Mindenki közös listát akar, csak az ellenzéki pártok nem
Miközben az ellenzéki pártok között tovább folytatódik az állóháború egyes egyéni országgyűlési képviselői körzetek, avagy a hőn áhított mandátumokért, nagyon valószínű, hogy minden koordinációs, valamint egymást támadó hadviselés újabb és újabb szavazatokat morzsol le róluk.
Ráadásul amíg az LMP teljesen, a Jobbik félig-meddig elzárkózik bárminemű együttműködéstől – utóbbival a demokratikus ellenzéki erők nem is igen fognának össze, előbbivel annál inkább –, addig az új, illetve kispártok koordinációs igényekkel állnak elő. Ennek érdekében az Együtt nekiment az MSZP-nek is, a Momentum Mozgalom pedig lényegében eddigi stratégiáját feladva, éppen az elmúlt napok legnagyobb politikai fordulatát bemutatva tette egyértelművé, ha a kétharmad rajtuk is múlik, az esélyes jelöltek javára visszalépnek az adott körzetekben.
A kérdés csak az, hogy a visszaléptetést meddig tudja vállalni egy-egy, lényegében az állami kampányfinanszírozásra, és az abból való szervezetépítésre koncentráló párt, s hogy az elhúzódó jelöltviták vajon meddig erodálhatják még az ellenzéki oldalt. Az ugyanis egyértelmű, s matematikalaig is kizárható, hogy az MSZP és a Demokratikus Koalíció decemberi megállapodása után mintegy értelmét vesztette bármilyen más, többirányú körzetosztogatás. Főként úgy, hogy a sikerre alig néhány egyéni választókerületben van esélye az ellenzéknek – ezt a legutóbbi közvélemény-kutatások is világosan igazolják.
Ráadásul az ellenzéki és párt nélküli választópolgárok szerint inkább közös ellenzéki lista és közös jelöltek segítségével lehetne könnyebben leváltani a kormányt, mint külön listákkal és koordinált egyéni jelöltállítással: az előbbit 51, utóbbit 21 százalékuk tartja hatékonyabbnak – derült ki annak a közvélemény-kutatásnak az eredményeiből, amelyet a Ténygyár és a ZRI Závecz Research végzett 2017 decemberében.
Mindkét elképzelés támogatóinak többsége (hattizede-kétharmada) szerint a Jobbik részvétele segítené a kormányváltást, míg egynegyedük úgy gondolja, hogy a velük való koordinálás vagy közös lista- és jelöltállítás inkább gyengítené a kormányváltás esélyét – írták a kutatási portálon, amelynek az elemzéséből az is kiderült: a felmérés az ellenzéki pártok szavazóit és a pártnélküli választópolgárokat együttesen reprezentáló, 800 fős mintán, telefonos adatfelvételi módszerrel készült.
1. Ön szerint hogyan lehetne könnyebben leváltani a kormányt?
null
A kutatásban arra kérték az ellenzéki szavazókat és azokat a választókat, akik még nem döntöttek pártválasztásukról, hogy a kormányváltás hatékonysága szempontjából mondjanak véleményt.
A közös listát és közös jelölteket leginkább az MSZP tábora tartja célravezetőnek, kétharmaduk szerint ezzel lehetne a kormányváltást megvalósítani. A külön listákat, a koordinált jelölteket a szocialisták 29 százalékuk véli eredményesebbnek.
Érdekes, hogy a jobbikosok és az LMP-sek között is a közös indulás a domináns vélemény, 60 százalékuk tartja hatásosabbnak. A koordinációt az előbbiek körében 24 százalék tekinti jobb megoldásnak, míg az utóbbiak között ennél jóval többen, 35 százaléknyian.
A Demokratikus Koalíció hívei megosztottak: 41 százalékuk a pártvezetés jelenlegi álláspontját fogadja el, vagyis a külön listában és a megegyezéses egyéni jelöltek indításában hisz. A DK-sok fele azonban a teljes összefogást gondolja a siker zálogának.
Mindeközben azonban kizárólag az MSZP, pontosabban az MSZP-Párbeszéd szövetség az, amely a közös lista, közös jelöltek, közös miniszterelnök-jelölt teóriáját támogatná, méghozzá miniszterelnök-jelöltjük, Karácsony Gergely listavezetésével. Ugyanakkor maga Karácsony már azt is felajánlotta, akár visszalépne Szél Bernadett javára, ha az általa vezetett LMP meggondolná az együttműködéstől való elzárkózását.
