Mit gondoljunk a kórházak elé kirakott inkubátorokról?

Karácsony este hat óra tájban riasztott a vészcsengő – a miskolci kórház elé kihelyezett inkubátorba gyereket tettek. A jelzés úgy van beállítva, hogy kellő időt hagy a diszkrét távozásra az ismeretlennek. Most is így történt. Az ott hagyott újszülött 3360 grammot nyom, 50 centiméteres egészséges kisfiú, akit Karácsonyi Zéténynek neveztek el a nővérek. A kórház főbejárata előtt 1998-ban elhelyezett inkubátorban a kisfiú a tizenkettedik újszülött.

A program, illetve az eszköz meghonosítóinak célja az volt, hogy aki nem tud vagy nem akar személyesen lemondani a gyerekéről, így megtehesse. A rendőrség ugyan a szokásos közigazgatási eljárás keretében megpróbálja megtalálni a gyerek szüleit, ez azonban csak papírforma, mivel ezzel a cselekedettel úgynevezett humánus módon lemond a gyerekéről a szülő, semminemű jogi következményekkel nem kell számolnia. Ez az eljárás az örökbefogadási procedúrát megkönnyíti, mert a gyerek ilyetén elhagyása jogilag lemondásnak tekinthető, noha nem tudható, ki és miért hagyta ott a gyereket.

Inkubátor az egri kórház előtt
Fotó: MTI

Szakemberek, illetve az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága álláspontja szerint viszont azonban ez a lehetőség nem a csecsemőgyilkosságok ellenszere, ráadásul több jogi, gyermekvédelmi aggályt is felvet. Ez a lehetőség megsérti az újszülöttek jogát, mert nem tudják, kik ők, honnan származnak, és a többi családtag – apa, nagyszülők, testvérek – sem ismerhetik meg egymást.

A módszer ellenzői szerint a fő probléma az, hogy a krízisben lévő várandós nők nem kapnak megfelelő támogatást, amivel a tragédiák megelőzhetők lennének és segítenék az anyákat, szülőket a gyerek megtartásában vagy az örökbe adásban. A program éppen arra biztatja a bajban lévő várandóst, hogy titokban hordja ki a gyereket, titokban, segítség nélkül szülje meg, és ne fedje fel maga és családja adatait, ne kérjen segítséget.

S hogy miért nem tudnak a krízisre kitalált inkubátorok sokkal több életet megmenteni? Mert a súlyos krízisben, pánikban, bajban lévő nők többsége nem tud, nem is tudhat az inkubátorok létezéséről, nem tud eljutni nagyvárosi kórházak jelzés nélküli hátsó bejáratához.

Az első hazai inkubátort a fővárosi Schöpf-Merei Kórház bejáratánál helyezték el 1996-ban. Azóta huszonkilenc további inkubátort rendszeresítettek különböző kórházakhoz, ebből három a fővárosban található. Évente három és nyolc közötti gyermekekről mond le ilyen formában az édesanyja. Az újszülött inkubátorban hagyása automatikus hozzájárulást jelent ahhoz, hogy a gyermek örökbe adható legyen, ha a vér szerinti szülő hat héten belül nem jelentkezik.  Ha igazolni tudja, hogy az újszülött az övé, megfelelő feltételek esetén visszakaphatja. Németországban a babdobozokban hagyott gyerekek egynegyede visszakerül a családjába, nálunk eddig nem tudható, jelentkezett-e valaki az elmúlt húsz évben a gyerekért.

Herczog Mária szociológus, gyermekvédelmi szakember szerint viszont az inkubátorprogram súlyos gyermek-, nő- és családjogi probléma, és nem lenne szabad működtetni.

Az inkubátor nem tekinthető megoldásnak. Az egészségügyi törvény azt írja elő, hogy a védőnő köteles felhívni a kismamák figyelmét az inkubátorra mint a gyerekről való lemondás lehetőségére a terhességmegszakítást megelőző tanácsadáson vagy későbbi krízishelyzet esetén. Ahelyett hogy tanácsadással, más szolgálatokhoz, szakemberekhez irányítással, a lehetséges támogatások, igénybe vehető ellátások ismertetésével segítené a döntésben, hogy akár tartsa meg kisbabáját vagy méltósággal, kellő információk birtokában mondjon le róla – mondja a szakember.

