Most tesszük tönkre a jövőnket
– Az elmúlt években a közmunka szigorú, munkafeltételhez kötött segélyezési programmá vált, s elveszítette közmunkajellegét. Talán ezt ismerte fel a kormány, amikor december végén közölte: átalakítja a rendszert, mondván, túl sokan és túl hosszú időt töltenek közmunkában. Meglepte önt, hogy változtatnának?
– A közmunka eredetileg több célt szolgált. Eleinte a munkaerő-piaci funkciót hirdették legfontosabbnak, de volt szociális, illetve feladatellátási, település-karbantartási funkciója is. Folyamatosan változott, hogy épp melyik volt a hangsúlyosabb. Mindenesetre 2013-tól kezdve, amióta elkezdődtek a kísérletezések a járási Start mintaprogramokkal, érezhető: feszítő az ellentmondás a munkaerő-piaci célok és a valóság között.
Fotó: Kovalovszky Dániel
– Valóban voltak munkaerő-piaci célok– Kívülről inkább az látszik: a kormány érdemesekre és érdemtelenekre bontja a rászorulók körét, és mivel lényegében megszüntette a normatív kritériumok alapján járó segélyt, a közmunka vált az érdemesek ellátási formájává.
Az alacsony iskolai végzettségűek foglalkoztatása régi, súlyos probléma, amivel a korábbi kormányzatok sem igen tudtak mit kezdeni. Megítélésem szerint főként azért, mert a munkaerő-piaci programokat rosszul szervezték meg. Másrészt nem is volt türelmük kivárni a hatásukat. Márpedig a súlyos társadalmi problémáknak nincs gyors megoldásuk. A leghatékonyabbnak tűnő eszköz, a képzés, az átképzés és a felnőttképzés pedig rosszul volt felépítve, ráadásul a képző cégek érdekeit szolgálta, nem a képzésben részt vevőkét. 2005-2006 körül a Gyurcsány-kormány elszánta magát a változtatásra. Megemelték a családi pótlékot és átalakították a rendszeres szociális segélyt, amit a háztartási jövedelemhez kötöttek és azt egészítették ki. Tulajdonképpen egy minimumjövedelem-jellegű konstrukciót csináltak, igaz, nagyon kezdetleges formában. Ehhez megpróbálták integrálni a munkaügyi központokat és a családsegítőket: jó döntés volt, az önkormányzati és a munkaügyi támogatói rendszert próbálták közelebb hozni egymáshoz. De a foglalkoztatási helyzet ettől nem javult, ami rövid távon nem volt elvárható. Ekkor kezdődött az északkelet-magyarországi polgármesterek lázadása, ami cigányellenességgel összefonódva arról szólt, hogy ez a típusú rendszeres szociális segély munkátlanságot okoz, mert túl magas a segély, és az érintettek munka nélkül is „hatalmas” jövedelemhez jutnak.
– Az viszont valóban okozhatott feszültséget, hogy az ingázó minimálbéresek úgy érezhették: az utazási költségek miatt még a szomszéd településen sem éri meg munkát vállalni.
– Hogyne. De az alapkérdés az, hogy az alacsony iskolai végzettségűek munkanélküliségét mi okozza. A kínálati vagy a keresleti oldalon van feszültség– A gazdaság úgy alakult, hogy viszonylag kevés a munka az alacsony iskolai végzettségűeknek, hiszen nem volt értelmes regionális politika, sőt a regionális politika és az önkormányzati rendszer mind-mind az egyenlőtlenségek növekedésének irányába hatott. Rövid távon az alacsony végzettségűekre egyszerűen nincs kereslet. Tévhit, hogy ezek az emberek azért nem dolgoztak, mert segélyt kaptak. Hogy ez mennyire nem így van, sokféleképpen igazolható. Készítettünk például úgynevezett szubjektívjóllét-kutatásokat. Hiszen az anyagi helyzet befolyásolja, hogy ki mennyire elégedett az életével. Ha a legalul lévő munkanélküliek valóban maguk választották volna meg az élethelyzetüket, akkor viszonylag elégedettnek kellene lenniük. Ám a tartós munkanélküliek sokkal elégedetlenebbek az életükkel, mint az ugyanannyi pénzből élő alkalmazásban állók. Végül is a Gyurcsány-kormány is azt a következtetést vonta le mindebből, hogy ezeket az embereket késztetni kell a munkára. Ez lett az Út a munkához program, amelyben a kormány saját korábbi politikáját fordította át. Aztán az Orbán-kormány a munkára kényszerítés gondolatmenetét a végletekig fokozta. Ez a végletekig leegyszerűsített neoliberalizmus. Bármilyen furcsa is, de az úgynevezett unortodox kormány számos szakpolitikája a legvulgárisabb neoliberalizmus alapjain áll.
– Csakhogy ez a neoliberalizmus nem társul piac- és versenybarát politikával.