A felmérésből az is kiderült: a pártnélküli szavazók is sokkal inkább a közös listákkal, jelöltekkel értenek egyet – 47 százalékuk ezt helyesli, a másik megoldást csupán 12 százalékuk. Az ellenzéki együttműködésről való vélekedések az átlagnak megfelelően terülnek szét a társadalomban, tehát minden rétegben legalább kétszer annyian vannak a közös listák és jelöltek támogatói, mint a koordinált indulásé.
A közös listákat és közös jelölteket helyeslő Jobbik szavazók 89 százaléka szerint pártjuk jelenléte az összefogásban könnyebbé tenne a kormányváltást, nyitottak egy ilyen megoldásra és sikerre vezetőnek tartják. A többi ellenzéki párt teljes összefogást támogató híveinek 59 százaléka szerint a Jobbik részvétele növelné a kormány elküldésének esélyét (31 százalék szerint nehezebbé tenné). A pártpreferenciával nem rendelkező szavazók megosztottabbak ebben a kérdésben, de közöttük is többen vannak, akik helyeselnék a Jobbik jelenlétét a közös indulásban, mint akik kifogásolnák azt (50 illetve 31 százalék).
2. Ön szerint, ha a Jobbik is részese lenne a koordinált indulásnak...
null
3. Ön szerint , ha a Jobbik is részese lenne közös listának, közös jelölteknek...
null
A külön listák, koordinált egyéni jelöltek hívei is hasznosnak tartanák a Jobbik részvételét ebben a konstrukcióban: az érintett párt táborának 88, a többi ellenzéki párt támogatóinak 60, a pártnélküliek 56 százaléka.
Magyarán nemcsak a pártoktól ma elzárkózók, hanem azok a biztos pártválasztók is támogathatónak találnának egy teljes ellenzéki összefogást, akiknek pártjai ma éppen rájuk, s a képviseletükre hivatkozva nem hajlandóak belemenni ebbe.
Mindennek azért is jelentősége van, mert eddig egyetlen átfogó felmérés sem mutatta ki ilyen tisztán, hogy átszavaznának-e az ellenzéki pártok szavazói szükséges esetben egy-egy másik párt, közös ellenzéki jelöltjére, továbbá, hogy támogatnának-e egy nagy, közös listát. A válasz egyértelmű igen, noha ettől még az ellenzéki tábor pártjainak szavazótáborai összeadva sem érik el a biztosan a Fideszt választók mértékét.
Ennek kapcsán Róna Dániel elemző tett közzé egy részletes tanulmányt szintén a Ténygyáron, hogy 2010-ben 6, 2014-ben 5 százalékkal mértek többet átlagosan a közvélemény-kutatók a Fidesznek, mint amennyit ténylegesen kapott a párt a parlamenti választáson. Sőt, a 2015-ös veszprémi és tapolcai időközi országgyűlési választás idején is jelentősen (3-7 százalékkal) felülbecsülhették a mérések a kormány támogatottságát. Az azóta tartott parlamenti és önkormányzati időközi választásokon pedig – noha a választásokon részt vevők száma alapvetően eltér az egyes településeken, körzetekben –, talán nem értelmetlen a Fidesz felül- és alulteljesítéseinek az átlagát venni: eszerint mind a 25 esetet egyenlő súllyal figyelembe véve átlagban három és fél százalékkal szerepelt rosszabbul a Fidesz, mint az várható lett volna a kutatások alapján. Róna úgy összegzett: az ellenzék illúziókban ringatja magát, ha azt hiszi, hogy nagyságrendileg alatta marad a Fidesz népszerűsége a mért értéknek. „Néhány százalékos felülbecslés előfordulhat, ezt az országgyűlési választások után az időközik tapasztalata is megerősíti, ám ahhoz, hogy az ellenzék izgalmassá tudja tenni a választást, érdemi erősödésre, a jelenleginél jobb politikai teljesítményre lenne szüksége."
Való igaz, az összellenzéki biztos pártválasztói tömeg is elmarad a Fidesz-KDNP-re jelenleg voksolni vágyók arányától. Más volna ugyanakkor a helyzet, ha a távol maradók, azaz az úgynevezett bizonytalanok is hajlandóak lennének a voksolásra.
A Ténygyár új online lap, amely kizárólag kutatás- és adatalapú, tudományosan megalapozott híreket közül. Elsődleges felülete a Pulzus nevű új kutatási eszközzel végzett felméréseknek.
