Mit keres itt a politika?

Épp most jött ki a stúdióból talán az egyik utolsó Bumeráng után. Még pár nap, és eldőlhet a rádió, így a műsor sorsa is.

Mi abban reménykedünk, hogy a Sláger, így a Bumeráng továbbra is hallható lesz. Vagy legfeljebb egy pici szünet várható. De ezt egyelőre nem tudjuk.

Azt nyilatkozta minap: a kedvezőtlen előjelek ellenére bízott abban, hogy tiszta verseny zajlik az országos frekvenciákért, ám a küzdelmet bemocskolta a politika. Melyek voltak azok a kedvezőtlen előjelek?

A rádió vezetőségétől tudtuk, hogy a politika a háttérben nagy erővel nyomul a frekvenciákra. De mire félni kezdtünk volna, mindig volt egy pozitív hír. Vagy a fülünkbe súgta valaki, hogy mégiscsak tisztességes lesz a verseny. Már azon megdöbbentünk, hogy az utóbb nyertes két csapat egyáltalán beadta a pályázatát. Arra számítottunk ugyanis, hogy olyan kicsi, de tapasztalt rádiók vagy hálózatok jelentkeznek, amelyek országossá akarnak válni. De sajnos nem a szakmailag legmegfelelőbbek lettek a befutók.

Mindkét nyertesnek van már rádiója: az Est Médiának ott a Radiocafé, az Adveniónak a Lánchíd Rádió.

Persze, a rádiós tapasztalat a pályázaton pluszpontot is ért. De azt azért tudjuk jól: egyik tulajdonos sem a már meglévő adóját másolja le nagyban. Egyébként az is elképesztő, hogy a két nyertes a bevételének 50, illetve 55 százalékát ajánlotta fel, miközben mindenki más 10-15 százalékot kínált. Ennyi pénzt valamennyi piaci elemző szerint lehetetlen kigazdálkodni.

A nyertesek azért ajánlhatták ezt a magas százalékot, mert kereskedőház-rendszerben működnek. Azaz a bevétel bizonyos költségek levonása után kerül a rádiókhoz.

Igen, csakhogy ezt a pénzt először meg kell termelni. A Sláger Rádió 12 éve van a piacon. Az induláskor úgy tervezte, 4 év alatt lesz nullszaldós, végül 7 év kellett hozzá. Ráadásul, amikor elkezdték, bővülő rádiós reklámpiacot jósoltak a trendek. Ehhez képest szűkült, és azóta is zsugorodik. Most egy prosperáló rádió helyén egy ismeretlen kezd működni, így kezdetben a hallgatottság visszaesésére is számíthatnak.

Hallani olyan elméletet, hogy pártokhoz köthető forrásokból finanszírozzák a leendő rádiókat, ami felboríthatja a piac törvényeit.

Minden rádiónak vannak politikai kapcsolatai. Ettől függetlenül az elmúlt 12 évben a piac lényegében gazdasági alapon működött. Hogy ez most változik-e, nem tudom. Azt viszont messziről látni, hogy az új rádiók gazdaságilag nem nyereségorientált konstrukciók.

A Financial Times cikke szerint a Slágernek és a Danubiusnak még a pályáztatás előtt a két nagy párt képviselői felajánlották: meghoszszabbítják a frekvenciaengedélyüket, ha az egyik csatornába az egyik párt, a másikba a másik szállhat be tulajdonostársként. Barbara Brill, a Slágert tulajdonló Emmis médiacég alelnöke pedig azt nyilatkozta: „Egyértelműnek tűnő módon alkut ajánlottak azért, hogy a párt bennünket támogasson a pályázaton.”

Nincs olyan médiavállalkozás, amelynek vezetői ne beszélnének politikusokkal. Ezért is lepődtünk meg, amikor kiderült, a politika miatt szűnhetünk meg. Megdöbbentünk, hogy ebben az országban tényleg bármit meg lehet csinálni. Az egészben az a vicc, hogy még csak nem is nagyon szégyellték az ügyet.

Mindkét nagy párt azt mondja: ők nem befolyásolták a döntéshozókat.

Pedig aki benne van a folyamatokban, pontosan tudja, hogy így volt.

1997-ben a két kereskedelmi televízió indulása is botrányos volt. Nyert a TV 2 és az RTL Klub, a bíróság pedig két év után kimondta, hogy törvénytelenség történt. Az Írisz TV lett volna az egyik befutó, amely addigra persze becsukott. Most a Sláger perel – mindez vele is megtörténhet.

A Sláger mindent elkövet, hogy a per kimeneteléig életben tartsa a terméket. A jogászok nagyon optimisták. Nem véletlenül hangsúlyozta Majtényi László volt ORTT-elnök, hogy a döntés jogilag megtámadható. Gyorsított eljárással egy év alatt eldönthető a vita, és győztes per esetén visszatérhetünk a frekvenciánkra.

Tényleg bízik a folytatásban?

Megviseltek a történtek. A rádió reggeli műsora, a Bumeráng a mi gyermekünk Boros Lajossal. Annak idején Cappuccino néven még az állami Danubius Rádióban találtuk ki. Az 1995-ös privatizáció után a Danubius külföldi tulajdonosa készített egy országos felmérést. Az eredményből egyértelmű volt, hogy a hallgatók a Cappuccinót akarják. Amikor 1996-ban áttekertünk a Slágerre, névcserével ugyan, de ment tovább a műsor. Számunkra a rádió nem csupán kaland. 1990-ben elkezdtünk valamit, ami most, 2009-ben is tart. A Bumeráng ma a leghallgatottabb és a legeladhatóbb termék a magyar rádiós piacon. És most kidobnák a kukába? Nem tudom elhinni.

