„Mindegy a tartalom, az a fontos, mit lát a választó” – alkohol- és bánatlesen a szocialistáknál

Kikísér a Mérnök utcai étteremből. Azt mondja, tiltott területre tévedtem. Nyakó István MSZP-szóvivő a választás estéjére talpig feketébe öltözött. Ugratom: vajon a pártja jövőjéhez választott ruhát? Persze nem én vagyok az első, akik a fekete vasárnappal poénkodik. Nyakó ígéri, inget vált. (Később kiderül, ez nem sokat használt.) Odabent fehér asztalnál Molnár Zsolt Tüttő Katával beszélget. Ez itt a szocialista vezérkar eredményvárója.

A többi elnökségi tag sehol. Korán van, valahol messze még sorok kígyóznak a szavazóhelyiségek előtt. Az utca túloldalán, a kis kerületi MSZP-irodában üldögélnek az újságírók. Több mint százan. Nem is fér mindenki az épületbe, sörsátrak között majálisozhatnak az áprilisi melegben. A kerületi iroda udvarán választásra dekorált mikrobusz. Zászlókat szúrtak a földbe, fele párbeszédes-emeszpés, fele sima piros szoci. A kertben az ATV megy a plazmán, az asztalon fehér terítő, rajta söröshordó, merlot és zweigelt a kancsókban. Később rozé is jön, meg egy piercinges német zsurnaliszta, aki ingyensnapszot rendel.

Bent az épület ruhafogasain változásos lufik lengenek, az asztalon szendvicsek és pogácsa, a folyosón stábok unatkoznak. Boldogok, ha feléjük téved egy politikus.

A liberális Fodor Gáborra vagy Gőgös Zoltán szoci elnökhelyettesre rögtön lecsap mindenki. Ők semmit sem tudnak, de legalább bizakodnak.

Az MSZP-nek lehalt a szervere, túlterheléses támadás érte. Interneten súgtak volna a számlálás állásáról a helyi aktivisták. Marad a telefon meg a Facebook, de urnazárás után kevés az adat. Vagy Orbánnak lesz négyötöde, vagy megbukott a Fidesz, mondják. Rekordokat dönt a részvétel. Unaloműzőnek pusztulnak a szendvicsek. Boldog tudatlanságban fal mindenki.

A szocialisták már most a jövőn gondolkodnak. Közel a tisztújítás. Ki legyen az elnök? Záporoznak a keresztnevek meg az egymással szemben álló állítások: Attila legyen az elnök. A Mesterházy. Az ő idejében még volt párt. Most nincs. Hajlandó lenne indulni, nem is titkolja. Inkább legyen az Ági az elnök. A Kunhalmi. Ő nyerni fog a választókörzetében, ergo népszerű. Jó vezető lenne. Dehogy, csak báb lenne. Őt a Zsolt szeretné, mondják. A Molnár. Ágit Zsolt könnyebben tudná uralni. De a Gyula ezt nem szeretné. Mármint a pártelnök-Molnár. Gyula inkább a Gergővel bútorozna össze. A Karácsonnyal. Vinné tovább a pártszövetséget, vagy gründolna zöldmezős beruházásban egy új pártot. Bárhogy lesz is: Gyula tuti menjen, mondják. Az legyen elnök, aki tud csapatot építeni. Első körben a Berci legyen ismét frakcióvezető. A Tóth. Aztán minden rendben lesz. Marad az MSZP–Párbeszéd-szövetség. A parlamentben legalábbis. Dehogy, ott sem marad meg. A Gergőék leválnak rólunk, és összebútoroznak Szabó Szabolccsal, Szabó Tímeával meg Tordai Bencével, a liberális Bősz Anett-tel. Idővel így lesz még egy balos frakció.

Lassan csorognak az adatok. A fővárosban nyer a bal, veszít a Fidesz. Vidéken nyer a Fidesz, veszít a bal. A Jobbik csak egy helyen van talpon. Mindenütt Vonáék a másodikak.

