Nincs miért szégyenkezni?

– Tényleg komolyan gondolta, hogy büszke az önkormányzati választáson elért szocialista eredményre, és azt csodálatosnak tartja?

– A csodálatos kifejezés erős túlzás volt, de arra utaltam, hogy milyen viszonyok között dolgoztak a jelöltjeink. Szó szerint százmilliós büdzsékkel jöttek szembe fideszes polgármesterek városházákkal, önkormányzati cégek sokaságával. Az eredmény nem jó, de az igenis büszkeséggel tölt el, hogy így is létrejöttek a demokratikus ellenállás új szigetei, és a régiek megerősödtek. Javítottunk a 2010-es eredményünkhöz képest. Tóth József elsöprő győzelmet aratott a XIII. kerületben, Gajda Péter a XIX.-ben, Szabados Ákosnak a XX. kerületben pedig most már közgyűlési többsége van. Ezek fontos eredmények.

– Ám nincs több MSZP-s polgármester a fővárosban. Három vezetőjük volt négy évvel ezelőtt is. Ez mitől javulás?

– Karácsony Gergely abban a Zuglóban nyert, amelyet tavasszal a szocialista Tóth Csaba hódított vissza Papcsák Ferenctől. MSZP-s szavazatok nélkül egyetlen ellenzéki politikus sem győzött volna. Négy éve 27 egyéni önkormányzati választókerületet nyert meg a baloldal Budapesten, most 70-et, és ennek a csapatnak a 70 százalékát az MSZP állította ki.

– Vagyis azzal vigasztalják magukat, hogy Karácsony és a DK-s színekben induló Hajdu László is szoci voksokkal győzött?

– Természetesen azokkal győzött. Hajdut is jól ismeri a közösségünk, hiszen sokáig ebben a pártban politizált. Karácsony Gergely pedig az országgyűlési kampányban Zugló másik körzethez tartozó részén indult, meg is nyerte.

– Bár Bokros Lajos last minute főpolgármester-jelöltként javított Horváth Csaba négy évvel ezelőtti eredményén, a bukás akkor is bukás.

– Bokros annak ellenére kapott hat százalékponttal többet a 2010-es eredménynél, hogy tulajdonképpen nem a mi jelöltünk volt, de a kialakult helyzetben azt javasoltuk, szavazzanak rá a változást akarók. Nyilván sok minden benne van az eredményben: a tíznapos kampány, a főpolgármester-jelöltség körüli huzavona, a rajtunk kívülálló visszalépés, és persze az alacsony részvétel. Azt gondolom, a körülmények ismeretében ezen a téren sincs miért szégyenkezni. Demokratára szavazni – bármilyen oldalhoz tartozónak is vallja magát – nem ördögtől való ilyen helyzetben, amiben ma az ország van.

– Mégis kevesebb voksot kapott Tarlósnál! A tavaszi helyzethez képest is kudarc az eredmény. Az országgyűlési választáson tíz ellenzéki képviselőből nyolcat a főváros adott. Akkor még volt remény.

– Írt is a Fidesz gyorsan egy új fővárosi választójogi törvényt, amivel az ellenzéket lehetetlen helyzetbe sodorta. Ez az új törvény állította elő azt a helyzetet, amiben az Együtt–PM csak a koordinált indulás elfogadása esetén volt hajlandó együttműködni. Mi más mellett érveltünk, de ha nem egyezünk meg, akkor ma negyedannyi képviselő sincs a baloldalon. Még ha okozhatott is zavart ez a fajta indulás.

– Arra céloz, hogy a szocik esetleg félszívvel korteskedtek a baloldal más pártjaiból jövő jelöltek mellett?

– Nem a mieinkre gondoltam. De azt nyilván értékelni kell, hogy helyben a koordináció, a hármas polgármester-indulások kényszere milyen gondokat okozott.

– Párttársai szerint most fellélegezhet, nem fogják megpuccsolni, hiszen választottja, Bokros Lajos a vártnál jobban szerepelt. Pedig a pártelnök és ön között feszültség volt emiatt.