A sajtóban először az jelent meg, hogy a TV 2-nél folytatja. Majd az, hogy a Bumeráng az egyik győztes rádióban, a Neo FM-en lesz hallható. Nem árulás ez?

A TV 2-vel nem tárgyaltam. A Neo FM valóban megkeresett bennünket, körülszimatoltuk egymást, de ajánlattétel nem történt. Azt mondták, ha a Sláger Rádió megszűnne, őket nagyon érdekli a Bumeráng. Számunkra pedig – miért tagadnám – létfontosságú, hogy a műsorunkat a jövőben is hallhassa a közönség. Ha az utolsó ajtó is bezárulna a Sláger előtt, el kell gondolkodni, melyik csatornán folytathatjuk. Méghozzá függetlenül, politikamentesen.

A politikamentességet feltételként kell szabni egy szórakoztató, kereskedelmi műsor esetében?

Igen. Amúgy nem értem: a kereskedelmi rádiózás és televíziózás miért nem működhet kizárólag gazdasági alapon, a piac szabályai szerint? Hogy lehet, hogy az ORTT mint felügyelő szerv politikai pártok delegáltjaiból áll össze? Mi a fenét keres itt a politika? Ha a médiát a rendszerváltás óta szabadnak szeretnénk tudni, talán nem nekik kellene felügyelniük.

Mi változott a kereskedelmi rádiózásban a rendszerváltás óta?

Az obszcén és vulgáris témák sokkal erőteljesebben vannak jelen, mint pár éve. Eközben a rádiózás sokkal profibb lett. Hisz legalább olyan komoly szakma, mint az űrkutatás. Idejöttek az amerikaiak, és mintha műszerrel mérnék, megszondázták a piacot. Az adatok alapján dekázták ki, milyen zenék szóljanak a Slágerben, majd mindezt megtűzdelték olyan termékekkel, mint a Bumeráng. Ehhez ebben az országban csak nagyon kevesen értenek.

Bármekkora volt a profizmus, a Sláger hamar kénytelen volt zenei profilt váltani.

Kezdetben a hatvanas–hetvenes évek örökzöld amerikai zenéjét játszotta a rádió, ami ugyan felüdülést jelentett, ám rá kellett ébredni: az amerikai dalokon kevés magyar nosztalgiázik. Lassan, nagyon óvatosan zajlott az átpozicionálás. Hetekig ültek itt a programszakértők, és hatalmas kutatások adataiból finom érzékkel lőtték be a rádió zenei kínálatát.

A Sláger amerikai tulajdonosai mit szóltak a frekvencia elvesztéséhez?

Nem hitték el. Még a kihirdetés előtt leültem vacsorázni az Emmis elnökével. Kérdeztem tőle: Jeff, mi a B terv? Azt mondta: csak A terv van. Pedig próbáltam neki magyarázni: elveszíthetjük a frekvenciát. Győzködtem, bárkihez megy tárgyalni, hívja fel a figyelmét, hogy a helyzet nemzetközi befektetői problémákat vonhat maga után, vagy akár az amerikai szenátus tiltakozását is. És mégsem volt B terve. Azzal a romantikus amerikai beállítottságával jött ide, hogy mi vagyunk a legjobbak, tehát nyernünk kell.

Tavaly a két nagy párt a médiatörvényt módosítva megszavazta, hogy a Sláger és a Danubius pályáztatás nélkül működhessen tovább. Más kérdés, hogy Sólyom László indítványára az Alkotmánybíróság megvétózta a döntést. Akkor persze az amerikaiak sem hiányolták a versenyt.

Valljuk be, jogi értelemben igaza volt Sólyom Lászlónak. Legyen verseny. De tiszta!

A parlamenti szavazásból az Emmis vezetői is láthatták: a politika két oldala, ha az érdekük úgy kívánja, összefog.

Mégis száz százalékig hittek az A tervben. A döntés után az elnök – életében először – felhívott, és anynyit mondott, Gábor, harcolni fogunk. És hirtelen B, C és D tervvel is előálltak.

A hallgatók is meglepően hevesen reagáltak. Sok helyen látni a szolidaritásukat felszalagozott antennával kifejező autósokat.

Valahogy sikerült elérni, hogy a hallgatók bevegyenek a családjukba, a baráti körükbe, hisz minden reggel ott vagyunk a kocsijukban vagy az asztaluknál. Ezért természetes nekik, hogy Bocsit és Lajost hátba veregetik, vagy lecsókolják az utcán. A Sláger eltűnését úgy élik meg, hogy erőszakkal elveszik tőlük, amit szeretnek, ráadásul meg sem kérdezték őket.

A politika is jól tudja, hogy milliók hallgatják önöket.

Nem értik, hogy mi pont azért lettünk ennyire hallgatottak, mert pártállástól függetlenül mindenki szerethet bennünket. Senkit nem köpött le a szomszédja, ha azt hallotta tőle, hogy a Sláger Rádiót hallgatja. Ránk nem mondhatta senki, hogy ez balos vagy jobbos rádió... Itt a Lajos. Gyere, ülj le.

Arról beszélünk éppen, hogy a politika a kereskedelmi médiumokba is próbál beszivárogni.

Boros Lajos: Most éreztük csak meg, hogy az amerikaiak ernyője eddig megvédett bennünket. Azt persze érzékeltük, ha egy a politikához akár csak áttételesen is kapcsolódó témát dobunk be a műsorba, azonnal éles reagálások jönnek. Évek alatt megtanultuk, hogy megosztó társadalmi kérdéseket nem feszegetünk. Ettől függetlenül is percenként voltunk rohadt fasiszták, büdös zsidók vagy szemét kommunisták.