A szocialisták már a felelőst keresik. Jön a panaszáradat: az LMP nem lépett vissza, 17 helyen nyertünk volna, mondják. Kezdetben hétről hétre, aztán napról napra, végül percről percre változott Szél Bernadették álláspontja. Kértük, lépjenek vissza Érden, Óbudán, Szegeden, Borsodban. Ők kérték Szekszárdot, Gödöllőt. Belementünk. Aztán másnap Hadházy Ákos telefonált: mégse. Aztán pénteken Ungár Péter telefonált: mégis. Formális tárgyalás nem volt, mondják. Berci beszélt velük, a Zsolt, a Gyula meg a Tamás. A Harangozó. Mikor ki. Hét elején kijött egy Index-cikk: belvárosi, csepeli, gödöllői, szegedi alkukról szólt. Ültünk az elnökségi ülésen, és csodálkoztunk. Kamu volt az egész. Zsolt adta ki, mondják. Dehogy is, sokat ártott a blöff, Zsolt pedig egyezséget akart, mondják. Láttuk az arcát, haragos volt. Az LMP érdekében állt a szivárogtatás, így úgy tűnhetett föl, mintha nem ők lennének a kerékkötői a megegyezésnek. A végén az LMP összeomlott, Szél Dettivel már nem tudtunk beszélni. Ungár meg a Hadházy kérlelte a sajátjaikat, hogy lépjenek vissza. Schiffer András meg Sallai R. Benedek hívogatta őket: ne lépjenek vissza. Sőt még perrel, etikai vizsgálattal is fenyegették őket, mondják. (Később Hadházy is a milliós perfenyegetésről beszél a 24.hu-nak, Schiffer szerint ez nem igaz, és azt fontolgatja, beperli a politikust.) Volt olyan LMP-s jelölt, aki megígérte, visszalép, aztán nem vette fel a telefont. Még Hadházynak sem. A másik elment wellnessezni, mondják. Vagy csak bujkált. És az utolsó pillanatban az egyik mégis visszalépett. A másik meg nem.

Délután még nagy volt a barátság, aztán az MSZP „magára talált”

Ömlenek az adatok. Csend van a sörsátor alatt. Kétharmad, győz a Fidesz. A tévében Orbán és Semjén a Kossuth-nótát énekli. Pisszenés sincs a szoci kertben. Az utca túloldalán, az étteremben a vezérkar és Karácsony Gergely a vereséget értékeli.

Megint szembeszaladnak a mondatok: nem mentünk semmire Gergővel, mondják. Rosszabb eredményt értünk el, mint korábban, mondják. Ez nem igaz, Gergő miatt létezünk még, mondják. Sokat ártott a Gyula, mondják. Megmentette a pártot a Gyula meg a Gergő, mondják. Gyula nem akart lemondani, mondják. Ez nem igaz, ő csak annyit akart, hogy ne húzzuk magunkra a felelősséget, mondják.

Gyula meg akarta várni a tisztújítást, és ígérte, nem indul el a posztért. Azt akarta, ne húzzuk magunkra a felelősséget, hiszen a DK nem akart közös listát, és az LMP akadályozta a győzelmet 17 egyéni körzetben, mondják. Klasszikus balos szavazó húsz százaléknál nem volt több, és baj volt a politikánk tartalmával is, mondják. Mindegy a tartalom, az a fontos, mit lát a választó, mondják. Minket töketlennek látott, de a DK is hiába volt markánsan ellenzéki, az sem jött be, mondják.

Kiállnak a kameratűzbe. Karácsony azt mondja, nem voltak ott vidéken, a győzelemhez nagyobb egység kell, alapjaiból kell újjáépíteni a baloldalt. Molnár Gyula azt mondja, lemondott az elnökség. A Párbeszéd és az MSZP együtt folytatja. Hiller István választmányi elnök pedig azzal jön, hogy ő, Tóbiás József pártigazgató és Tóth Bertalan viszi a tisztújításig tovább a pártot. Hiller tizenegy után érkezett, körzetében várta meg, hogy győz-e. Ő nyert. Jövő szombaton a választmány kiengedi a gőzt, és június közepére összehívja a tisztújító kongresszust.

Május első hetében összeül a parlament, súgják nekünk, az elnökség javaslatára megválasztják Tóth Bertalant frakcióvezetőnek. Jól bevált a Berci, Puch Laci is kedveli. A volt pártpénztárnok. Meg a Zsolt is.

Lassan kiürül a Mérnök utcai kert. Valaki sír, valaki káromkodik, azt mondja, elköltözik az országból. Gőgös később bejelenti, kiszáll. Lendvai Ildikó a Facebookon próbál hitet adni, mozgalom létrehozását javasolja. Azt írja, fel kell készülni az önkormányzati választásokra. Lendvai csak ne akarjon irányt mutatni, mondják nekünk. Aki felszólalt a DK kampányzáróján, az most ne mondjon semmit. Megint bevittük az összes kispártot a parlamentbe, és majd minket kezdenek átkozni, mondják. Ahogy az elmúlt négy évben is. Kezdődik elölről minden.