„Nem való a férfinak, hogy háztartásbeli legyen” – miért nem szerződne a miniszterelnök a férfiakkal is a gyerekvállalásról?

Kommentcunamit indított el a közösségi médiában Orbán Viktor bejelentése, miszerint szeretne átfogó megállapodást kötni a magyar nőkkel, mert „a demográfia rajtuk múlik”. Szerinte csak a nők tudják eldönteni, mit akarnak, a kormány dolga, hogy ezt tudomásul vegye és megállapodjon velük a jövőről, a számukra nyújtható perspektíváról, nem négy, hanem 15-20-30 évre szólóan. A nőknek rengeteg ötletük van arra, hogy miről tudnának megállapodni a miniszterelnökkel, de abban nincs benne sem az asszonyok, lányok méhe, sem az, ami a hálószobában történik.

A férfiak csöndben vannak, nem háborognak azon, hogy valaki helyettük és őket megkerülve akar dönteni a magánügyükben.

– Reflektálatlan macsó gesztus, hogy Orbán Viktor miniszterelnök csupán a nőkkel akar konzultálni arról, miként születhetne több gyerek, miközben a társadalom egészét kellene megszólítania – mondja Hadas Miklós szociológus, a Budapesti Corvinus Egyetem professzora. Szerinte az elmúlt ötven évben változtak a párkapcsolatok, amikor komoly, racionális, hosszú távú döntést kell hozni, a férfi és a nő már közösen dönt. Márpedig a gyerekkérdés, hogy mikor és hány legyen, ilyen ügy. És ez még akkor is így van, ha Magyarországon többnyire konzervatív gondolkodás jellemző a férfiakra, akiknek többsége úgy véli: a család, a gyereknevelés, a gondoskodás inkább a nő feladata.

– Ezért is aggályos a miniszterelnök nőkhöz fordulása, ami nem más, mint a propaganda szintjén megfogalmazott igény arra, hogy gyarapodjon a magyar. Annak, hogy egyre kevesebb gyerek születik, alapvetően az az oka, hogy a szülők nem látják biztosítva a jövőt – teszi hozzá Hadas.

– A statisztikák szerint a gyerekek megszületése a kapcsolatok 90 százalékában közös döntés, mindössze 10 százalékban nincs adat arról, hogy ki az apa. A 2016-os számok szerint a gyermekek 53 százaléka házasságban, 47 százaléka pedig házasságon kívül született – tudjuk meg Makay Zsuzsannától, a Népességtudományi Kutatóintézet munkatársától.

Mint mondja, a nemzetközi összehasonlítások jól mutatják, hogy Magyarországon a hagyományos szerepmegosztás jellemző, vagyis az apa dolgozik, a nő otthon marad a gyerekkel. „Nem való a férfinak, hogy háztartásbeli legyen” – áll a mondat az egyik felmérésben, s ezzel a magyar megkérdezettek 70 százaléka értett egyet, míg a németeknek csak 28 százaléka. De sokkal rugalmasabbak a szerepek például Franciaországban is, főleg azért, mert a nők hamar visszamennek dolgozni.

– Ugyanakkor látszik: a férfiak felében egyre inkább megfogalmazódik az igény, hogy érzelmileg és a gyermekek gondoskodásában is részt vegyenek a család életében. Egyfajta kettős elvárásnak kell megfelelniük – teszi hozzá Makay Zsuzsanna.

– A 17. századtól kezdődően a nyugati családban az atyai autoritástól az anyai gondoskodás felé mozdult el a súlypont. A 20. század végére elfogadottá vált, hogy a férfi is érzelmi lény, akinek szerepe van és részt vesz az intim szférában – folytatja Hadas Miklós. A változás a felső társadalmi osztályokban kezdődött, és jövedelmi helyzetben lefelé, földrajzilag pedig nyugatról keletre terjedt, manapság már nem csak az elitet, hanem a vidéki Magyarországot és a kisebbségi közegben élőket is érinti. Egy szlovák vagy egy székely faluban élő magyar férfi sem úgy beszél és viszonyul a gyerekéhez, ahogyan vele viselkedett az ő apja vagy az apjával a nagyapja. A szociológus szerint a mindennapi életben, a szemünk előtt válik egyértelművé, hogy a férfi igenis tud kedves, érzelmes lenni.

