Naiv elképzelés, hogy külföldre tesszük a szervert, és elmenekülünk a felelősségre vonás alól

Volt ideje legalább a kabátját levenni?

Alig. Az első pár napban felülvizsgáltam a hivatal struktúráját, átnéztem fontos beadványokat.

És rögvest kapott egy levelet az SZDSZ-es Gulyás Józseftől többek között arról, hogy a megfigyelési ügyben szereplő adatkezelők betartották-e az előírásokat, és van-e joga egy magánnyomozó cégnek személyes adatok gyűjtésére.

A válaszokat még nem tudom. Talán néhány hét múlva.

Van mit kutatnia. Az NBH államtitkokat félt, a Fidesz maga hozott nyilvánosságra olyan beszélgetéseket, amelyeken egy korábbi titkosszolgálati főnök „referál” Demeter Ervinnek, egy internetes videomegosztó oldalon pedig megjelent több érdekes hangfelvétel. Az egyikből például kiderül: Bajnai Gordonról megfigyelői környezettanulmányt készítenek.

Hogy melyik szereplő mit csinált, azt most nem értékelném. Olyan, általános érvényű ajánlás szükséges, amely levonja a tanulságokat, és mindenki számára zsinórmértéket határoz meg.

Ilyenek most nincsenek?

Vannak jogszabályok, amelyek e tevékenységre vonatkoznak.

És az illetékesek nyilván pontosan ismerik azokat.

Nyilván. De nem biztos, hogy a szabályozás megfelelő. Az érvényesülésben is lehetnek problémák.

Nagyon diplomatikus.

Az ügy elején járunk, nem hiszem, hogy minden mozaikdarabot látok. Én mindvégig a személyes adatok kezelését fogom vizsgálni.

Mindenesetre az internet adta lehetőségek megkönnyítik a zavarosban halászók dolgát. Tudja, mikori a legutóbbi internetes adatkezeléssel összefüggő adatvédelmi biztosi ajánlás?

2001-ben született egy. Az előkészítésében részt vettem. Hogy azóta volt-e egységes ajánlás, nem tudom.

Nem volt. Ez szomorú, nem?

Tény: lemaradtunk. Mindig a német példát emlegetjük, náluk nemrég egy alkotmánybírósági határozat már azt is levezette, hogy a számítógép a magánszféra része.

Miért maradtunk le?

Talán a 2001-es ajánlás olyan jó volt, hogy minden problémát rendezett.

Talán nem. Azóta is kéretlenül kapjuk a spameket, szélsőjobbos portál hirdetheti a „hazaárulók” címét, telefonszámát.

Informatizált környezetben a hagyományos garanciák nem nagyon érvényesülnek. Hiába van a Nemzeti Hírközlési Hatóságnak széles körű vizsgálati joga spam-ügyekben, ezek többsége a határon, sőt Európán kívülről jön, ahol nincs erről hatályos szabályozás.

Persze, azt már megtanultuk, hogy egy szerver könnyedén üzemeltethető a határon túlról. De attól még az, akinek a telefonszámát hirdeti, retteg.

Ezt én is aggályosnak látom. Hasonló kérdésekben minden szabályozásnál a legkevesebb korlátot állító ország joga válik irányadóvá. Az Egyesült Államok nem rendelkezik adatvédelmi törvénnyel. Ezért a személyes adatkezelés kapcsán felmerülő büntető tényállásokban sokszor nem működik a bűnügyi jogsegély, mert azok ott egyszerűen nem számítanak bűncselekménynek. Gondolkozom a probléma megoldásán.

Legalább képben van: még Commodore 64-en kezdett programozni, rendszer-informatikusi végzettséget is szerzett.

Lépéselőny, hogy a jogi műveltséghez informatikusi is kapcsolódik.

Mire megy vele? Csak véleményezhet vagy jogszabály-módosítást kezdeményezhet.

Az adatvédelmi biztosnak mára presztízse van, számít a szava a jogalkotásban. A jogalkalmazásban pedig az ombudsman és a hatóság között áll.

Azt nyilatkozta, indokolt lenne bírságolási hatáskört is kapnia, ami elsősorban a magánszférabeli jogosulatlan adatkezelés esetén lenne megoldás. Szinte látom, ahogy a kurucinfósok mennek bírságot fizetni.

A bírságolástól az egyértelmű esetek rendezését várom. Az említett ügyben az elkövető megtalálása a kulcs. Ehhez a nyomozó hatóságnak külföldről kell segítséget kérnie.

Ami, ahogy említette, sokszor nem megy. A kör ezzel bezárult, az elkövető a képünkbe nevet. Az ombudsman meg legfeljebb állásfoglalást hoz.

Nem vagyok ennyire pesszimista. De tény, hogy az ön által kiemelt ügy több szempontból problematikus. Felveti, hogy a jelenlegi jogi környezeten változtatni kell-e.

Régóta foglalkozik internetszabályozással, biztosan vannak ötletei.

Azok a példák ugranak be, amikor a kilencvenes években zátonyra futottak a német jogalkotási törekvések, például náci honlapok kiszűrése kapcsán.

Mi volt a gond?

Az, hogy a technológia nem veszi figyelembe a határokat, és teret ad az anonimitásnak.

Ez nem változott. Miben bízzunk?

Naiv elképzelés, hogy külföldre tesszük a szervert, és elmenekülünk a felelősségre vonás alól.

Eddig bejött. De beszéljünk a magánszféra mellett a politikairól is. Sólyom László szerint, ha a teljes ombudsmani karhoz hozzávesszük a legfőbb ügyészt is, „akkor elmondható, hogy öt évre öt biztos pontunk van”. Mintha csak a saját jelöltjeiben bízna.

Erről őt kell megkérdezni.

Mi szívesen kérdeznénk. De önt is faggatták a bizottságokban. Bár érdemi kérdések helyett inkább arra voltak kíváncsiak, mi a véleménye az információk szivárgásáról, melyik oldalnak fogja a pártját.

Nem szeretnék a pártokkal foglalkozni.

Úgy könnyű.

Szakmailag korrekt vizsgálatot kell lefolytatni minden esetben, amelynek eredménye önmagáért beszél.

Ám míg ön azt hangsúlyozza: az állami adatok nyilvánosságáért akar fellépni, a Fidesz bejelentette, hogy nem szavazza meg a konszenzussal kidolgozott titoktörvény módosítást. Pedig akkor – egyebek mellett – rövidült volna a titkosítható adatok listája.

És az adatvédelmi biztos titokfelügyeleti jogköre végre egyértelműen szabályozott lett volna. Ezt a kérdést akkor is rendezni kell, ha a javaslat nem megy át.

Hogyan?

Remélem, kompromisszum születik a pártok között.

Látja, nem hagyhatja figyelmen kívül a politikát.

A titoktörvény felülvizsgálata elsősorban nem az adatvédelmi biztos, hanem a minősítő működése miatt lenne szükséges. A jelenlegi titoktörvény nem katasztrofálisan rossz. Ráadásul idehaza a társadalmi kontroll erőteljesen növekszik. Ez meglátszik a civilszervezetek közérdekű adatok iránt indított pereinek számán. Igazuk van. Egy jól működő jogállam nem titkolózhat.