Miért pont a gyereknek nem hisznek?

A Budapest Környéki Törvényszék február 15-én jogerős ítéletet hirdetett: e sze­­rint egy édesanya köteles nyolc napon belül átadni 11 éves kislányát az időközben szülői felügyeleti joggal megbízott apának. A nyolcadik napon, február 23-án a gyermek lakóhelyén megjelent az apa, három rendőr és két családgondozó. A csaknem egyórás „kényszerátadás” a gyerek kitartó és deklarált ellenállása miatt meghiúsult. Másnap az anya elvitte iskolába, onnan megszökött. Külső segítséget igénybe véve a kislány a fővárosi Tegyesz krízisközpontjába került, és védelmet kért. Innen három nap elteltével, máig tisztázatlan körülmények között az apa és ügyvédje magához vette. Ekkortól, vagyis február 27-től nem tud az anya semmit a gyermekéről. A nyugalmazott rendőr apával szemben korábban kétszer szüntették meg a kislány sérelmére az anya által vélelmezett és a gyerek viselkedésével, rajzaival alátámasztott szexuális visszaélés miatt indított nyomozást – mindkétszer igazságügyi szakértők véleményére alapozva.

Miután a szülők elváltak, az apai láthatások évekig zökkenőmentesek voltak. Ám egyszer csak az akkor nyolcéves gyerek elkezdett rettenetes dolgokat rajzolni, majd arról számolt be, hogy az apai láthatások alkalmával szexuális abúzus érte. A gyerek nem akart elmenni az apával való találkozásokra, már akkor sírva fakadt, amikor meglátta őt.

Az apa ezután gyermekelhelyezési pert indított azzal, hogy az anya a felelős a történtekért, aki ellene hangolja a gyereket, ezért menekül előle sírva a kislány. A jogerős bírósági döntés alapján, amely a felperes álláspontját fogadta el, február 23. óta a kislány az apával kénytelen együtt élni – de hogy miként, azt nem tudni, ugyanis eltűntek. Az apa a kislányt kivette az addigi iskolájából, és ismeretlen helyre költöztek. Az apa eddig négy – a bíróság által kötelezően előírt – felügyelt anyai láthatástól fosztotta meg a gyermeket.

Fotó: 168 Óra archív

Az eset Szél Bernadettnek, az LMP társ­­elnökének tudomására jutott, ezután felkereste az ügyben eljáró intézményeket: a gyerek lakóhelye szerint illetékes Híd budakeszi gyermekjóléti szolgálatot, valamint az illetékes hivatalokat.

– A Hídban azt mondták, nem tudnak semmit a kislányról, e-mailben kommunikálnak az apával. A korábbi kapcsolattartásokról, amelyek végül a kislány ellenállása miatt nem valósultak meg, úgy beszéltek, hogy azok csak a gyerek „színjátékai és hisztijei” voltak, amelyeket az anya provokált ki. A gyámhivatalnál pedig csak azt tudtam meg, hogy az ilyen ügyekben az ő feladatuk kizárólag a bírósági döntés végrehajtása, nem dolguk vizsgálni, hogy milyen okból, kinek a hibájából nem valósul meg a kapcsolattartás.

Szél Bernadett március elején találkozót kért Nyitrai Imre szociálpolitikáért felelős helyettes államtitkártól.

– Ekkor már egy hete nem lehetett semmit tudni a kislányról, ezért vizsgálat elindítását kezdeményeztem. Nyitrai Imre ígéretet tett, hogy haladéktalanul bekéreti az üggyel kapcsolatos anyagokat és tájékoztat a vizsgálat állásáról. Március 14-én hivatalos formában is megtettem a bejelentést: vizsgálat lefolytatását kértem a gyermekjóléti és a gyermekvédelmi szolgálattal, valamint az első- és másodfokú gyámhatósággal szemben. Nem kaptam választ. Március 21-én újabb levélben fordultam a helyettes államtitkárhoz, s telefonon is többször jeleztem a titkárságán, hogy mivel akkor már lassan négy hete semmit nem lehetett tudni a kislány hollétéről, sem az állapotáról, három kapcsolattartás nem valósult meg, miközben az apa elérhetetlenné vált, tájékoztasson, milyen eredményre jutott. Erre a levelemre sem érkezett válasz, telefonos megkereséseimet pedig rendre elhárította a hivatal – meséli Szél Bernadett.

Úgy véli, az államtitkárság passzivitása rettenetes károkat okoz, hiszen ez az eset tipikusnak is tekinthető: a magyar gyerekvédelem ilyen állapotban van. Az ügy részletes feltárása, kivizsgálása rávilágíthatna arra, hol hibáznak esetleg a gyermekvédelem szereplői. Több hasonló esettel foglalkozó civil szervezet, köztük a Patent Jogvédő Egyesület is évek óta próbálja felhívni a figyelmet arra, hogy a gyerek sérelmére elkövetett szexuális visszaélés vádjával induló ügyeket tömegével zárja le érdemi nyomozás nélkül a rendőrség. A Patent tapasztalatai szerint ennek az egyik oka az, hogy nincsenek felkészült, tapasztalt, szakmai támogatásban részesülő munkatársak a hatóságoknál az ilyen ügyek megfelelő elemzéséhez.