Herczog Mária szerint a helyzetet nehezíti az is, hogy a törvény most már egyben kezeli a csecsemőgyilkosságokat a 14 év alatti gyerekek sérelmére elkövetett gyilkosságokkal, vagyis fogalmuk sincs, valójában hány újszülöttet ölnek meg évente és milyen módon hatnak erre az elhelyezett inkubátorok. Szerinte azonban az is sokat ront a helyzeten, hogy ma ugyan az inkubátor automatikusan jognyilatkozatnak tekinthető, vagyis a csecsemő azonnal örökbe adható, míg ha az anya az intézmény falain belül vagy bárhol máshol hagyja újszülöttjét, az bűncselekménynek számít, nyomoznak utána, megbüntethetik, a baba pedig a procedúra végéig nem adható örökbe.

Ombudsman is vizsgálta a kérdést. A korábbi biztos, Szabó Máté készített beszámolót és fordult az emberi erőforrás miniszteréhez egy olyan munkacsoport létrehozását javasolva, amely a válsághelyzetbe került várandós nők segítésének és a gyermekelhagyás csökkentésének lehetőségeit vizsgálná. Az ombudsman hivatalból indított vizsgálatot olyan sajtóhírek nyomán, amelyek szerint nőtt a kórházaknál elhelyezett inkubátorokban hagyott gyermekek száma. A vizsgálat megállapította, hogy bár a jogszabályok megteremtették az állami támogató rendszer alapjait és megszabták az oktatási, ismeretterjesztési feladatokat, a statisztikai adatok szerint még mindig magas a nem kívánt terhességek, az abortuszok száma, továbbá az újszülöttgyilkosság és a gyermekelhagyás is létező probléma. A vizsgálat kiderítette, hogy a nagyvárosi kórházak előtt elhelyezett inkubátorok létezéséről véletlenszerűen, esetleg csak alapos keresés után szerezhet tudomást a válsághelyzetben lévő állapotos nő vagy hozzátartozója. Emellett hiányoznak a névtelenül igénybe vehető segélyvonalak, hiányos az elérhető segítségről szóló tájékoztatás, és ez veszélyezteti az élethez, emberi méltósághoz, valamint az egészséghez való jogok érvényesülését. A hivatal úgy véli, a megelőzés érdekében nagy hangsúlyt kell fektetni a felvilágosításra, fogamzásszabályozás megismertetésére és elérhetőségére, az inkubátorokkal, a gyermek örökbefogadását támogató anonim szüléssel kapcsolatos eltérő szakmai véleményeket pedig azok megvitatása közelítheti egymáshoz.

Noha a vizsgálat évekkel ezelőtt zajlott, mindeddig semmiféle lépés nem történt annak érdekében, hogy kevesebb legyen a nem kívánt terhesség, az elhagyott gyerek, miközben minden évben csökken a megszületett gyerekek száma.

Egy korábbi kutatásból kiderül, hogy a gyermekelhagyás volt a fő oka a három év alatti gyermekek intézményi elhelyezésének. A nyugat-európai országokban ez az arány négy százalék, míg Közép-Kelet-Európában 32 százalék. Magyarországon, Lettországban és Romániában a legmagasabb az intézményben élő, elhagyott gyermekek száma, Dániában, Norvégiában és az Egyesült Királyságban a gyermekelhagyás relatíve alacsony. Kutatások szerint nagyon nehéz megtalálni a gyermekelhagyás okát, hiszen a szülők a legtöbb esetben ismeretlenek maradnak. Számos szerző mégis felállított néhány lehetséges hipotézist az okokra: szegénység vagy pénzügyi nehézségek, mentális problémák, fogamzásgátlás akadályba ütközése, társadalmi kirekesztettség, alacsony iskolázottság. A világ országainak tíz százalékában van ilyen inkubátor, a másik kilencven százalékában pedig nem több az újszülöttgyilkosság, viszont a fejlett országok nagy részében van tisztességes felvilágosítás, ingyenes, de legalábbis elérhető árú fogamzásgátlás és sokféle információ a lehetséges segítségekről, nálunk meg nincs.