Nincs alku: Szegeden és Újpesten elbukhat az MSZP és a DK paktuma?
„Győztes csapaton nem szokás változtatni, a szegedi csapat pedig ragaszkodik ahhoz, hogy Szabó Sándor és Joób Márton legyen a két helyi körzet ellenzéki képviselőjelöltje” – fogalmazott Ujhelyi István európai parlamenti képviselő brüsszeli sajtótájékoztatóján. Az MSZP politikusa egy szegedi delegációt lát vendégül a napokban a belga fővárosban, a látogatócsoport tagjai között tizenkét szegedi önkormányzati képviselő és a megyei jogú város egyik alpolgármestere is helyet kapott.
Botka László városa, Szeged egyik egyéni választókerületét is elvinné a DKUjhelyi hangsúlyozta, Szeged számára mindig is fontosak voltak a hatékony európai kapcsolatok, a mostani látogatás során is több intézményi és szakpolitikai vezetővel tárgyalnak majd a szegedi csoport tagjai. „Botka László polgármester és az általa vezetett koalíció bebizonyította, hogy olyan nehéz helyzetben is képes a kormányzásra, amikor a Fidesz minden lehetséges eszközt bevet a városvezetés elgáncsolása érdekében. Ez a győztes és sikeres csapat most arra készül, hogy jövő tavasszal megőrzi Szabó Sándor szocialista országgyűlési képviselői helyét, és a párton kívüli, Szegeden elismert közéleti szereplő Joób Márton jelenlegi önkormányzati képviselő indításával – akinél eredményesebben más aligha szerepelhet majd – elhódítja a másik egyéni körzetet is.
Mi, szegediek a kormányváltáshoz akarunk hozzájárulni, ezért ez nem lehet alku tárgya a 106 egyéni körzetről szóló ellenzéki egyeztetések során”
– fogalmazott Ujhelyi. A politikus oldalán a jelenlegi szegedi szocialista képviselő Szabó Sándor, valamint a korábban az MSZP részéről a másik egyéni választókerületi tisztségre jelölt Joób Márton jelenlegi önkormányzati képviselő is azért szólalt föl, hogy még véletlenül se gondolja meg magát a pártjuk.
Mindennek azután lehet különös jelentősége, hogy kiszivárgott egy jelöltállítási forgatókönyv, elsősorban az MSZP és a DK, de más pártok közötti körzetmegosztást szemléltetve. Vagy mégsem. A csütörtökön megjelentő 168 Órában Pungor András járt részletesen utána, miként is állnak valójában a választási együttműködésről szóló, nyolc hete tartó tárgyalások. Az egyeztetések kétoldalúak: bár néha Gyurcsányék leülnek az Együtt–PM-szövetséggel, az MSZP állítólag több hete nem tárgyalt velük. Az LMP és a Momentum nincs ott a tárgyalásokon, jó ideje deklarálták, hogy ők külön indulnak.
Az ellenzéki „nagypártok” abban bíznak, hogy a kampányfinisben meg lehet állapodni velük is, és így egymás között kölcsönösen visszaléptethetik majd a jelöltjeiket.
Bár a Zoomon megjelent egy választókerületi jelöltlista, amely mintha a szocialisták és a DK-sok közötti részmegállapodást tükrözte volna, lapunknak mindkét fél úgy nyilatkozott, hogy a kiszivárogtatás csakis valamelyik MSZP-n belüli politikai csoport nyomásgyakorlási kísérlete lehetett. Ettől függetlenül mind az MSZP, mind pedig a DK részéről kaptunk megerősítést arra vonatkozóan is, hogy a Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő által gründolt portál bizonyos egyéni körzetekben talált a jelölttotón. A tervek szerint például Újpesten a DK-s Varju László mérethetné meg magát. Ám úgy fest, a szocialista jelöltjelölt, Horváth Imre (ő 2014-ben simán nyerte a Kiss Péter volt MSZP-s kancelláraminiszter halálával megüresedett körzetet) azon gondolkodik, ebben az esetben függetlenként indul el, a körzetet ismerők szerint győzelmi eséllyel.
Hasonlóképp igaznak tűnik e pillanatban, hogy a DK Szegeden, Pécsett, Miskolcon is kérne körzeteket. Ez utóbbi helyen várhatóan megkapja, ellentételezésként szocialista jelölt vághat neki az önkormányzati választásnak, Pécsett viszont Mellár Tamás független jelöltté válása kavarja fel az állóvizet, míg a szegedi egyéni jelölt ügye legalábbis komoly konfliktusforrás lehet az MSZP-n belül – amint azt Ujhelyiék sajtótájékoztatója is mutatja.
Eközben a Budai Liberális Klubban vitáztak ellenzéki pártok a 2018-as választási felkészülésről és az együttműködés lehetőségeiről. A Hír TV tudósítása szerint az Együtt választmányi elnöke, Szigetvári Viktor a vitától távol maradó MSZP–DK-szövetség mellett is érvelt.
