Nem fognak könyörögni

- A Fideszben az a szemlélet, hogy a külföldi sajtó rosszindulatú, elfogult, úgy hiszik, nem a valós képet tárja az olvasók elé a pártról – mondja Nick Thorpe, a BBC magyarországi tudósítója. – Annak idején a szocialisták és a liberálisok nem így néztek az amúgy valóban döntő részben liberális külföldi médiára. A Fidesz viszont konzervatív, így csillapíthatatlan a feszültség. A kormány az ellenzék hangjának tekinti a külföldi sajtót. Azt azért tegyük hozzá: mindkét oldalon akadnak hibák. A kormány rendkívül nehezen fogadja el a kritikát, ugyanakkor néhány újságíró távolról sem tárgyilagos. Pedig a véleményt pontosan el kell választani a tényektől. Manapság sajnos az egész világon, ezek egyre gyakrabban összekeverednek.

Thorpe szerint a helyzet javult, amióta kinevezték Kumin Ferencet nemzetközi kommunikációért felelős helyettes államtitkárrá.

– Ő általában udvariasan, korrekten foglalkozik velünk. A kormány többi tagjával viszont továbbra is nehézkes az együttműködés. Orbán Viktor az elmúlt négy évben nem igazán állt szóba a külföldi sajtóval. Tíz nappal a választások előtt kértem tőle interjút, nem jött össze, ami azért érthető. Megjegyzem, két nappal a választások előtt Brüsszelben sikerült beszélgetnem a mindig is nyitott Balog Zoltán miniszterrel.

– Magyarországon kifejezetten nehéz interjút kapni, legalábbis bizonyos újságíróknak – ez már Gregor Mayer, a DPA és a Der Standard magyarországi tudósítójának véleménye. – A lehetőséget felajánlom, de könyörögni nem fogok egy miniszteri, de még egy miniszterelnöki beszélgetésért sem. Ha a kormány képviselője nem kíván nyilatkozni, akkor azt írom meg. A Külügyminisztériummal ugyanakkor normális az együttműködés. De ezek technikai részletek, a lényeg a tartalmi hozzáállás.

Mayer szerint a Fidesz folyamatosan próbál nyomást gyakorolni azokra a külföldi tudósítókra, akik Orbánék szerint rossz fényben tüntetik fel az országot.

– Diplomaták rendszeresen kopogtatnak be német lapok kinti szerkesztőségeibe, hogy felhívják a figyelmet a „negatív hangú” cikkekre. Az is gyakran előfordul, hogy egy nekik nem tetsző cikk után olvasói levelekkel bombázzák a médiumokat, maguk a nagykövetek pedig olykor a főszerkesztőnél tiltakoznak. Az is megesett, hogy a kormány saját médiájában kampányszerűen „leleplezte” az általa nem kedvelt külföldi újságíró inkompetenciáját. De valamikor tavaly abbamaradt az áskálódási hullám; nyilván belátták: nem célravezető.

Keno Verseck, a Spiegel kelet-európai országokkal foglalkozó tudósítója is úgy látja, változás történt a külföldi sajtó kezelésében.

– Korábban előfordult, hogy a cikkem után SMS-t kaptam magas beosztású fideszesektől azzal: ezt vagy azt miért nem vettem figyelembe. El tudja ezt képzelni? Egy diplomata vagy egy államtitkár SMS-t küld az újságírónak! Ilyen sehol máshol nem fordul elő. Sőt, egyszer Kumin Ferenc megalázóan és abszolút tévesen nyilatkozott rólam. Ekkor, bár nem szokásom interjút adni, hiszen tudósítóként nem ez a szerepem, beszéltem a Klubrádióban és néhány újságban. Azóta megszűntek az SMS-ek. 2013 nyara óta pedig abbamaradt a „szörnyű és gaz” külföldi sajtó elleni küzdelem. Talán utasítás született erről – véli Verseck.

Martin Ehl, a tekintélyes cseh gazdasági napilap, a Hospodarske Noviny külpolitikai rovatvezetője szintén azt állítja, Kumin érkezésével változás történt a kommunikációban.

