Minek Orbánnak a népszavazás?

A magyar népszavazás a bevándorlás ügyében látszólag felesleges, de az abból származó politikai előnyök annyira egyértelműek, hogy kétségtelenül megtartják majd – írja a szerző.

Csak látszólag meglepő, hogy a magyar miniszterelnök által kihirdetett döntést a bevándorlók fogadásáról (azaz inkább nem fogadásáról) a kormány az állampolgárok kezébe adja. A valóságban a referendum ügyének sokkal több köze van Budapest kanyargós belpolitikájához (és közvetetten az Európai Unióhoz), mint a menekültek valóságos problémájához.
A probléma ugyanis egyre távolodik Budapesttől, mert a déli határon felállított hírhedt kerítés hatásosan megállította a migránsok hullámát, azok pedig, akik korábban bejutottak Magyarországra, gyakorlatilag már elhagyták az országot.

A magyar köztelevíziót nézve természetesen ellenkező benyomásunk lehet – értékeli Gizinski –, mert minden információs és publicisztikai program legalább felét éppen a menekültügynek szentelik. Nem ok nélkül. Először is a migrációs hullámnak való radikális ellenállás határozottan javította a Fidesz megítélését, amely 2014 vége óta erősen vesztett népszerűségéből. Másrészt Orbán magyar kormányfő példáját az európai közvélemény jelentős része elismerte, amelyet irritált saját kormányának önhitt gyengesége. Ez rendkívül fontos az unió perifériájára szorult politika számára.

A népszavazás gyakorlatilag felesleges, mert nélküle is tudható, hogy a magyarok több mint kétharmada határozottan ellenzi a menekültek befogadását. Ugyan emiatt az ok miatt ugyanakkor biztonságos is, mert a kormányt nem fenyegeti semmilyen meglepetés, éppen ellenkezőleg, demonstrálhatják a választók támogatását ( korábban ezt un. nemzeti konzultációk formájában erősítették meg, azaz írásban küldték vissza a polgárok a nekik kérdésben feltett kérdésekre válaszokat) – magyarázza a szerző. Így remekül szolgálja majd a hatalom politikai propagandáját szögezi le Gizinski.

A következő előny – már nemzetközi terepen – az, hogy megmutassa Európának: a budapesti kormány nem a saját „szeszélyeit”, hanem a többség akaratát valósítja meg. Úgy is lehet ezt kezelni, mint a más országoknak való javaslatot – tessék parancsolni, ti is kérdezzétek meg polgáraitokat, mit gondolnak a „willkommenpolitik”-ről.

Végül van egy különleges belpolitikai vonal is, amely a népszavazás intézményére vonatkozó némileg feszült hozzáállást érinti. A magyar jogrend szerint ugyanis egy konkrét ügyben, amelyben az állampolgárok népszavazási javaslatot nyújtottak be 200 ezer aláírással támogatva azt, csak egy referendumot lehet tartani, azzal a kérdéssel, amelyet az első javaslattevő nyújtott be a választási bizottsághoz. (Természetesen javaslatot tehet a kormány, a parlament vagy az államfő is.)

Amióta ez a jogszabály kötelező, minden népszavazás előtt meglehetősen gusztustalan huzakodás játszódik, egyszerűen arról, ki bizonyul erősebbnek és jobban kapcsolódónak a jogszabály szavaihoz. (Legutóbb a baloldali ellenzéket előzte meg egy javaslat beadásával egy idős hölgy, akit egy fővárosi focicsapattal kapcsolatban álló bőrfejűek védtek.) Az Orbán Viktor által javasolt népszavazásnak tehát meg kell mutatnia, hogy mindent meg lehet javítani, maga a kormányfő beszélt a népszavazási kérelem benyújtása körüli visszaélésekről. (Más kérdés, hogy a bevándorlók ügyében már a kormány előtt valaki benyújtott javaslatot, de az a személy különös körülmények között néhány órával a kormányjavaslat kihirdetése előtt visszavonta saját javaslatát)

Mint látható tehát – habár lényegét tekintve felesleges – politikai értelemben a kormányzóknak csak hasznot hozhat. Ezért aztán bizonyosan megtartják. Ellentétben az üzletek vasárnapi nyitva tartásáról szólóval. Ebben a kérdésben senkinek sem sikerül benyújtani a javaslatot, noha ez a legkevésbé népszerű határozata a Fidesznek, amióta 2010-ben a jobboldali kormány átvette a hatalmat – írja Jaroslaw Gizinski.