– Amikor a X. vagy a VIII. kerületben utazom a villamoson, akkor is gyakran látom a változást. Munkásemberek is sokszor olyan gyöngéden és szeretettel beszélgetnek és játszanak a gyerekeikkel, ami korábban elképzelhetetlen lett volna. Hogy egy mai apa kedves és türelmes a gyerekével, az a szegregált környezetben is megjelenik – állítja Hadas Miklós. Hozzáteszi, Kovai Cecília A cigány–magyar különbségtétel és a rokonság című kötetében bemutatja, hogy a cigány közösségekben gyakran éppen a gyerek emancipálja a férfi-nő viszonylatokat. Hadas külföldön, például Portugáliában vagy Olaszországban járva is azt látja: egyre több apa játszóterezik a gyerekekkel, viszi-hozza az óvodába, iskolába.

Mielőtt idillinek tűnne a helyzet, azt a trendet is érdemes megemlíteni, hogy a férfiak egyre nehezebben köteleződnek el. Ezt Hadas Miklós szerint az individualizáció hozta magával, nemcsak a férfiak, de a nők esetében is. Különösen erős ez a vonal a budapesti értelmiségiek körében.

– Minél képzettebb valaki és minél inkább konvertálható tudása van, annál inkább ez a jellemző. A 25-30 éves, magasabban képzett férfiak többségének fogalma nincs arról, hol fog élni öt év múlva, ami miatt nehezebb a kötődés is. Minél alacsonyabb az életkor, magasabb a képzettség és az urbanizáció foka, annál inkább a gyerekminimalizációs stratégia, felfogás a jellemző – mondja Hadas Miklós. – A munkaerőpiacról kiszoruló, idősebb, kisebb tudású és kapcsolatrendszerű férfiakban jóval nagyobb a hajlandóság, hogy házasságot kössenek és egymásba kapaszkodjanak egy társsal.

Makay Zsuzsanna statisztikái erősítik a szociológus megállapításait. Mint mondja, azt, hogy ki mikor alapít családot, hány gyereke lesz, erősen befolyásolja a végzettség. A képzettebbek később állapodnak meg, mert tovább tartanak a tanulóéveik és később tudják megteremteni a feltételeket. A 35–44 éves férfiak harmada gyermektelen. A csak általános iskolát végzett 35–44 év közötti férfiak harmadának viszont három gyermeke van, ugyanebben a korcsoportban a diplomások körében ez az arány 13 százalék.

A Központi Statisztikai Hivatal Mikrocenzus 2016 kiadványa szerint a 15 éves és annál idősebb népesség 34 százaléka nőtlen vagy hajadon. Az utóbbi években a házasságkötések számában tapasztalt növekedés nem állítja meg a házas családi állapotú népesség arányának csökkenését. A hivatal szerint a hajadonok és a nőtlenek arányának növekedése lassuló ütemben, de folytatódott, és leginkább a 30–39 évesek voltak érintettek, de valójában a legidősebb korosztályokon kívül minden korcsoportban emelkedett az arányuk.

Hadas Miklós azt látja, hogy a sok gyerek vállalásának szempontjából két véglet van. A felső társadalmi tizedekben nem okoz anyagi, életviteli terhet, ha három vagy több gyerek születik. Az anya is otthon tud maradni, és ha mégis dolgozni szeretne, akkor megoldják bébiszitterrel. A nagycsaládosok másik része a társadalom alsó szintjein található. Ott alapvetően abból az elgondolásból vállalnak sok gyereket, mert örömforrásnak tartják őket, de gyakran nem bírják a terheket.

A társadalom középső része pedig óvatos.

