Nyilvános a programalkotó interjúsorozat

A József Attila Alapítvány az MSZP programalkotási állomásaként interjúsorozatot készített „Párbeszéd a nemzetért” címmel Magyarország kiemelkedő, elismert szakértőivel. A tizennégy interjút felölelő sorozat keretében – többek között – az oktatás, a demokrácia, az alkotmányosság, a gazdaságpolitika, a fenntartható fejlődés, az egészségügy és a nyugdíjrendszer kérdéseiben fogalmaznak meg szakmai álláspontot és jövőképet a szakértők, áll az alapítvány sajtóközleményében.

Agárdi Péter irodalomtörténész hangsúlyozta, hogy helyi közművelődés nélkül igazán komoly kultúra Magyarországon nem lehet: a tankötelezettség felső korhatárának 18 éves korra való visszaállítása és a közismereti tárgyak szakmunkásképzésbe való érdemi visszaemelése mellett meg kell erősíteni a helyi művelődési otthonokat és múzeumokat. Emellett a baloldalnak helyre kell állítani a nemzet fogalmának nyitott, befogadó integratív és plurális szemléletét – szemben a jelenlegi kormány államközpontú és kirekesztő felfogásával.

Ágh Attila politológus szerint egyszerre kellene adni egy hosszabb távú jövőképet és egy gyakorlati, közpolitikai megoldást a három részre szétesett Magyarország számára: a 2014-ben hivatalba lépő kormánynak azzal a kihívással kell szembenéznie, hogy meg kell tartani a húzóerőt, a modernizációs éket (Nyugat-Magyarország, Központi Régió), újra kell éleszteni a reményt a felzárkózásra a 2006-2007 óta lecsúszó középosztály számára, emellett aktívan felzárkóztató szociálpolitikát kell megvalósítani a szegények részére.

Barát Gábor nyugdíjszakértő szerint 2014 után minél előbb meg kell hozni a nyugdíjrendszer stabilitását szolgáló intézkedéseket: átgondolt, kimunkált, társadalmilag elfogadott koncepcióra van szükség az öregségi nyugdíjrendszert illetően, emellett pedig meg kell oldani azt a problémát, hogy jelenleg nincs átmenet az aktív és inaktív életkor között – megszűnt minden korhatár előtti ellátás, ami lehetetlen élethelyzeteket okoz.

Bazsa György egyetemi tanár, az akkreditációs bizottság korábbi elnöke azt hangsúlyozta, hogy 2014-ben Magyarországon aktuális és fontos feladat lesz a nemzet egységének megteremtése. A felsőoktatás a felemelkedés útja a családok és fiatalok számára: ha nem tudjuk a tudás demokratizmusát megvalósítani, akkor szükségképpen leszakad az ország. Meg kell emelni az államilag támogatott hallgatói keretszámokat, emellett az intézmények autonómiáját több tekintetben is vissza kell állítani.

Falus Ferenc orvos, korábbi országos tisztifőorvos szerint egy új kormányprogram megalkotásakor előre meg kell állapodni a makrogazdasági pályát meghatározó szakemberekkel, hogy mennyi jut az egészségügyre: be kell fejezni azt a gyakorlatot, hogy az egészségügy és a szociálpolitika maradékelven kap pénzt. Az eddigi reformoknak nem az volt a célja, hogy a pénzeket hatékonyabban használjuk föl, hanem az, hogy kevesebb pénzből működjön az egészségügy, és hogy csöndben legyenek az egészségügyi dolgozók.

Fleck Zoltán jogszociológus szerint nincs más útja a magyar társadalomnak, mint egy olyan modern Magyarország, amely nem különbözik Nyugat-Európa nagy részétől. Olyan konszenzusos intézményrendszert kell felépíteni, amely ha nem is megszünteti a történelmi hagyományként velünk élő nagy szakadásokat, de megpróbálja megtalálni a közös pontokat – amelyben a közös jövő közüggyé válik.

Forgács Imre közigazgatási szakjogász szerint az állami túlhatalmat – ami az elmúlt két évben kialakult – korlátozni kell, fel kell számolni a visszamenőlegese hatályú jogszabályalkotást, emellett az állam nem avatkozhat bele a polgárok magánéletébe. Szakmailag erős, demokratikusan ellenőrzött és – különösen gazdaságpolitikai tekintetében – esélykiegyenlítő államra van szükség. A 2014-ben hatalomra kerülő kormánynak alapfeladata lesz a jelenleg óriási méreteket öltő korrupció visszaszorítása, az állampolgárok bizalmának visszaszerzése is.