A Patent a Norvég Civil Támogatási Alap segítségével Magyarországon elsőként indított olyan programot, amely a párkapcsolati erőszakkal érintett bírósági ügyek tárgyalásainak megfigyelésére irányult. Tapasztalataik egybeesnek a dr. Grád András és dr. Kőrös András által 2005-ben végzett kutatás eredményeivel. A részletes vizsgálat szerint azon válópereknél, ahol nincs konszenzus a szülők közt, ott a bíróság 60:40 arányban dönt az anya javára. „Ha ezt az adatot összevetjük a családon belüli erőszak felderítettségének rendkívül alacsony mértékével (…) könnyen arra a következtetésre juthatunk, hogy ezen ellenzéses perek jelentős számában nagy valószínűséggel bántalmazás áll a háttérben, és még a 40 százalékos megítélés egy része is azt jelenti, hogy a gyermeket bántalmazó szülőnek szolgáltatja ki a bíróság” – írják a Patent szakértői. Vagyis tévhit, hogy a bíróságok „anyapártiak” lennének, azaz a válóperek esetén túlnyomó részt az anyáknak ítélnék a gyerekeket. Az igazság ezzel szemben az, hogy csak a közös megegyezéssel záródó perek nagy részében kapja az anya a gondozás jogát. A 2005-ös kutatás arra is rámutatott, hogy ha a felek közt nincs megegyezés, nagyobb eséllyel helyezik el a gyereket annál a szülőnél, aki jogi képviselővel jár el. Ügyvédet megfizetni pedig általában a jobb anyagi helyzetben lévő férfi tud.

– Magának az igazságszolgáltatásnak nincs megfelelő felkészültsége és gyakorlata a gyerekek meghallgatásában. Az ügyek felderítésével megbízott igazságügyi szakértők többségének nincs speciális ismerete a bántalmazások felismerése terén, ahogy a gyerekek kommunikációját sem sokan értik, illetve tudják értelmezni – magyarázza Herczog Mária szociológus, gyerekvédelmi szakember, hozzátéve: a hazai igazságügyi szakértői listára kerülésnek nem előfeltétele a speciális területek ismerete, az ilyen irányú szakmai továbbképzés, szupervízió. Utólag sem elemzik, értékelik az eredményességet arra vonatkozóan, megállapításaik helyesek, szakszerűek voltak-e.

– Lényegében bárki bármit, felelősség nélkül leírhat ezekben a szakvéleményekben – teszi hozzá Herczog Mária. Azt is hangsúlyozza: az igazságszolgáltatásban és a hatóságoknál dolgozók sokszor nehézségekkel küzdenek, és kerülik is a gyerekekkel való közvetlen kommunikációt, noha a gyerekjogi egyezmény szerint is minden gyereket meg kell hallgatni, véleményét figyelembe kell venni a döntéskor, korának és érettségének megfelelően, erre alkalmas eszközrendszer birtokában. – Ha az a vélelem, hogy az anya szándékosan az apa ellen neveli a gyereket, akkor ennek kiderítéséhez szakember kell. Igen, van bosszúálló anya, ahogy van bosszúálló apa, nagyanya és szomszéd is. De ha a gyerek nem akarja látni az apját, akkor miért nem hisznek neki? Miért pont neki nem hisznek? Hogyan mondhatja a gyerekjóléti szolgálat képviselője, hogy ez „színjáték és hiszti”? Ezt alaposan alá kellene tudnia támasztani azokkal a vizsgálatokkal, amelyeket ők maguk szakemberként elvégeztek. Ennek hiányában ilyesmit hogyan állapíthat meg? – kérdi Herczog Mária, hozzáfűzve, hogy ha esetleg mégis hisztiről lenne szó, akkor is meg kellene érteni a gyerekkel történő részletes konzultáció alapján, hogy miért viselkedik így, mert ennek valami oka kell hogy legyen. Úgy véli, az ilyen ügyeknek nem a bíróságon van a helyük.

– Ez nem jogszolgáltatási kérdés. Ki kellene deríteni, mi a probléma és azt miként lehet megoldani. Erre a bíróság alkalmatlan, nem ez a dolga. Alkalmas eszköz lehet ugyanakkor számos más technika, például egy családi csoportkonferencia, ahol minden érintett szereplő, az anyán és az apán kívül az ő új partnereik, a gyerekek tanárai, rokonok, barátok is jelen vannak, és ők beszélik át a történteket mindenkit meghallgatva. Ki szokott derülni, hogy többen is sokkal többet tudnak, mint amit első pillanatra vagy felületes vizsgálódással eldönthetünk. A bíróságoknak akkor kellene érdemi szerephez jutniuk, ha a tényeket a szakemberek már feltárták.