– Fellélegezni? Ugyan. Magabiztosan csináltam, amit kellett. A kampány kellős közepén választottak meg minket Tóbiás Józseffel. A mi feladatunk az volt, hogy ebből a lehetetlen helyzetből hozzuk ki a maximumot. Huszonöt év alatt még nem fordult elő, hogy egy jelölt a választás előtt tíz nappal visszalépjen úgy, hogy a helyzetet az MSZP készen kapja mint adottságot. Falus Ferenc és Magyar György visszalépése után kellett megoldást találni. Elértük, amit el lehetett érni. Fontos látni, hogy az együttműködés, az esély érdekében nem akármilyen áldozatokat hoztunk. Tele van MSZP-s ellenzéki hősökkel Budapest, akik visszalépésükkel esélyt adtak mások győzelméhez. Nyilván vannak, akik most elégedetlenek, mert visszaléptek más párt jelöltje javára, és mégsem lett a baloldalé a kerület: elúszott Csepel és Kőbánya...

– Most a Demokratikus Koalíciót kárhoztatja, hiszen mindkét helyen övék volt a polgármesterjelölt-indítás joga.

– Dehogy kárhoztatom őket! De értelemszerűen az MSZP áldozatai fájnak nekem a legjobban. Szerintünk a teljes összefogás – ahogy ön is említette – eredményes volt tavasszal, és most még nagyobb esélyt jelenthetett volna a Fidesz Budapest-törvénye ellen. De végül a koordinált összefogás volt a minden párt által elfogadható megoldás. Ez nyilván okozott kárt.

– Már a választás éjszakáján kritizálták emiatt az Együtt–PM társelnökét, Szigetvári Viktort. Lendvai Ildikó azt írta a Facebookon: „Legalább pár órát bírtunk volna ki a választások után, hogy a demokratikus oldalon ne egymásra mutogassunk!”

– De ez nem volt titok, erről júliusban is nyíltan és egyértelműen beszéltünk és tárgyaltunk. Sokáig még a Demokratikus Koalíció is a teljes összefogás mellett voksolt, ám az Együtt a saját identitásának megőrzése végett a koordinált indulást erőltette.

– Tóbiás József azt mondta, most vége az alkuk időszakának.

– Egyetértek vele. Már nincs olyan szövetségkötési kényszer, aminek az elmulasztása biztos bukás. Most már tovább kell lépnünk.

– Nehéz lesz. Bokros már most meghirdette a demokratikus erők tartós szövetségét, Gyurcsány pedig új politikai konstrukciót sürgetett.

– Az eredmények magukért beszélnek. Nem fogom minősíteni más pártok útkeresését. Arra koncentrálok, hogy az MSZP erősödjön, formálja a politikáját, alakítsa át a szervezetét, és erős, nyílt, tabumentes vitákban szülessenek közpolitikai javaslatok a nyitott oktatási és az átalakítandó egészségügyi rendszerre, a demokrácia és a nyilvánosság újragondolására, a hazai gazdaság fenntartható növekedésére és egy sor más ügyre. Legyen hazai válaszunk az olcsó keleti munkaerő jelenségére. Találjuk meg, hogyan tudjuk a fővárosban érvényesíteni korábbi javaslatainkat, a bölcsődék ingyenessé tételét, a 3-as metró felújítását, a szociális lakbértámogatások és bérlakásösztönzés megteremtését. Ezek a fontos ügyek.

– A Deák Kör a választás utáni napon javaslatot küldött az MSZP elnökségének. Eszerint szakmai vita kell a garantált jövedelemről, országos és helyi népszavazásokra lenne szükség arról, hogy a választók akarnak-e például stadionokat vagy atomerőmű-bővítést.

– Nagyon jó irány, fontos viták. Mindegyik felvetett ügyről van is véleményem, kell róluk beszélni a következő hetekben. Az az elképzelés, hogy erős, középre húzó, a német SPD világával rokonítható, kontinentális szellemű szociáldemokrata párttá váljon az MSZP.

– Várhatóan novemberben kongresszust tartanak. Addigra lesznek konkrét ötleteik, hogyan másszanak ki a kispárti létből?

– A következő kongresszuson értékeljük majd mindazt, ami a választásokon idén történt, és beszélünk a jövőről is. Azt gondolom, 2016 elejére-közepére látszaniuk kell a kormányzóképesség feltételeinek, az MSZP kormányzati ajánlatának, amivel nemcsak le lehet váltani a mostani kormányt, de új, modern és élhető országot építhetünk.