– Ő jobban reagál a megkeresésekre, mint elődei. Igaz, én Orbánnal sem ellenzékben, sem kormányon nem interjúzhattam. Sőt, Varga Mihály sem állt kötélnek, helyette rendre Cséfalvay államtitkár beszélt. Rendkívül nehéz kapcsolatot teremteni a fideszesekkel, olykor az is gond, hogy az ember megtalálja a megfelelő kontaktszemélyt. A Fidesznek valahogy mindig problémát okozott a külföldi sajtóval való kommunikáció. Előfordult, hogy személyesen beszéltem, sőt együtt ebédeltem egy kormányhivatal illetékes kapcsolattartójával, aztán amikor később konkrét ügyben kerestem, még csak nem is reagált. Az előző kormányok idején legalább válaszoltak, még ha negatívan is. Egy Gyurcsány-interjúra egy évet, Bajnaira három hónapot vártam, de a végén összejött. Orbántól legalább tízszer kértem időpontot, s még hivatalos választ sem kaptam.

A DPA-s Gregor Mayer szintén úgy látja: enyhült ugyan a feszültség, ám furcsaságok továbbra is maradtak.

– Rendkívül sértődékenyek, ha rosszat írnak róluk. A baloldal pedig örül ennek, ami különös. Máshol ez nem jellemző. Miközben egy tudósítás mindenkinek, mondjuk a teljes osztrák közvéleménynek szól. Az is furcsa, hogy a választások során több német és osztrák kollégától hallottam: egyszerűen nem adtak információt nekik arról, mikor és hol szavaz a miniszterelnök. Még az MTI fotósát is visszahívták, hogy csak Orbán magánfényképésze lehessen jelen. Utóbb kiderült: mégiscsak volt ott külföldi fotós. Vagyis egyeseknek szóltak, másoknak nem. Talán létezik feketelista azokról, akik korábban kritikus cikkeket írtak. Ha így van, az kicsinyes.

Nick Thorpe említi az április hatodikai bojkottot. Miután a DK nem engedte be eredményváró rendezvényére a Hír TV-t, a Magyar Nemzetet és a közmédiát, a Fidesz – talán válaszul – így tett a 444.hu-val, a Magyar Naranccsal és a Hír24-gyel.

– Szomorú, ha bármelyik párt korlátozza a sajtót. Magam a Jobbik rendezvényén jártam, ahol Vona Gábor kijelentette, csak a hazai média képviselőitől fogad el kérdéseket, a külföldiekére nem válaszol. Az itteni politikusok nem értik, hogy az újságíró dolga kérdezni, méghozzá kellemetleneket, kormánypártiaktól és ellenzékiektől egyaránt.

Keno Verseck hozzáteszi: az újságírók kizárása „amatőr” megoldás mind a Fidesz, mind a DK részéről.

– Tavaly ősszel, még a Putyin-Orbán-megállapodás előtt kiegyensúlyozott riportot készítettem a magyar atomenergia-politikáról. Minden érintettet megszólítottam, a kormánytól a Green Peace-en át az Energiaklubig. Kumin államtitkárt nem volt nehéz elérni, ám a nemzeti fejlesztési miniszter nem állt szóba velem. Tudom, azért, mert korábban kritikus hangon írtam róla. Tavaly a miniszterelnöktől kértem interjút, válaszra sem méltattak. Pedig a Miniszterelnöki Hivatalban sok profi dogozik, jó a kapcsolatunk, de ahogy magasabb szintre kerül az ügy, minden megváltozik.

Keno kiemeli: akad pár kollégája, akik főleg a választási eredmények miatt általánosítanak, és minősítik egészében negatívan Magyarországot.

– Én ezzel nem értek egyet. A magyarok rendkívül érettek, épp olyan jól értesültek, mint bárhol Európában. A cikkeimben ezért nem az egész társadalomról, hanem konkrét politikusokról, ügyekről írok. Inkább csak a politikai elittel lehet baj.