– Valóban, egymáshoz logikájukban nem illeszkedő elemekből áll a gazdaságpolitika.
– Annyiban talán mégiscsak észszerű lehet ez: ha már a piac nem kínál az alacsony iskolai végzettségűeknek munkát, így legalább a gyerekeik látják, ahogy a szüleik nap mint nap dolgozni járnak.
– Ez egy másik megközelítés. Vegyük külön az érveket. Az első szempont az volt, hogy az embereket rá fogjuk kényszeríteni a munkára. Azokat pedig, akik már nem tudnak dolgozni, megtanítjuk, és azután kikerülhetnek a munkaerőpiacra. 2011-ben egyszerre sok minden elromlott. A munkanélküli-járadék időtartamát kilencről három hónapra csökkentették. Vagyis lerövidítették azt az időt, amíg munkát lehet keresni. Magyarországon a válság előtt hat hónap volt az átlagos elhelyezkedési idő, s nem amiatt, mert az emberek élvezték a hatalmas munkanélküli-járadékot, hanem mert ennyi időbe telt megfelelő állást találni. 2011-ben vezették be a közmunkásbért is, ami a minimálbér háromnegyede. Ekkor csökkentették a foglalkoztatáshelyettesítő támogatást (korábban rendelkezésre állási támogatás, majd bérpótló juttatás – A szerk.) 28 500 forintról 22 800 forintra. Azt hitték, ezzel rákényszeríthetők az emberek arra, hogy elmenjenek dolgozni. Miközben valójában drasztikusan csökkent a közmunka mennyisége, az Állami Számvevőszék adatai szerint a közfoglalkoztatás költségvetése 2010 és 2011 között a korábbinak körülbelül kétharmadára, 101 milliárd forintról 66 milliárdra csökkent. Ezt úgy hívják a tudományban: természetes kísérlet. Megnézték, elmentek-e az emberek dolgozni. De nem mentek el, mert nem volt hová. Ezért nagyon súlyos szociális helyzet alakult ki 2011–2012 fordulójára.Annyira súlyossá vált a helyzet, hogy annak már kényszerítő ereje volt: felemelték a közfoglalkoztatás átlagos időtartamát és a résztvevők számát is, 2012-ben összesen kétszer több pénz áramlott a rendszerbe, mint előző évben.
– Vagyis megszűnt a négy-hat órás foglalkoztatás, jellemzően nyolcórás lett a munkaidő, és nemcsak két-három hónapig álltak alkalmazásban az emberek, hanem tovább.
– Igen, e ponton a közfoglalkoztatás nyilvánvaló módon szociális intézménnyé alakult. És akkor nézzük másik irányból ugyanezt: azt állította, van abban az elképzelésben racionalitás, hogy a gyermek lássa a szüleit munkába menni. Csakhogy valójában nem az a kérdés, hogy a közfoglalkoztatás intézményként jó-e vagy rossz. Bizonyos helyzetekben minden szempontból ez a jó megoldás. A kérdés az, hogy hány embert rángatunk bele: kétszázezret vagy negyvenezret– Kérdés az is, ez az eszköz lényegében kiszorítson-e minden mást, például a vállalkozásfejlesztést, a regionális politikát, vagy sem. Csak megemlítem: OECD-összehasonlításban mikrovállalkozást létrehozni ma a vidék Magyarországán a legnehezebbek közé tartozik, könyvelő nélkül pedig szinte lehetetlen. De hol van pénze egy szegénységben élő mikrovállalkozónak könyvelőre–
– Ha a kormány valóban neoliberális lenne, akkor az ilyen vállalkozások elindítása egyszerűvé válna, hiszen az állam segítené, hogy az alacsony iskolai végzettségűek ne közmunkások, hanem vállalkozók legyenek.
– Persze. Ismétlem: van olyan közeg, ahol a közfoglalkoztatás értelmes lehet. Csakhogy nálunk ezt a közeget semmilyen más eszközzel nem segítik, másrészt a közmunka méretét messze-messze túldimenzionálják. A közfoglalkoztatásba rengeteg olyan ember került be, akinek nem ott lenne a helye. A legfeljebb általános iskolát végzettek aránya mintegy ötven százalék. A többi közfoglalkoztatott szakmunkás, érettségizett vagy felsőfokú végzettségű.
– De miért ennyire magas az érettségizettek és diplomások aránya?
