NZZ: Az orbáni államreform gyakorlatilag megfordíthatatlan

A magyar kormány igyekszik javítani viszonyát a legnagyobb cégekkel, miután felzaklatta őket, amikor az ország bukszájának feltöltésére kemény adókat vetett ki rájuk – írja a Wall Street Journal. Jelenleg több mint 30 konszern áll sorba, hogy aláírja a stratégiai együttműködési egyezményt, amely azonban éles bírálatokat váltott ki azoknak az ágazatoknak a részéről, amelyek úgy vélik, hogy igazságtalan módon rájuk hárítják a hatalom megszorító intézkedéseinek legsúlyosabb következményeit. Szerintük ezek a szerződések jó esetben ködfüggönyként szolgálnak, a legrosszabb esetben viszont azzal fenyegetnek, hogy egyes szektorok extraprofithoz jutnak mások rovására. Beck György a Vodafone-tól azt mondja, a megállapodások nem jelentenek a cégek számára eszközt, hogy befolyásolják a kormány sokszor büntető jellegű gazdaságpolitikáját. Mások azt teszik szóvá, hogy a hatalom rögtönzései – hivatalos szóhasználatban unortodox intézkedései – bizonytalan üzleti légkört teremtenek és ezen az exkluzív szerződések sem segítenek. Az amerikai nagykövetasszony pedig úgy látja, hogy diszkriminációt érezhetnek azok a nagy vállalkozások, amelyekkel nem kötnek ilyen megállapodást. Ő is hangsúlyozta, hogy a szokatlan kormányzati lépések folytán a társaságok elbizonytalanodtak és egyelőre kivárnak a beruházási döntéseikkel. Mások, pl. Bod Péter Ákos (aki az első Orbán-kormány idején a Miniszterelnöki Hivatal gazdasági főtanácsadója volt – a szerk.) úgy ítélik meg: a stratégiai cégek listája alighanem azt tükrözi leginkább, hogy a kabinet tévesen részesíti előnyben a termelő ágazatot más ipari és szolgáltató szektorokkal szemben. A közgazdász megjegyezte, hogy a szerződéseknél a kormány számára a PR-érték a legfőbb. Az aláíráskor ugyanis a kiválasztott közönség csak boldog, mosolygó arcokat lát, és azt hiszi, hogy onnantól kezdve minden pompásan fog működni.

A

Reuters által megkérdezett elemzők az idei visszaesés után jövőre stagnálást jósolnak a magyar gazdaság számára. A hírügynökség annak kapcsán idézi ezt, hogy Matolcsy György arról beszélt: a bővülés 2013-ban meghaladja az 1 %-ot, sőt esetleg közelebb lesz a 2 %-hoz. A közrádiónak adott interjúban a miniszter jelezte, hogy a jegybank élén küszöbön álló személycserék lehetővé teszik majd a kormánynak, hogy a növekedés érdekében stratégiai szövetséget kössön az MNB-vel. Szakértők szerint viszont az új bankelnök kinevezése az idei kamatvágások után várhatóan szokatlan lépésekre ad majd alkalmat. A tudósítás emlékeztet arra, hogy Mario Draghi, az Európai Központi Bank elnöke alig egy hete Budapesten egészen ritka módon nyilvánosan óvott attól, hogy a politika beavatkozzon a Nemzeti Bank dolgába. Úgy fogalmazott, hogy hitelessége érdekében az MNB-nek meg kell őriznie a függetlenségét. Matolcsy egyébként ellenmondott Varga Mihálynak, amikor kijelentette, hogy szerinte jövőre nem okvetlenül kell devizakötvényt kibocsátani.

„

Önkényuralmi irányzatok Kelet-Közép-Európában – a fejekben létező kommunizmus “ – címmel jelent meg kommentár a Neue Zürcher Zeitungban. Az elemzés azzal indít, hogy Romániában a Basescu és Ponta közti hatalmi harc a demokrácia alappilléreit érinti. Előzőleg az Orbán Viktor által végrehajtott mélyreható változások keltettek feltűnést. A Fidesz elképzelései alapján bekövetkezett államreform gyakorlatilag megfordíthatatlan. Hogy a politikai vita ilyen kíméletlen, annak oda az, hogy a rendszerváltáskor Magyarországon és Romániában a régi elit meg tudta tartani a kulcspozíciókat. Orbán azt tekinti feladatának, hogy a nemzetet megszabadítsa a kommunizmus utáni mocsártól és keresztény-nemzeti alapokon megújítsa a szocialisták által igen rossz gazdasági helyzetbe került országot.

Az is számít, hogy a térségben a két világháború között autoriter rendszerek uralkodtak, vagyis nincs olyan demokratikus hagyomány, amihez kapcsolódni lehetne. Most viszont azt látni, hogy minél nagyobb a választási győzelem, annál határozottabb a hatalmi igény, illetve az önkényuralmi tendencia veszélye. Az egyéni érdeket könyörtelenül érvényesítik. Az ellenzéket a partvonalra szorítják. A pártok közti egyetértés majdnemhogy gyengeségnek minősül. Magyarországon a politika konfrontatív, nem az érdekegyeztetés jellemzi. A következmény: az ideológiai polarizálódás, a nemzet politikai megosztottsága. A Fidesz igényt támaszt arra, hogy egyedül testesítse meg a népakaratot. Egyenlőségjelet tesz a párt és a nemzet érdekei közé, ebből következően a politikai ellenfelet az ország ellenségeként bélyegzik meg. A magyarok és románok átvették az uniós jogot, ám idő kell ahhoz, hogy ezekben az államokban módosuljon a politikai kultúra és megváltozzon a régi gondolkodásmód. A kommunizmus hátrahagyta nyomait a fejekben. Az EU-nak azonban vannak hatékony eszközök a kezében a nyomásgyakorlásra. Ponta és Orbán a heves brüsszeli bírálat hatására egyes pontokban engedett. Gazdasági okokból nem tehetik meg, hogy dacos elutasításukban beássák magukat. Ám a jól működő demokráciának előfeltétele, hogy a politikusok akkor is betartsák a játékszabályokat, ha az unió nem ül rendőrként a nyakukon. Magyarországon jelenleg a választás utáni lelkesedés mára a kijózanodásnak adta át a helyét. A döntő az, hogy sikerül-e a lakosság életén javítani.