Nem rekviem
Szomorú tudomásul venni, hogy az egyik erőteljes rendszerváltó párt, amelynek a vezetőit az „átkosban” zaklatták, üldözték, megverték, rendőri megfigyelés alatt tartották, bebörtönözték, most kénytelen végignézni saját leépülését.
Voltak ugyan sikerek, persze, voltak, ám ezekhez képest igencsak rossz kompromisszumok születtek. Majd átgondolatlan döntések (egészségügyi reform) rombolták a pártot, és fokozatosan bekövetkezett az intellektuális kiüresedés, az elit értelmiség elveszítése.
Jelentősen hozzájárult a hanyatláshoz, hogy tevékenységét a párt a fővárosra koncentrálta. A vidék, a kisvárosok háttérbe szorultak, többé-kevésbé magukra hagyva. A nehezen összetákolt fővárosi koalíciós kormányzat elkényelmesedett, elhasználódott, kifáradt, élén a főpolgármesterrel. A következmények a szemünk előtt zajlanak.
Végül – hátha maradt még valami morzsa az asztalon, amit föl lehet szedegetni – föladva önmagát és méltóságának maradékát, belekapaszkodott korábbi politikai ellenfelébe, várva a csodát.
Így bukott el az SZDSZ.
Talán méltóbb lett volna ennek az egykor megalkuvást nem ismerő pártnak csöndesen tudomásul venni az utóbbi tíz év elhibázott politikai lépéseinek gyászos végkifejletét, és bízni abban: ha a mozgalom most el is bukott, de a liberalizmus eszméje közéletünknek majdan egy egészségesebb állapotában, egy kevéssé konfliktusos, törzsi indulatokat nélkülöző időszakában újból magához vonzza a szabad, független gondolkodású állampolgárokat, és a liberális mozgalom megújul.
Tudjuk: volt egyszer egy liberális párt. Higgyük: lesz egyszer egy liberális párt.
Zágon Ernő
E-mail