– Megfigyelhető, hogy a vélemények és a társadalmi viselkedés nem mindig fedik egymást. Például ha megkérdeznek egy fiatalt, általában azt mondja, hogy házasságban szeretne élni és legalább két gyereket szeretne. Ezt azonban nem mindig sikerül megvalósítani – mondja Makay Zsuzsanna. – Egy célzott és hatékony kormányzati intézkedéshez látni kell, hogy a gyerekvállalás olyan összetett, számos szempontot figyelembe vevő döntés, ami nem csak a nőket érinti.

– Ma még egyértelműen nehézséget jelent a magyar férfiak többségének, ha mondjuk egy fiatal nő a főnökük vagy ha otthon azt kéri tőlük a feleség, hogy mosogassanak, menjenek el a gyerekért. De jól érzékelhető az a tendencia, hogy a 19. század második felétől a romantikus szerelem lett a házasságok alapja, emiatt átalakult az intim szféra. Azáltal, hogy fontos lett az érzelmi viszony, fontos lett a gyerek is. Az apa számára felértékelődött a gyerek, öröm lett vele az együttlét, a játék – mondja Hadas Miklós. Gyorsan hozzá is teszi, hogy trendekről beszél, nem általános igazságokról. Mert miközben változnak az apai attitűdök, még mindig nagyon sok olyan férfi van, aki képtelen az érzelmek kifejezésére és autoriter mintákat követ. De hatással van a férfiak viselkedésére a vallás és a kulturális környezet is. Kicsi az esély arra, hogy egy protestáns svéd férfi ugyanúgy cirógassa a gyerekét, mint egy katolikus olasz apa, teszi hozzá.

A férfiakra az egyik legnagyobb ütést Böjte Csaba ferences szerzetes mérte, akit megihletett a miniszterelnöki bejelentés, illetve egy újságcikk, amelyben azt olvasta, hogy a KSH Mikrocenzus-kutatása szerint

a negyven év alatti férfiak 70 százaléka, a 25–30 év közötti nők 71 százaléka gyermektelen.

Ahogyan a férfiaknak szóló levelében írja: „Kell a ház, a ragyogó életfeltétel, autó, minden! (…) A családalapításhoz nem anyagiak kellenek, hanem szeretet, bátorság és élő hit (…) Kedves férfiak! Amikor a feleséged szül, akkor nemcsak egy gyermek születik, hanem egy édesanya, egy édesapa is. Gyermeked születése tesz férfivá téged, nélküle egy elkezdett torzó, egy be nem fejezett vázlat vagy! Ezt akarod?! Bangó, önző vén legényként akarod leélni életed? Vagy jobb esetben te magad akarsz gyermeked nagyapja lenni? Mire vársz?”

Hadas Miklós szerint nem ennyire egyszerű a kérdés. Óvatosnak, rafináltnak, sok szempontra reflektálónak kell lennie annak a politikusnak, aki bele akar szólni a gyerekvállalásba.

– Egyre több a hatalommal rendelkező, kvázi szalondebil politikus a világban, aki teljesen elrugaszkodik a valóságtól. Ezt igazolja a lengyel példa, ahol az abortusz betiltását látják a népességszám-növekedés megoldásának – mondja Hadas Miklós. Hozzáteszi, a magyar próbálkozások, így a csok, a gyerekkedvezmények, a kölcsönök inkább igazodnak az élethez, bár ha jobban megnézzük, a népességszám növekedése szempontjából nem jelentős hatásúak. – Ha tehát a miniszterelnök konzultálni akar, akkor be kell vonnia a férfiakat is. Csak lakáspolitikával vagy a nőknek adott kedvezményekkel nem fogja elérni a célját. Orbán Viktor azonban a nőket vissza szeretné helyezni a szoptató anya pozíciójába. Ezáltal fennáll annak a veszélye, hogy az állam visszatér a patronáló, férfiuralmú, a nőt a privát szférába delegáló, genderellenes irányba.