„Sok mindent lehet mondani Gyurcsány Ferencre vagy az MSZP-re, de abban egészen biztos vagyok, nem erkölcsi kritika tárgya az, ha ebben a választási helyzetben azt az álláspontot képviseli a Momentum, az LMP és mások, hogy a Jobbik mellett az MSZP-vel és a DK-val is meg kell állapodni az egyéni választókerületi együttműködésről” – jelentette ki.
Ungár Péter, az LMP elnökségi tagja szerint a jelöltekről való alkudozás mellett a DK kampánya is árt az ellenzéknek. „Ha valaki azt gondolja, a DK-nak az a fő politikai tevékenysége, hogy a határon túli magyaroktól elvegye a szavazati jogot, az 2004-ben ragadt. Azokkal az emberekkel, akik így politizálnak, nem lehet elérni, hogy új politika legyen, ami azt jelenti, hogy az marad, aki van. Nekem ez a problémám” – hangsúlyozta Ungár.
Mirkóczki Ádám szerint nem felesleges az együttműködésről vitázni, mivel az ellenzéki pártok helyett a választók fogják egy-egy körzetben megtalálni a kormánypártok alternatíváját. „A Jobbik nem gondolkodik visszalépésekben és szövetségkötésekben, hiszen szövetséget csak a választókkal kell kötni. Bár a kétszer kettő négy, de lehet, hogy a pártpolitikában csak egy. Nem biztos, hogy a választók azt díjazzák, hogy nyíltan vagy a háttérben egy formáció hogyan egyezik ki egymással. Nem, sokkal egyszerűbb a képlet, meg fogják látni és érezni, hogy egy választókerületben ki a valódi alternatíva” – fejtette ki a Jobbik szóvivője.
A Momentum elnökségi tagja szerint nincs itt az ideje a szövetségkötésnek. „Kontraproduktív erről beszélni, most annak van itt az ideje, hogy ahogy ti is megjelentettétek a programotokat, ahogy az LMP egy vízióról beszél, ahogy mindenki ennél az asztalnál, úgy mindenki folytassa a munkát. Ha odaérünk a hídhoz, át lehet rajta menni” – hangsúlyozta Soproni Tamás.
Csakhogy eközben a Népszavának az LMP szóvivője sem a megfelelő időzítésről beszélt, hanem arról:
minden országos kutatás azt mutatja, hogy minél többet beszélnek az ellenzéki pártok az összefogásról, annál inkább csökken a támogatottságuk. Erre úgy reagálnak, hogy még többet beszélnek róla.
Ez a 22-es csapdája, amivel az LMP szeretne szakítani. A Fideszt azon a terepen kell megverni ahol a leggyengébb: az emberek valódi problémáinak a megoldásában – fogalmazott a napilap cikkében Kanász-Nagy Máté, az ellenzéki párt szóvivője.
Való igaz, hogy az ellenzéki oldalt tovább erodálja az, hogy folyamatosan az egyezkedésről esik szó, miközben a szakpolitikai kérdések, valamint a kormány tevékenységének kritikái mintha elsikkadnának. Ezt bizonyította a Budapesti Corvinus Egyetem Politikatudományi Intézetének oktatója is, Róna Dániel ugyanis nemrég részletes elemzést tett közzé a blogján arról, hogy októberben a médiában megjelenő ügyek miként jutottak el az egyes pártok szavazóihoz, s mindennek milyen összefüggései lehetnek a pártok támogatottságával.
Az adatokból Róna azt a következtetést vonta le, hogy amíg az ellenzék nem az oktatás, egészségügy és a korrupció témáival foglalkozik, hanem az összefogásról és az össze nem fogásról szólnak a hírek, addig a kormánynál marad a lehetőség arra, hogy tematizálja a közbeszédet. Az ellenzéki pártoknak és az ellenzéknek pedig azért nincsenek ügyei, mert a médiában lényegében csak az összefogással kapcsolatos híreket érzékeljük velük kapcsolatban. Így nem tudnak a választók mihez kapcsolódni, az a kép pedig, ami az összefogás kapcsán kirajzolódik, hitelteleníti és gyengíti ezeket a pártokat.
A politológus mandátumkalkulátora ráadásul a jelenlegi támogatottsági adatok alapján azt mutatja, hogy olyan nagy a Fidesz fölénye, hogy Angyalföld kivételével valószínűleg az összes választókerületet megnyernék, sőt még listás helyekből is csak mintegy harminchárom jutna a Jobbikon kívüli ellenzéknek, az MSZP-n át az LMP-től a DK-ig mindenkinek összesen. Az LMP-nek és a DK-nak valamelyest nőtt ugyan a részaránya az ellenzéki tortából, csakhogy közben a torta szinte a felére zsugorodott össze. Éppen ezért Róna Dániel elemzésének összesítése az, hogy:
„Azt most még nem lehet megmondani, hogy a választás eldőlt-e már, de az biztos, hogy akár csak a – jelenleg valószínűnek tűnő – kétharmad megakadályozásához is arra lenne szükség, hogy az ellenzék hozzáállása és tematizálása gyökeresen megváltozzon. Mégpedig nem a választás előtt öt héttel, hanem már most.”
