Niksz multikulti
Nincs szükségünk idegenekre – adta ki a megfellebbezhetetlen eligazítást a magyar miniszterelnök. Azok idővel szétbomlasztják nemzeti karakterünket és tönkreteszik szép civilizációnkat.
S hogy hevesebb legyen az idegenellenesség, melyet a konzultációs kérdőív amúgy is sugall, a hatalom rikító plakátokkal árasztja el a városokat, persze magyar nyelven, hogy MI értsünk a szóból (az idegenekkel majd elbánunk magunk, azaz a hatalom).
Hazánkban több nemzetiség él, békességben gyakorolják kulturális identitásukat (szerb, horvát, szlovák, román, sváb kórusok, táncházak, zenekarok), intézményeik virágzanak, gazdagítva az ország kulturális sokszínűségét.
Egyetemeinken mintegy tízezer, messzi országokból érkezett hallgató (Közel- és Távol-Keletről, Afrikából) folytatja tanulmányait, jelentős anyagi hasznot hozva ezzel az intézményeknek és az államnak.
Élnek nálunk régebben és újabban letelepedett külföldiek: törökök, kínaiak, arabok és mások. Dolgoznak, adózó polgárok.
Vajon számot vet azzal a hatalom, milyen hatást gyakorol ezekre az emberekre, közösségekre a végsőkig szított gyűlöletkampány? Hogyan érintkeznek majd a társadalom közegében ezek az „idegenek”? Mernek-e majd leülni a buszon, villamoson attól tartva, hogy úgy tekint rájuk a többi utas, mint akik elveszik a helyet a magyaroktól? Nem kell-e tartaniuk atrocitástól?
Ez a félelmetes és veszélyes idegenellenes állami offenzíva emlékeztet Ceausescunak az 1970-es években meghirdetett társadalmi és etnikai homogenizációs tervére, amely a kulturális identitások felszámolását, végül a nemzetiségek beolvasztását célozta. Meg kell teremteni az állam homogenitását, azaz a nemzetiségmentes, monocentrikus nemzetállamot – hirdette Ceausescu.
Mi a garancia arra, hogy Magyarország immúnis ezekkel az embertelen politikai fertőzésekkel szemben?
Zágon Ernő,
e-mail