– A munkakeresési idő lerövidítése miatt. Ez sokszor kényszerítő erő, ha három hónap nem elég állást találni. Megszüntették azt a szabályt is, hogy a végzettségéhez képest mindenkinek legfeljebb eggyel rosszabb munkát kell elvállalnia, így ma már mindent kötelező elfogadni. A regisztrált munkanélkülinek döntenie kell: kapja a 22 800 forintot, vagy közmunkás lesz kétszer ennyiért. A közmunkások nyolcvan százaléka igen egyszerű munkát végez. Ökonometriai modellekkel megbecsültük, hogy ha egy magasabb iskolai végzettségűvel ilyen munkát végeztetnek, akkor durván romlik az elhelyezkedési esélye a közmunkából való kilépés után. Létrejött tehát egy olyan rendszer, amely magába szippantotta az alapfoknál magasabb végzettségűek egy részét, és bent is tartja őket. Amikor arról beszélünk, hogy ez a közmunkarendszer nem jó, akkor nem azt mondjuk, hogy nincs Magyarországon 30-40 ezer olyan ember, akinek ez ne lenne optimális, hanem az egész felépítését bíráljuk. Azzal a problémával már a kormány is szembetalálkozott, hogy nagyon alacsony a közmunkából kilépők aránya. Egyik kutatásunkban azt vizsgáltuk, hogy egy hónappal a közmunka befejezése után mindössze hat százalék kerül vissza az elsődleges munkapiacra. Vagyis nem állja meg a helyét az a feltételezés, hogy a közmunka segít az elsődleges munkapiacon való elhelyezkedésben.
MTI Fotó: Balázs Attila
– Az is látható, hogy a települések költségcsökkentésre használják a rendszert. Kirúgják a szociális gondozót, hogy aztán közfoglalkoztatottként visszavegyék ugyanarra a munkára. Így már nem a minimálbért, hanem csak közmunkabért kell fizetni utána.
– A közfoglalkoztatás jelentős része közalkalmazotti munkavégzés, csak alacsonyabb bérért. A kormány, miközben megemeli a minimálbért a vállalkozások számára, magának alacsonyabb minimálbért hozott létre. És ezen a minimálbéren dolgoztatja emberek sokaságát. De ez nem csak az önkormányzatokat érinti. A közfoglalkoztatásnak három fő típusa van. Országosan sok szervezet, a rendőrség vagy kulturális, szociális intézmények foglalkoztatnak közmunkásokat. A Magyar Szegénységellenes Hálózatnak készült egy nem reprezentatív felmérés, amiben részt vettem: a megkérdezettek mintegy húsz százaléka mondta, hogy ugyanazt csinálja közmunkásként, amit ő vagy valaki más korábban teljes állásban végzett. A munkaügyi központokban készített interjúink is ezt az arányt erősítették meg: a közfoglalkoztatottak húsz százaléka olyan munkát végez, amit teljes állásban is elláthatna. Van ugyan szabály arra, hogy kötelező feladatot nem lehet közmunkában ellátni, ám a kötelező feladat fogalma eléggé tágan értelmezhető.
– Az állam azért is szakította el a közmunkásbért a minimálbértől, hogy ne érje meg a rendszerben maradni.
– De ez csak akkor működik, ha az állástalanság valódi oka a munkakerülés, amit épp az alacsony visszakapaszkodási arány cáfol. Nekem egyébként eleve döbbenetes volt, micsoda értelmiségi vita alakult ki abból, hogy meg lehet-e élni 47 ezer forintból. De azt a kérdést senki nem tette fel, hogy meg lehet-e élni 22 800 forintból. Sokan tehát azt sem tudják, hogy ez a probléma létezik. Vagy sokak szerint 22 800 forintból csak az él, aki közmunkát sem akar vállalni vagy feketén dolgozik. De ez többnyire nem így van. Vagy behívják, vagy nem. Közben a szigorítások miatt rendkívüli mértékben nőtt az ellátás nélküliek száma. Egy részük megpróbál feketemunkából megélni, ami már rettenetes nyomor. És a Bajnai-kormánynak is el nem évülő bűne az a törvénymódosítás, amely szerint egy családban csak egy ember kaphat rendelkezésre állási támogatást. Nehogy már ketten dőzsöljenek kétszer 22 800 forintból! E remek családbarát közpolitikának következményeként az alacsony jövedelműek lehetőség szerint élettársi viszonyban élnek. És ami nemzeti tragédia: a foglalkoztatottság legnagyobb gátja az egészségi állapot. A tartós nyomor tönkreteszi az embereket. 2011 telén jártunk olyan helyen, ahol a szegény családokban minden gyereknek tüdőgyulladása volt, és nem volt pénz gyógyszerre. A közmunka nélküli időszakban a jövedelememelés önmagában javítaná az elhelyezkedési rátát. Az épp dolgozó közmunkás nem tud állást keresni magának. Ha meg nem dolgozik, olyan elképesztően alacsony a jövedelme, hogy csak vegetálni tud. A gyerekszegénység óriási, még az elmúlt évek javulásával is csak a 2008-as szintre értünk vissza, a visegrádi négyek közül a magyar adatok a legrosszabbak. Ha nyomorban nő fel egy generáció, akkor ők sem lesznek munkaképesek. Most tesszük tönkre a jövőnket.