Gerő András történész szerint van abban felelőssége az elmúlt négy év kormányainak, hogy a világgazdasági válságból magyar válság lett. Egy új kormánynak nem kell történelmi legitimitást keresnie – az elmúlt 20 év demagógiáinak váltógazdasága folytathatatlan, helyette reális, teljesíthető ígéreteket kell megfogalmazni. Ebből születhet hitelesség, és ettől lehet egy ország egészségesen működő.

Herczog László közgazdász szerint a politika az együttműködésről szól, és nem a konfrontációról: a mindenkori kormányok sohasem tudták elmagyarázni az embereknek, hogy a társadalmi szabályok a társadalmi együttműködést szolgálják – és ezek a szabályok valóban nem voltak annyira jók, hogy az állampolgárok úgy érezzék, azok valóban az ő érdekeiket szolgálják. Szerinte nyilvánvaló a foglalkoztatás növelésének szükségessége, ehhez pedig a képzési színvonal emelésén keresztül vezet az út.

Kákosy Csaba gazdaságpolitikai szakértő szerint napjainkban hazánk rendkívül komoly veszteségeket szenved el: 2014-re Magyarország gazdasági teljesítménye 10 évvel zuhanhat vissza. A gazdaság egyik legfőbb alapelve, hogy bizalom nélkül nincs üzlet, bizalom nélkül nincs beruházás: ha a bizalmat visszanyerjük, akkor lesz Magyarországon beruházás, akkor jönnek ide a befektetők – hazaiak és külföldiek egyaránt –, abból lehet növekedés, és ha lesz növekedés, akkor lesz elosztható jövedelem, fogyasztás. A 2014-ben hivatalba lépő kormánynak reális ígéreteket kell tennie – olyanokat, amelyeket képes betartani.

Kéri László politológus szerint az Orbán-kormány eljátszotta a külső bizalmat (nemzetközi szervezetek, finanszírozók, működő tőke) márpedig ez az alapja annak, hogy valós növekedést érjünk el a rendkívül alacsony magyar foglalkoztatásban. A baloldalnak tisztázni kell, hogy reálisan mire elég négy év, és mire nem – s ezt őszintén el kell magyarázni az állampolgároknak is. A magyar politikusoknak végre meg kell tanulniuk, hogy ne kioktassák, hanem meghallgassák állampolgárokat.

Lakner Zoltán politológus szerint a baloldalnak vissza kell találnia a baloldalisághoz, az államnak az állampolgárokhoz. A rendkívül széles eszköztárral rendelkező szociálpolitikának be kell illeszkednie egy társadalomképbe, és arra kellene törekednie, hogy az egymástól elkülönült szakpolitikáknak legyen egy közös iránya. A politológus szerint kiemelt jelentőséggel bír az oktatás átalakítása; a munkahelyteremtő gazdaságpolitika; az adminisztrációt meghaladó, az elhelyezkedést valóban segítő foglalkoztatáspolitika; a regionális egyenlőtlenségek kezelését szolgáló stratégiaalkotás.

László Imre orvosigazgató, egészségügyi szakértő szerint hosszú távú, kormányokon átívelő koncepcióra van szükség az egészségügyben, amely nem a pillanatnyi pártpolitikai csatározásoknak van alávetve. A mindenkori egészségügyi kormányzatnak meg kell határozni a prioritásokat a tekintetben, hogy a rendelkezésre álló forrásokat milyen arányban osztjuk el: kompromisszumra kell jutni azoknak az embereknek, akik szakmát képviselnek és azoknak, akik a pénzügyi oldalon állnak.

Lévai Sándor iskolaigazgató, oktatási szakértő a párbeszéd fontosságát hangsúlyozta az oktatáspolitika, az oktatás átalakítása kapcsán: a szakszervezeteknek, az érdekképviseleteknek újra beleszólást kell engedni a döntések előkészítésébe, a döntések meghozatalába. Szerinte az új köznevelési törvényből három fontos tényező maradt ki: a gyermekek érdekeinek az elsődlegessége; az aránytalan teherviselés tiltása; valamint a világnézeti semlegesség oktatás biztosítása.