk sincs. Az áldozat indíthat ugyan magánvádas eljárást, ám erre – tudtuk meg kriminológusoktól – itthon még nem volt példa. Oka lehet ennek, hogy a virtuális gúnyolódások célpontjai főként a kamaszok, akik nem merik bevallani szüleiknek, hogy bajban vannak.
Nemrég Állítsuk meg az internetes zaklatást! címmel szakmai konferenciát rendeztek Budapesten. (Az eseményt az Értsünk Szót kommunikációs tanácsadó társaság szervezte.) A kerekasztal-beszélgetésen Aáry-Tamás Lajos, az oktatási jogok biztosa hangsúlyozta: a gyerekek sokszor azért titkolóznak a szüleik előtt, mert attól félnek, büntetésből eltiltják őket a nettől. És az „offline állapot” számukra az egyik legsúlyosabb kiközösítés.
Az Országos Kriminológiai Intézet szakértője, Parti Katalin egy nemzetközi cyberbullying- (elektronikus zaklatás) kutatás hazai programját vezette. Internetes kérdőívüket hatszáz budapesti és nyíregyházi iskolás töltötte ki 2011–2012-ben. A vizsgálat elrettentő eredményt hozott: a 11–17 éves tanulók 59 százaléka állította, hogy élt már át online bántalmazást, elárasztották sértő üzenetekkel, gúnyolták, befeketítették, megalázták. Az áldozattá válás kockázata a közösségi oldalon bejelölt ismerősök számától és az internetezéssel töltött időtől is függ. Ugrásszerűen nő a rizikó például olyan fiatalok esetében, akik naponta hat-nyolc órát interneteznek, és ötszáznál több virtuális ismerősük van, s közülük valószínűleg sokakkal még sosem találkoztak.
Megdöbbentő az is, hányféleképpen képesek gyötörni egymást a neten a kamaszok. Parti Katalin példákat is említett. A tinik kiteszik osztálytársaik fotóit a világhálóra, s közvélemény-kutatást tartanak, melyik lány a legrondább. Vagy: egy fiúval szakított a barátnője, a srác pedig bosszúból a lány arcmását aktfotóra montírozta, és elküldte egy pornóoldalnak.
Előfordul az is, hogy ellopják egymás Facebook-jelszavát. Aáry-Tamás Lajos elmesélte, ilyesmi történt a tizenhat éves lányával is, akinek a Facebook-oldalán egyszer csak trágár, obszcén szövegek jelentek meg. A lány állította, nem ő posztolta ki őket. Aztán a család elutazott néhány napra, s közben nem használták az internetet. A lány Facebook-oldalán mégis megjelent: szexuális segédeszközt vett magának. Kiderült, profiloldalát „feltörte” egyik iskolatársa, és ő írogatott a lány nevében. Így akarta lejáratni. Végül Aáry-Tamás Lajos leállította a srácot. A közösségi hálón üzente meg neki: „Ha nem fejezed be, a rendőrséghez fordulunk.”
Az oktatási jogok biztosa úgy véli: az internetes zaklatás az iskolai erőszak olyan kiterjesztése, amely átalakíthatja a közösségeken belüli valós erőviszonyokat. Ha a suliban összekap két diák, fel tudják mérni, melyikük az erősebb. Ám monitor mögé bújva a leggyengébb gyerek is leszámolhat a többiekkel néhány klikkeléssel.
Senkár Éva pszichológus, a Kék-Vonal Gyermekkrízis Alapítvány munkatársa szerint az online zaklatás azért is terjedhet könnyen, mert nincs, ami gátat szabjon az agressziónak. Nem működnek a pszichés fékek. Valós helyzetben a bántalmazó szembesülhet azzal, mennyi bajt okoz a másiknak, s ez visszatarthatja a további zaklatástól, az internet személytelen közegében viszont jóval gyengébb a lelki kontroll.
Szakértők ezért is állítják: az internetes zaklatás ellen az egyetlen hatékony módszer a megelőzés. A gyerekeknek meg kell tanulniuk óvatosan közlekedni a veszélyekkel teli digitális térben. De érezniük kell azt is: online életükben is számíthatnak a szüleikre.
